Mesemondó blog
Kinézek az ablakon, szinte látszik a hideg, besüvít a réseken, az erdőt köd üli meg. Hova lettek a csigák, a békák, a bogarak? Hol zümmögnek a legyek, a szúnyognép hol maradt? A zord hideg, a halál leselkedik odakint, bezörget az ablakon, jeges szeme rám tekint. Csak a fák nem félnek ott, a szél bárhogy hegedül, titkuk őrzik, a tavaszt, együtt, mégis egyedül.
(Szentmihályi Szabó Péter)
(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)
Mit írjak róla? Azt, hogy szeretem? De hisz ezt mindenki tudja, neki mondani sem merem. Pedig tudnia kellene, mert a szem sohasem hazudik. Csak az a baj, hogy a szemek szavait kevesen ismerik.
(Szabó Dóra)
(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)
Az erdőn át út nyílik, Célját nem ismerem, Csak nekivágok, mert úgy illik, Hogy velem is valami legyen. Hát: most aztán mit csináljak? Itt kétfele vinne az út. Vajon erre leszek vidámabb? Vajon arra leszek szomorúbb? Kezdem már unni ezt az utat! Hívogat háromfelé! Amaz erre tilos? Emez arra szabad? Választom a legfurcsábbikat: Node csakugyan hát: KI ELÉ?
(Tandori Dezső)
(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)
A mackó mind kíváncsi, Mit is lehet kívánni! Becsukják néha a fél fülük: Mi lenne félig nélkülük! S hallják a fél világot... Ilyet is már ki játszott! S mert semmi nem elég nekik A felét külön is élvezik. Ki tudja, épp hol ülnek, Ki tudja, épp mit néznek; D mert örökké nézhetik, Becsukják néha a fél szemük, S csak képzelik Ezt az egészet!
(Tandori Dezső)
(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)
Én vagyok a szemétlapát, a söprű a párom, minden reggel négy sarokban táncom vele járom.
(Weöres Sándor)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Karimás-fa-odú, nagy fekete mélység, kivonul, bevonul csigabiga-népség. Bükkfa ága himbál, sötét varjú hintál, föltekint, letekint, csak ő tudja mit vár.
(Weöres Sándor)
(Forrás: Bauer Gabriella: Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Van két fürge kicsi szem, széjjel-nézeget ideben. Van két fürge kicsi láb, végig-lépdeli a szobát.
(Weöres Sándor)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Huszonhárom király sétál, jáspiskorona fejükben, sárgadinnyét eddegélnek, új Hold süt a bal kezükben. Huszonhárom kölyök császkál, csámpás sityak a fejükben, görögdinnyét szürcsölőznek, új Nap lángol jobb kezükben.
(József Attila)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Lehunyja két szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét - aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés - aludj el szépen, kis Balázs. A villamos is aluszik, s míg szendereg a robogás, álmában csönget egy picit - aludj el szépen, kis Balázs. Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább - aludj el szépen, kis Balázs. Szundit a labda meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is alszik - aludj el szépen, kis Balázs. A távolságot, mint üveg- golyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemed - aludj el szépen, kis Balázs. Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász! Látod, elalszik anyuka - aludj el szépen, kis Balázs.
(József Attila)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Mesemondó blog 