Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Miért nem mondtad előbb?

Egyszer egy koldus hevesen kopogtatott egy ház ajtaján. A ház ura, aki épp a felső szinten rendezkedett, így kiáltott: – Ki az? – A koldus így szólt: – Kérlek, nyiss ajtót! – A ház ura sóhajtott egyet, felállt, lement a lépcsőn, kinyitotta az ajtót, és meglátta a koldust, aki egy kis ennivalót kért tőle. Így szólt a házigazda: – Gyere fel hozzám! – Amikor felértek a felső szintre, azt modnta a ház ura a koldusnak: – Semmi ehető nincs a házban. Isten majd megadja neked a mindennapi kenyeret. – A koldus mérgesen így szólt: – Ha nem akartál semmit adni nekem, miért kellett feljönnöm? – Erre így felelt a házigazda: – Te miért nem mondtad, mit szeretnél, amikor még fent voltam?

Visszacsatolás

  • Hogyan foglalnád össze saját szavaiddal a történet kulcsüzenetét?
  • Szerinted okosabb lett volna őszintének és egyértelműnek lenni?
  • Mely szituációkban élted már át, hogy az őszinteség és az udvariasság között hezitáltál?
  • Hogyan hatnak rád azok az eladók, akik ügyes szavakkal manipulálni próbálnak, vagy akár meg is teszik?
  • Egy mondás azt tartja, hogy “az őszinteség a legkifizetődőbb”: hogyan vélekedsz erről?
  • Mit gondolsz, vajon tanul-e a koldus az esetből?
  • Milyen tanulságot vonhatunk le a történetből?

Felhasználási javaslat

Szemléltetésül négy különböző színű plakátot tehetünk a kör közepére, melyekre az “őszinteség”, “udvariasság”, “átláthatóság”, és “egyenesség” fogalmakat írjuk. Még a történet felolvasása előtt megkérjük a résztvevőket, hogy álljanak a számukra legrokonszenvesebb fogalom mellé. Ebből kialakíthatunk egy kis beszélgetést, melyben mindenki elmondja, miért állt az adott helyre, majd ezt követően, amíg ott állnak a résztvevők, felolvassuk a történetet.

(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

Kategóriák
Ismerkedési játékok Több, mint játék

Éléskamra

Helyszín: egy tisztás

Életkor: 6 éves kortól

Létszám: minimum 5 fő

Időtartam: 15 perc

A játék célja: ügyesség, koncentráció, taktika

Kellékek: 20 kisebb fadarab vagy kavics; kendő vagy sál


A játék felvezetése

Az erdő közepén egy hatalmas bükkfán él egy mókus. Nyáron élelmet gyűjt, hogy legyen mit ennie télen, amikor mindent hó borít. De a huncut kis egerek kilopják az összegyűjtött diót. A mókus megpróbálja őrizni a diókat, de a kis egerek nagyon okosak, és néha túljárnak az eszén.

A játék menete

Egy önkéntes jelentkező lesz a mókus, aki megpróbálja megvédeni a diókat. Bekötött szemmel egy halom dió felett (20 fadarab vagy kavics) guggol. A csoport többi tagja (az egerek) egy 10-15 méterre levő egérlyuk biztonságában vannak.

Jelzésre megpróbálják ellopni a diókat. A mókus nem mozdulhat el a helyéről, csak a karjaival védheti a diókat. Ha megérint egy egeret, az kiesik, többet nem próbálkozhat. Minden egér egyszerre csak egy diót lophat el, amit vissza kell vinnie a bázisra, s csak azután indulhat el újra. A játék végén összeszámolhatjuk, hogy a furfangos kisegerek egyenként mennyi diót gyűjtöttek össze, vagy hogy mennyi diót mentett meg a mókus a játék ideje alatt.

A játék lehetséges variációi

  • Kötéllel jelöljünk ki egy 3-5 méter átmérőjű kört, helyezzünk el benne 30 kisebb tárgyat. 3-5 bekötött szemű játékos őrzi a tárgyakat. A többiek megpróbálják ellopni a tárgyakat a körből.
  • Lehet a diók között egy másmilyen tárgy is; ha azt kihúzza valaki, akkor mindenki visszaállhat, aki addig kiesett.

(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Az asztal

A sötéthajú férfi jól megpakolt tányérral állt az ebédlő közepén, és körülnézett. Felfedezett egy kétszemélyes asztalt, ahol csak egy ember ült. Odament, és megkérdezte: – Leülhetek?

  • Az asztalnál ülő öregember épp egy salátalevéllel volt elfoglalva, bólintott, és késével a szabad székre mutatott. A fekete hajú egy rövid fejbiccentéssel megköszönte, letette ételét, majd leült. Mielőtt megkezdte az evést, megáldotta az ételt, és összetette a kezét. Amikor az öreg ezt észrevette, ironikus vigyor ült ki az arcára. Majd felszúrt egy krumplit a villájára, kettévágta a késével, és a felét az asztal közepe fölött felemelte.
  • Ne spagettit olaszkám! – élcelődött hangosan. Az olasz röviden felnézett, majd anélkül, hogy válaszolt volna, elkezdett enni. Az öreg csak folytatta a szurkálódást:
  • Ha itt már eleget összeharácsoltál magadnak, mész vissza anyucihoz. Ott akkor majd újra minden nap lesz spagetti.
  • Ne gúnyolódjon anyámon! – válaszolt az olasz nyugodtan, és folytatta az evést. Az öreg rosszmájúan megjegyezte:
  • Ti, olaszok mindig az anyátok szoknyája körül maradtok. De azért mégiscsak férfiak vagytok, ha a mi lányaink után futtok! – Az olasz lecsapta kését és villáját az asztalra. Tekintete szúrós lett.
  • Hagyjon engem békén! – mondta keményen és hangosan. Az öreg azonban tovább bosszantotta. A többiek egyetértését keresve nézett körül az ebédlőben:
  • Ez a jöttment olasz most már elő is akarja nekem írni, mit csináljak. – Ezután újra odafordult az olaszhoz. – Ne felejtsd el, te itt csak megtűrt személy vagy, aki elveszi tőlünk a munkahelyeket! Nem szeretünk titeket. Elegünk van belőletek! – Az olasz felugrott, egész teste remegett. Segélykérően nézett a szomszéd asztalok felé, de mindenki mélyen a tányérjába bámult. Mindenki csak magával, és az ebédjével törődött. – Nyugodj le, olasz! – gúnyolódott az öreg. – Senki nem akar itt tudni rólad. Mindegyikük egyetért velem! – azzal megfogta az olasz férfi tányérját, és az asztal szélére lökte. – Faljál csak! hálásnak kellene lenned, hogy velünk egy asztalnál ülhetsz! – Ekkor az olasz a táskájába nyúlt, és elővett egy kést. Hangosan kinyitotta a pengéjét és közben remegett a keze. Hirtelen néma csend támadt az ebédlőben. Az emberek ijedten néztek a kétszemélyes asztal felé. Csak egy valaki mozdult meg a sarokban, hogy jobban lásson. Az olasz az asztal sarkához tette a kést. Csikorgó hanggal végig húzta a kés pengéjét az egész asztalfelületen, az asztal másik oldaláig. Az asztalt két részre osztotta a mély vágat.
  • Nem ülünk egy asztalnál – mondta hangosan. Ezután eldobta a kést a földre, és elhagyta az ebédlőt.

Visszacsatolás

  • Mi jut eszedbe először a fenti történetről?
  • Milyen mértékben befolyásolják belső meggyőződéseink a közösséggel való kapcsolatunkat?
  • Felismersz saját magadban más emberekre vagy csoportokra vonatkozó negatív meggyőződéseket?
  • Konkrétan mit tanulhatunk a történetből a másokkal való együttlét témakörében?
  • Miért esik gyakran olyan nehezünkre megfelelően cselekedni?

Felhasználási javaslatok

Állítsunk a kör közepére egy kis asztalt a történet vizuális megjelenítése érdekében, tegyünk rá egy kartonlapot, és egy nagy késsel szó nélkül metsszünk a kartonnal lefedett asztal közepére egy elválasztó vonalat a történet felolvasása után. Ezután együk a kést az asztalra. A foglalkozás során a megfelelő részeknél szimbolikusan újra meg újra felhasználhatjuk ezt a megjelenítést, például a “mi választ el bennünket egymástól”, vagy az “egymástól elfordító meggyőződések” aspektusoknál. Amennyiben a foglalkozáson két különböző vélemény ütközik, ezt megjeleníthetjük úgy, hogy a két véleményt moderációs kártyákra írjuk, és az asztal két, egymástól elválasztott oldalára helyezzük. Ezután feldolgozhatjuk a témát a következő szempontokból is: “Hogyan kezeljük ezeket a különböző véleményeket anélkül, hogy elfordítanának minket egymástól?”

(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Rossz vagyok

Egy gyermekorvos, aki a gyerekek iskolaérettségét vizsgálta, minden apróságot a következő barátságos mondattal fogadott a rendelőben: – Milyen kedves gyerek vagy te! – Minden gyerek mosolygott és bólogatott. Egy kisfiú azonban szomorúan, és komoly arccal rázta a fejét: – Nem, én nem vagyok kedves gyerek! – Dehogynem, én látom, hogy kedves és aranyos vagy! – Nem – mondta a fiúcska -, nem vagyok kedves. Én vagyok a rossz Fiedrich.

Milyen gyakran hallhatta, hogy még maga is elhitte! Még nem tudott olvasni és írni, de már nem szerette magát.

Visszacsatolás

  • Mi jut eszedbe először a történet kapcsán?
  • Milyen hatással lehet ránk mások véleménye?
  • Te mennyire ismered fel magad azok viselkedésmódjában, akik rá akarják erőltetni a véleményüket másokra?
  • Konkrétan mit tanulhatunk a történetből saját kapcsolatainkra vonatkozóan?
  • Miért van az, hogy mégis nehéz helyesen viselkedni?

Felhasználási javaslat

Még a történet előtt egyéni munka keretében megkérhetjük a résztvevőket, hogy írják le kritikus véleményüket másokról a baráti vagy az iskolai helyzetükből. A történet kiértékelésénél aztán mindenki átgondolhatja, milyen hatásai lehetnek az ilyen véleményeknek.

(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet – Z-press kiadó)

Kategóriák
Ismerkedési játékok

Vírus

Helyszín: egy tisztás

Életkor: 6 éves kortól

Létszám: 7-20 fő

Időtartam: 15 perc

A játék célja: a fizikai kondíció növelése, együttműködés

Kellékek: lepedő vagy pokróc, kendők


A játék felvezetése

A hatalmas kerekerdő egyik fenyőfájában egy bogár elkezdett utat fúrni magának a a fa kérgébe – pedig betegséget terjeszt, ami végül megöli a fákat. Minél több a bogár az erdőben, annál több fenyőfa pusztul el. Reméljük, hogy együtt kitaláljuk annak a a módját, hogyan tudjuk megállítani a bogarak túlszaporodását.

A játék menete

A játéktéren terítsünk le egy lepedőt: ez lesz a “kórház”. A játékosok számtától függően a játékvezető kiválaszt 1-2 vagy 3 “vírushordozót”, akik a többieket kergetik. Azzal terjesztik a betegséget, hogy hozzáérnek a társaikhoz (a vírusok kendőket viselnek, hogy meg lehessen őket különböztetni).

Az a játékos, akit megérintett a vírushordozó – “megkapta a betegséget” -, lefekszik a földre, felemeli a kezét és a lábát. A többi játékos úgy tudja megmenteni a beteget, hogy beszállítják a kórházba, azaz: a lepedőre viszik. Ezután újra bekapcsolódhatnak a játékba. Minden beteget 4 játékosnak kell kórházba vinnie, tehát minden vállalkozó szellemű megfogja az egyik kezét vagy lábát. A beteghordozókat nem lehet megfertőzni, amíg a beteget a kórházba viszik, de ha csak hárman fognak egy beteget, akkor el lehet kapni őket.

Játsszuk többször is a játékot, úgy, hogy mindig mást választunk vírushordozónak.

A játék lehetséges variációi

  • Változtassuk meg a betegség terjesztésének módját. Pl. csak derék alatt érhetnek a vírushordozók a játékosokhoz, vagy labdát használnak sál helyett.
  • 3 játékos is vihessen egy-egy beteget.
  • Állítsunk fel több “kórházat”, ezzel megváltoztatjuk a játék dinamikáját.

A hordozók legyenek óvatosak, amikor a kórházba viszik a betegeket!

(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

Kategóriák
Több, mint játék

Több, mint játék

A szabadtéri sportoknak, mozgástevékenységeknek nem csak helye, hanem fontos szerepe is van az oktatásban épp úgy, mint a családi életben, amennyiben elegendő időt hagyunk az élmények befogadására és feldolgozására. Minél több az idő, annál több a lehetőség is, hogy a résztvevők ki tudják venni részüket a folyamatból és bele tudják tenni személyes élményeiket is.

Mindent biztonságossá, kiszámíthatóvá próbálunk tenni, a legtöbb helyzetnek előre ismerjük a kimenetelét. A közvetlen tapasztalat és kaland kiveszőben van az életünkből, melynek következménye egy szorongó, önálló döntéshozatalra képtelen vagy csak részben képes, a problémahelyzetekre félelemmel reagáló személyiség kialakulása.

Ma már a fiatalok nem kerülnek kockázatos helyzetekbe, aminek az a veszélye, hogy nincs, ami felkészítse őket a felnőtt életre. Épp ezért a szülőknek és az oktatásnak lett feladata, hogy teret biztosítson a kockázatvállalásnak, az aktív cselekvésnek, a rácsodálkozás és a felfedezés élményének.

A kalandos, kihívást jelentő helyzetek segítik megtalálni az embereknek önmagukat, a nehéz helyzetekkel való konfrontáció erősíti önbecsülésüket, a kalandos helyzetekben való részvétel felelősségteljesebb döntéshozatalra tanít. Mindez a személyes fejlődést, az értékek felfedezését segíti.

Adjunk bátran teret a gyerekek szabadidejében ilyen, és ehhez hasonló játékoknak, kirándulásoknak, kihívásoknak. Mindezt hogyan? Az országban található számos kaland- és élménypark, valamint csodás túraútvonal mellett Lohász Cecília, Sőregi Viktória Több, mint játék című könyve számtalan ötlettel szolgál szülőknek és pedagógusoknak egyaránt. A kiadvány az egyes feladatokat korcsoport, helyszín, létszám és nehézségi fog alapján is osztályozza, így könnyedén ki tudjuk választani a saját céljainknak megfelelőt.

(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

A megfelelő szó

Egyszer, még nagyon régen, egy uralkodó az élet nagy kérdéseiről elmélkedett. Mivel a Jó és a Rossz lényege foglalkoztatta, megparancsolta szolgájának, hogy hozza elé a legjobb, legszebb és legértékesebb szerveket. A szolgáló elhozta egy állat szívét és nyelvét. Az uralkodó megnézte a szerveket, elgondolkodott az értelmükről, majd újra elküldte a szolgát, de ezúttal azt kérte, hogy a legcsúnyább, legszörnyűbb szerveket hozza magával. A szolga elment, és újra egy szívet és egy nyelvet hozott az uralkodó elé. Az uralkodó csodálkozva kérdezte a szolgáját: – Amikor a legszebb szerveket kérem, szívet és nyelvet hozol, de akkor is ugyanezeket hozod, ha a legrosszabbakat kérem: hogy lehet ez? – A szolga szerényen így válaszolt: – Hogyha az, amit az ember érez és gondol, tisztán a szívéből jön, és a nyelve csak őszintén az igazat mondja, akkor a szív és a nyelv a legértékesebb szerv. Akihez tartoznak, az az ember egészségesnek és boldognak érzi magát. De ha a szív csak kirakattá válik, ami megtagadja a vágyakat, a nyelv pedig igaztalan és hamis dolgokat mond, akkor mindkét szerv büntetés annak az embernek, akihez tartozik. A kettősség, amit környezete felé mutat, a bensőjét is áthatja, és elfordul tőle a boldogság.

Visszacsatolás

  • Te mit gondolsz a szolga kijelentéséről?
  • Mi a történet lényegi mondanivalója, tanulsága a saját szavaiddal összefoglalva?
  • Konkrétan mit tanulhatunk a másokkal való kommunikáció és érintkezés terén ebből a történetből?

Felhasználási javaslatok

Felolvashatjuk a történetet a “…majd újra elküldte a szolgát, de ezúttal azt kérte, hogy a legcsúnyább, legszörnyűbb szerveket hozza magával…” részig, és hagyjuk gondolkodni a résztvevőket, vajon mely szerveket fogja a szolga az uralkodó elé vinni. Ezt követően pedig végigolvashatjuk a történetet, majd utána gondoljuk át, és beszéljük meg.

(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet – Z-press)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Johnny és a kecskebak

Johnny erős, jókötésű hároméves fiúcska volt. Egy szép napon összebarátkozott a szomszédban lévő kecskebakkal, Billyvel. Minden reggel szedett egy kis füvet és salátalevelet, majd elvitte Billynek reggelire. Olyan szoros lett a barátságuk, hogy Johhny órákat töltött Billy kedélyes társaságában. Egy nap Johnny arra gondolt, hogy jót tenne Billynek, ha kicsit megváltozna a menüje, ezért salátalevél helyett rebarbarát vitt a barátjának. Billy rágcsálta kicsit a rebarbarát, de megállapította, hogy nem ízlik neki, így eltolta magától. Johhny megfogta Billy egyik szarvát és így próbálta megetetni Billyvel a rebarbarát. Ez alkalommal Billy a barátját lökte el, először csak finoman, de amikor látta, hogy Johhny csak nem engedi el, olyan erősen meglökte, hogy a kisfiú egy nagy huppanással a fenekére pottyant. Johnny annyira megsértődött, hogy letisztogatta magát, mérgesen ránézett Billyre, és soha többé nem jött vissza hozzá. Néhány nappal később, amikor az édesapja megkérdezte, miért nem megy már soha a szomszédba Billyvel csevegni, így válaszolt: – Azért, mert visszautasított.

Visszacsatolás

  • Pontosan mi volt Johhny problémája?
  • Mennyiben hasonlítunk Johhnyra a gondolkodásunkban és tetteinkben?
  • Mennyire szeretnénk, hogy mások megfeleljenek az elvárásainknak?
  • Milyen hatással vannak az elvárásaink az emberi kapcsolatainkra?
  • Mire tanít minket ez a kis történet?

Felhasználási javaslat

A vizuális megjelenéshez bevihetünk egy kis rebarbarát és/vagy egy műanyag játékkecskét, hogy jobban rögzüljön a történet.

(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet – Z-press kiadó)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Mi történik, ha nemet mond?

Egy napon Samuel teljesen maga alatt volt, mert a főbérlője felmondta az albérletét, s ő nem tudta, hova menjen. hirtelen támadt egy ötlete: tulajdonképpen lakhatna jó barátjánál, Moshénál. Ez a gondolat megnyugtatta Samuelt, míg csak egy másik gondolat át nem suhant a fején, mégpedig a következő: – Honnan vagyok én ilyen biztos, hogy Moshe befogad a lakásába? De miért ne tenné? – mondta Samuel kicsit mérgesen ettől a gondolattól. – Végtére is én találtam a lakást, amiben most él, sőt, még pénzt is adtam neki kölcsön, hogy ki tudja fizetni a lakbért az első hat hónapra. Igazán a legkevesebb, amit tehet értem, hogy befogad egy-két hétre, ha szükséges. – Ezzel el is volt intézve a dolog, míg újra eszébe nem jutott a dolog vacsora után. – Tegyük fel, hogy vonakodik… Vonakodik? – kérdezte magától Sámuel. – Az isten szerelmére, miért vonakodna? Mindent nekem köszönhet, amije van. Én szereztem neki az állását is. Én mutattam be annak a nőnek, aki végül a felesége lett, és három szép fiút szült neki, akikre Moshe olyan büszke! És ő akar megtagadni tőlem egy szobát egy hétre? Lehetetlen.

Ezzel megint csak lezárta a dolgot, míg ágyba nem bújt, ahol nem tudott elaludni, mert a gondolat újra visszatért. – Tegyük fel, hogy visszautasít. Mi lesz akkor? – Ez már túl sok volt Samuel számára. – Hogy az ördögbe tagadhatná meg tőlem? – mondta, és egyre dühösebb lett. – Azt is nekem köszönheti, hogy még él. Fiatal korában egyszer én mentettem meg a megfulladástól. Ilyen hálátlan lenne, hogy a tél közepén kitaszítana az utcára? – De a gondolat csak nem hagyta nyugodni. – Tegyük fel, hogy… – Szegény Samuel addig hergelte magát, amíg csak bírta. Végül éjjel kettő körül felkelt, elment Moshéhoz, hosszasan nyomva a csengőt, míg Moshe félálomban ki nem nyitotta az ajtót, és csodálkozva kérdezte: – Samuel! Mi a baj? Miért jöttél ide az éjszaka közepén? – Samuel időközben olyan mérges lett, hogy már nem tudott magán uralkodni, és ráüvöltött: – Majd elmesélem én neked, miért is jöttem ide az éjszaka közepén. Ha azt gondolod, hogy könyörögni fogok, hogy akárcsak egy napra is befogadj, tévedsz! Nem akarom, hogy bármi közöm is legyen hozzád, a házadhoz, a feleségedhez vagy a családodhoz. Menjetek mindannyian a pokolba! – Ezekkel a szavakkal sarkon fordult, és elment.

Visszacsatolás

  • Milyen reakciókat vált ki benned elsőre a fenti történet?
  • Neked milyen hasonló élményeid voltak már?
  • Miért van az, hogy néhány konfliktusba rövid idő alatt ennyire belelovaljuk magunkat?
  • Hogyan viselkedhetne ebben a helyzetben Moshe?

Felhasználási javaslat

A történet végén kínálkozik a lehetőség, hogy a résztvevőkkel közösen elgondolkodjunk a lehetséges folytatáson, s ennek alapján következtetéseket vonjunk le az emberek közötti kommunikációról.

(Forrás: Detlev Blenk – Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőkenk – 125 történet – Z-perss kiadó)