Egyszer egy ember a barátjával barangolt. Csikorgó hideg volt, ezért igyekeztek, hogy fedelet találjanak a fejük fölé, és tüzet rakhassanak, ami mellett megmelegedhetnek. A keskeny ösvény egy hegygerincen vezette végig őket, alattuk egy völgy terült el, hegyi tóval. Az egyik vándor hirtelen észrevette, hogy a mélyben egy ember fekszik, aki a hidegben meghalna, ha senki nem segítene neki.
– Menjünk le hozzá – mondta a barátjának -, ennek az embernek szüksége van a segítségünkre, nehogy megfagyjon!
– Hogy gondolhatsz ilyet? – válaszolta a barátja. – Ebben a hidegben először magunkra kell gondolnunk, hogy életben maradjunk, míg találunk egy fogadót.
– Nem – mondta az első -, én erre képtelen vagyok. Ha nem akarsz lejönni, menj tovább egyedül! Én leereszkedem a völgybe, és meglátom, tudok-e segíteni annak az embernek. – Így aztán elváltak egymástól: egyikük tovább folytatta az útját, a másik pedig lement a hegygerincről. Amikor leért, vállára vette az eséstől és a hidegtől legyengült embert, és lassacskán, a teher alatt fújtatva megindult a hegynek. Amíg a nagy fáradtsággal felért, hogy megtalálja a régi utat, melege lett, sőt forróság öntötte el, patakokban folyt róla a víz. A hátán lévő ember egyre nehezebbé vált: olyan melege volt már, hogy egyáltalán nem érezte a kinti hideget.
Lassacskán haladt előre, míg egy kanyarulat után észrevette a barátját. – Ó – gondolta -, mégis megvárt – és odakiáltott neki, de nem kapott választ. Közelebb ment, és látta, hogy a barátja megfagyott abban a szörnyű hidegben. Hálásan gondolt a hátán lévő sebesültre: neki köszönhette, hogy olyan melege lett, és életben maradt. Hamarosan elértek egy kis házikót, ahol menedékre találtak.
Visszacsatolás
- Mi a történet mondanivalója?
- Hogyan kapcsolhatjuk ezt a történetet a közösségen belüli együttműködéshez?
- Milyen értelemben fontosak a fáradozások és a fegyelem egy közösség, egy csapat számára?
- Konkrétan mit vihetünk ebből magunkkal a saját közösségünk számára?
Felhasználási javaslat
A történet gyakorlati feldolgozásánál a következőképpen járhatunk el: felrajzolunk egy moderációs táblára vagy egy flipchartra egy nagy T betűt, a T kalapja alá balra egy hópelyhet, jobbra pedig egy napocskát. A résztvevők a hópihe alatt gyűjtenek mindent, ami egy csapatot gátol, rombol, terhel, akadályoz stb. Ezzel szemben a napocska alá olyasmiket gyűjtenek, ami támogat, továbbvisz, hatékonyabbá tesz egy csapatot, és erősíti a közösségi érzést. Ezután ezekkel a listákkal dolgozhatunk tovább. Egy másik lehetőség, ha résztvevők kis csoportokban dolgozzák ki, miért is van értelme fáradozni egy közösségért, csapatért. Ezt követően az eredményeket elmondhatják a többiek előtt, amit utána közösen meg lehet beszélni.
(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)
Mesemondó blog 