Mesemondó blog

Címke: tanulságos történet

  • A vakok

    A vakok

    Egyszer egy vándorcirkusz egy város közeli istállóban szállásolta el az elefántjait. A város lakói még sohasem láttak elefántot. Négy kíváncsi városlakó felkerekedett, hátha vethetnének rájuk egy pillantást, már az előadás előtt. Amikor megérkeztek az istállóhoz, látták, hogy nincs fény, ezért sötétben kíváncsiskodtak.

    Az egyik az elefánt ormányát érintette meg, s ezután úgy gondolta, hogy az állat egy vízipipára hasonlít. A másik az egyik fülét érezte, ebből úgy gondolta, hogy az állat egyfajta legyező. A harmadik, aki az elefánt lábát fogta meg, élő oszlophoz hasonlította. Végül a negyedik, aki a kezét az elefánt oldalára tette, meg volt győződve róla, hogy egy trónhoz hasonló dolog áll előtte. Egyikük sem volt képes teljes képet kialakítani, vállalkozásuk eredménye teljes összezavarodás lett. Mind a négyen biztosak voltak benne, hogy igazuk van, a város lakói közül így senki sem érthette meg, mi történt valójában, mit tapasztalt ténylegesen a négy ember.

    Visszacsatolás

    • Milyen témákban különböznek a vélemények és a felfogások a közösségen belül?
    • Milyen pozitív és negatív következményekkel jár ez?
    • Valójában mennyire lehetünk biztosak abban, hogy ismerjük az igazságot?
    • Egy feltevés: Ön mit tenne, ha néhány mélyen gyökerező gondolatmenetéről – például a csapatmunkáról, a kommunikációról, a vezetésről, a kapcsolatokról és hasonlókról – hirtelen kiderülne, hogy már nem állják meg a helyüket?
    • Milyen következményekkel jár, ha szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy igazunk van?
    • Milyen következményei lennének, ha mindig mindent megkérdőjeleznénk a közösségben?
    • Konkrétan mi a történet üzenete?

    Felhasználási javaslat

    Vihetünk magunkkal egy játék elefántot a vizuális megjelenés érdekében, vagy beszerezhetünk egy elefántot ábrázoló pecsétet, amivel a tréningen felhasználásra kerülő összes moderációs kártyát lepecsételjük. Esetleg minden résztvevőnek ajándékozhatunk egy elefántot, amit emlékbe elvihet magával. Ha elég kicsik az elefántok, a tréner meg is kérheti a résztvevőket, hogy néhány hétig hordják magukkal a nadrágzsebükben vagy a kézitáskájukban, hogy így emlékeztesse őket a tréningen elhangzott megállapodásokra.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Segítsük egymást vagy mind elveszünk

    Segítsük egymást vagy mind elveszünk

    Egy Namen Choni nevű bölcs egyszer az országot járva meglátott egy embert, aki szentjánoskenyérfát ültetett. Megállt mellette, ránézett, és így szólt: – Mikor hoz majd ez a kis fa gyümölcsöt? – Az ember így válaszolt: – Hetven év múlva. – Ekkor a bölcs azt mondta: – Te bolond! Gondolod, hogy még élni fogsz hetven év múlva, hogy élvezd a munkád gyümölcsét? Ültess inkább olyan fát, ami hamarabb terem, hogy még életedben örülhess neki!

    Az ember azonban befejezte művét, boldogan nézegette, és így válaszolt: – Bölcs ember, amikor megszülettem, találtam szentjánoskenyérfákat, és ettem a gyümölcsükből, annak ellenére, hogy nem én ültettem őket, hanem az őseim. Olyan dolognak élveztem a gyümölcsét, amiért én semmit nem dolgoztam, ezért én is szeretnék ültetni egy fát a gyerekeimnek és unokáimnak, hogy ők is örömüket leljék benne. Mi, emberek, csak akkor jutunk előrébb, ha segítő kezet nyújtunk egymásnak. Látod, én egyszerű ember vagyok. Van azonban egy nagyon fontos mondásunk: egymást segítjük, vagy elveszünk.

    Visszacsatolás

    • Neked mi az első gondolatod a történet hallatán?
    • Mit gondolsz a bölcsről?
    • Mik azok a tettek a közösségünkben, a csoportban, amelyeknek a hozadéka csak később fog megmutatkozni?
    • Milyen jelentősége van az ilyen, jövőre irányuló befektetéseknek egy közösség számára?
    • Vannak-e olyan tevékenységek a közösségünkben, csoportunkban, amelyek azért nem valósultak meg, mert nem volt közvetlen hozadékuk, és előnyeit csak a közösség, a csoport későbbi tagjai élvezték volna?

    Felhasználási javaslat

    A történethez kapcsolódóan minden résztvevőnek adhatunk egy picike facsemetét emlékbe. Ha van rá lehetőség, egy kis “erdőt” is ültethetünk a csapatnak. Ha nincs kert, ültethetünk egy “benti erdőt” egy nagy bonszáj-tálba. Az erdő ápolásáért mindenki felelős, ehhez viszont szükséges, hogy egyeztessenek egymással.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • A kisegér és az elefánt

    A kisegér és az elefánt

    – Jó reggelt, ducikám, mit szólnál egy sétához? – kérdezte a kisegér barátját, az elefántot.

    – Ha megint egyfolytában azt mondod nekem, hogy duci, mehetsz egyedül. Ezt nem bírom elviselni!

    – Miért húzod fel magad egyből? Nem bántásból mondtam.

    – Biztosan nem? – kérdezte az elefánt.

    – Egészen biztosan nem – felelte az egér.

    – Jó, akkor induljunk, kis törpe!

    – Micsoda szemtelenség! Hogy mondhatsz rám ilyet, hogy törpe? – háborodott fel a kisegér.

    – Épp úgy mondhatom, mint ahogy te rám azt, hogy duci. Ezenkívül pedig nem bántásból mondom.

    – Na, jó – mondta az egér -, akkor induljunk!

    Nagyon lassan haladtak, mert az egérnek igencsak pici lábai voltak. Ezért az elefánt felajánlotta az egérnek, hogy a hátára veszi. Kicsit leeresztette fejét, hogy az egér könnyebben felmászhasson, még a földre is leért az ormánya. Ekkor az egér felmászott, megkapaszkodott, és az elefánt nagyon óvatosan a hátára ültette. Micsoda gyönyörű kilátás tárult az egér elé, és így milyen jól haladtak! Sajnos a séta egy magas fal előtt véget ért.

    – Minden nap eljövök ehhez a nagy falhoz, de még mindig nem vagyok elég nagy, hogy átnézhessek fölötte. Pedig úgy szeretném tudni, mi van a túloldalon!

    – Ó, ez nem probléma – mondat a kisegér. – Tegyél le vissza a földre, és megmondom neked.

    – Hogy csinálnád? – kérdezte az elefánt elcsodálkozva.

    – Ó, ez pofonegyszerű. Ások egy pici lukat a fal alatt, majd pedig egyszerűen átmegyek a másik oldalra.

    Hosszú idő elteltével visszajött a kisegér (az alagútépítés ugyanis nagyon nagy munka egy egér számára), és elmesélte az elefántnak, milyen állatokat látott a túloldalon. Így már el tudta képzelni az elefánt, hogy néz ki a fal másik oldala, és elégedett volt. Az ő oldalán ugyanis épp olyan szép volt minden.

    Visszacsatolás

    • Az aktuális témához kapcsolódva hogyan tudnátok értelmezni ezt a történetet?
    • Mi az, amiben másnak érzed magad a csoporton belül, hasonlóan az egér és az elefánt történetében?
    • Mit szimbolizálhat átvitt értelemben a fal?
    • Átvitt értelemben vajon mi lehet a fal mögött a közösségünk számára?
    • Elhangzanak a közösségünkben is hasonló csipkelődő kifejezések, humoros célzattal, melyek azonban valahol sértőek is lehetnek?

    Felhasználási javaslat

    A vizuális megjelenés érdekében bevihetünk egy játék elefántot és egy játék egeret. Egy további lehetőség falat építeni moderációs tábla segítségével, ami mögött elképzelt célok rejlenek. Ekkor megkérhetjük a résztvevőket, hogy álljanak közvetlenül a fal egyik oldalára, és a foglalkozás további részét attól kezdve tartsuk azon az oldalon.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • A háromlevelű lóhere

    A háromlevelű lóhere

    Élt egyszer egy király, akinek három fia volt. Amikor érezte, hogy élete a végéhez közeledik, magához hívatta a fiait, és így szólt hozzájuk: – Jól tudjátok, hogy mindegyikőtöket egyformán szeretlek. De épp ilyen fontos számomra a birodalmam, amit uralkodásom alatt még gyarapítottam is. Olyan nehéz eldöntenem, hármatok közül kire bízhatom a királyságomat, hogy a segítségetek nélkül nem is vagyok rá képes. Mindhárman fontosak vagytok a birodalom számára – mindenki a maga módján. Ezért kitaláltam egy módszert, ami segít meghozni a döntést. Tárgyakat könnyebb megítélni, mint embereket. Ezért arra kérlek titeket, hozzon mindenki magával egy tárgyat, ami kifejezi, hogyan irányítaná az országot.

    Erre a legidősebb hozott egy sastollat és ezt mondta: – Egy sasnak a tollát hoztam eléd, mert szeretnék mindent átlátni, mint egy sas. Ha pedig arra van szükség, olyan büszke és bátor akarok lenni, mint egy sas.

    A második egy kalászt hozott magával az aratási koszorúból, ami egész évben a konyhaajtón függött. Ezt mondta: – Én azt szeretném, hogy mindenki mindig elengedő ennivalóhoz jusson, és minden erőmmel arra törekednék, hogy így legyen. Szükség esetén én magam állnék az eke elé.

    A legfiatalabb fivér viszont egy háromlevelű lóherét hozott, amit a ház előtt talált. Még belepte a dér, mivel tél volt. A fiú ezt mondta: – Ezt a háromlevelű lóherét hoztam, mert tudom, hogy csak a fivéreimmel együtt tudnék kormányozni. Amint ez a növény is három egyforma nagyságú levélből áll, így kell egyesíteni hármunk erejét, ha ezt az óriási birodalmat jól akarjuk vezetni. Olyan uralkodója ugyanis, mint Te, kedves Édesapám, nem lesz még egyszer.

    Erre mindannyian ijedten néztek, mert amit a legkisebb mondott, annyira új gondolat volt, hogy egyikük se gondolt rá korábban. Így egymás mellett feküdt a sastoll, a kalász, és a háromlevelű lóhere. A király hosszan és komolyan nézte őket, majd kezébe vette a háromlevelű lóherét, letépte a három levelét, és mindegyik fiának adott belőle egyet. Ezután visszadőlt, és halkan ezt mondta: – Új korszak kezdődik.

    Visszacsatolás

    • Hogyan értelmeznéd saját szavaiddal a történetet?
    • Hogyan lehetne a történetet a saját közösségünk helyzetére ültetni?
    • Konkrétan mit tanulhatunk a közösségünkre nézve a történetből?

    Felhasználási javaslat

    A történet felolvasásánál a megfelelő résznél vegyük elő az oda illő tárgyakat (a tollat, a kalászt, a háromlevelű lóherét), és tegyük jól látható helyre. Vagy szétoszthatunk a résztvevőknek moderációs kártyákat, melyekre megelőzően háromlevelű lóherét ragasztottunk. Erre aztán feljegyezheti a csoport a mindenkori megállapodásokat, vagy a közösség (és tagjai) elhatározását.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)