Kategóriák
Vekerdy Tamás

Az örömteli tevékenység

“Az örömteli tevékenység azt hozza elő az emberből, ami benne a leghasználhatóbb, legértékesebb, amire a társadalomnak legnagyobb szüksége van.”

(Vekerdy Tamás)

Kategóriák
Vekerdy Tamás

Aki önmagában erősen áll

“El tud-e tölteni valamiféle örömmel, csodálattal hogy a másik ember más? Ezt csak az élheti át, aki „megvan”. Aki önmagában erősen áll. Aki magát – mindenestől – elfogadja. A gyenge nem élheti át. A gyenge diktátor. A gyenge terrorista. Az erő kultuszában – a folytonos „harc” kultuszában – él, mert ő gyenge. Nem engedheti meg magának, hogy elismerje a másikat. Nem élvezheti a másik másságát. “Mindenki – és minden – legyen olyan, mint én vagyok! A többi fenyegető! A többi ellenség!” Csak akkor nyugszik meg, ha az egész világ körülötte: ő. Mert belül nincs meg. Ott – ahol lennie kellene – hiányzik az énmag.”

Vekerdy Tamás

Kategóriák
Cikkek Vekerdy Tamás

Ne legyünk tökéletes anyák

Négy gyermekes anyaként az első kamaszkor aktivizálódása óta rendszeres időközönként nyakamba zúdul egy adag kritika arra nézve, hogy mit nem csináltam elég jól, mivel bántottam, ártottam. Mit kellett volna, és mit lehetett volna másképp. Vannak pillanatok, amikor megpróbálok egy kicsit, ha nem is tiltakozni, de felhívni a figyelmet arra, hogy azért nem minden teljesen úgy van, vagy volt, ahogyan azt gyermekként látta, felfogta, amit a maga kis világában megélt belőle.

A kedvenc sztorim pl. a soha meg nem történt fakanalat törtem el rajta. Egy alkalommal valóban a konyhában állva ért a vég és az asztalra csaptam a fakanállal, de rá soha. Mégis gyerekverőként ragadtam meg az emlékezetében. És azért ezt visszahánytorgatva többször meghallgatni, nem a legjobb érzés és csak remélni tudom, hogy a más előtt leírt anyaképének nem ez a fő komponense. A jelek szerint annyira ijesztő volt neki a jelenet, hogy mindez így rögzült benne, pedig egy fakanál sem tört el rajta, ezért igyekszem a kis képzeletét a valós mederbe terelni, így 17 év távlatában. Persze hasztalan. Szóval leginkább csak hallgatok, vagy ha több kettőnél, akkor megkérem, hogy ha nem is szeret, legalább tiszteljen egy kicsit, mégis csak enni adtam neki és melegen tartottam még télen is.

Este, amikor minden elcsendesül körülöttem, előveszem a gyerekkorát. Átnyálazom, felhánytorgatom magamnak az általa felhozott és az általam tudott hibáim, és igyekszem önvád és önmarcangolás nélkül rendbe rakni magamban a dolgokat, hogy jó, de legalább is jobb anyává válhassak. Aztán valahogy mindig arra jutok, hogy okés, nem vagyok tökéletes anya és nem is voltam az soha, de elég jó talán igen. Sokszor hibáztam, elvesztettem a türelmem, legdrágább kincsem aktívan megdolgozott, de igen, biztosan reagálhattam volna máshogy is. És valóban elmentem egy héten kétszer is edzeni. Megengedtem magamnak ennyi én időt, amiért minden egyes alkalommal keményen fizettem is. Meghallgattam drága nagymamimtól, hogy mennyit sírt utánam az én egyetlenem és milyen anya az, aki egyedül neveli a gyerekét, három helyen dolgozik és még én időt is ad magának.

Csak arra nem emlékszik valahogy senki, hogy mennyire szerettem (és szeretem). Hogy órákig csodáltam, amikor játszott: milyen kicsi és mégis működik! Milyen kis ügyesen kalapál, szerel és milyen gyönyörű markolót rajzol a frissen festett tapétára a narancssárga szövegkiemelővel. Már lelógott rólam keze lába, de még mindig a hasamon aludt el, vagy úgy hogy összedugtuk a homlokunk, és én alig mertem levegőt venni, mert rám szólt, hogy ne szuszogjak.

Mindenhová magammal vittem. Versenyekre, koncertekre, nagyon szeretett állatkertbe járni, vonatozni. Utaztunk, játszottunk, a kis taposós motorjával annyit mentünk, hogy a kereke elkopott. mindig ott voltam. Jelen voltam. Mellette voltam. Soha ki nem hagytam volna egyetlen óvodai ünnepet sem. Minden fontos lépésénél jelen voltam. Meghallgattam, megvigasztaltam, ha beteg volt ápoltam, a karomban tartottam, ha kellett napokon át éjszaka és nappal, hogy a köhögéstől aludni tudjon. Mesét olvastam, mesét írtam neki, beszélgettünk az élet nagy dolgairól, és amikor már végképp élhetetlen volt egy helyzet, minden kis makacssága és kegyetlensége ellenére soha nem volt kérdés, hogy őt választom.

Kiálltam mellette az iskolában, a családdal szemben, soha nem hagytam, hogy igazságtalanul bántsák. A cinkosa voltam, megírtam a háziját is, amikor már láttam, hogy nagyon fáradt és több kettőnél. A boldogsága és a mi jó viszonyunk, a szeretet mindennél előrébb való volt nekem.

Nem építettem karriert, otthon voltam vele és fejlesztettem, megtanítottam tanulni, segítettem. Majd amikor eljött az ideje, elengedtem a kezét. Önállóságra tanítottam, hagytam élni, tapasztalni, elbukni és megtanítottam felállni. És igen, amikor már elég nagy volt, és nekem épp akadt más dolgom, akkor előfordult olyan is, hogy nem raktam elé az ételt. Ki kellett vennie a hűtőből és el kellett készítenie a saját vacsoráját. Kegyetlen? Vagy ez a valódi gondoskodó szeretet? Saját lábon áll. Dolgozik, háztartást vezet, főz, mos, beosztja a pénzét, gondoskodik magáról. Büszke vagyok rá, és méltán lehet büszke magára ő is! 22 éves, és önálló férfi.

Szóval nem vagyok tökéletes anya, de a jelek szerint annyira talán rossz sem, úgyhogy már nem is akarok az lenni. Mindenkinek van keresztje, amit anélkül is pont elég elcipelni, hogy még ezen, szorongva görcsölne. Én a legtöbbet és a legjobbat adtam magamból, és mindig teljes szívemből szerettem őt is és a másik hármat is. Nekem sem volt, és most sem egyszerű az életem, mégsem cserélnék senkivel. És pont miatta, miattuk. Apró kezeik érintése, puszijaik, ragaszkodó, szerető karjaik ölelésének emléke, a velük töltött idő által lettem az, aki: többé-kevésbé normális, önmagammal azonos, anya.

“Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.” (Vekerdy Tamás)

Kategóriák
Vekerdy Tamás

Mi az érzelmi intelligencia?

“Mi az érzelmi intelligencia? Az, hogy nem leszek azonnal depressziós önmagamtól. Képes vagyok szemügyre venni magam és az engem körül vevő világot, és a mások szemével is képes vagyok látni, nem csak a sajátommal.” (Vekerdy Tamás)

Kategóriák
Cikkek Vekerdy Tamás

Az első igazi szabadnap

“A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulnunk tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anya – és persze apa is! – legyen neki.” (Vekerdy Tamás)

Van, hogy magunknak kell megteremteni a lehetőséget, van hogy megteremtik neked a lehetőséget. Ez az első igazi szabadnapom az elmúlt közel 6 évből, amikor a legkisebbnek is már saját programja van. “Anya, érzem, hogy ez a szabadság jó lesz nekem!” – mondta, ahogy izgatottan haladtunk a vasútállomás felé. “Ma két mesét mondunk. Egyet a te kalandodról, és egyet az enyémről.”- feleltem, miközben a vasútállomás felé sétáltunk.

Kettős érzések kavarogtak bennem. 5 és fél éves a legkisebb is és elindult. Kifelé. A saját útján. Egyrészt szuper 20 év távlatában egy kis én idő, másrészt a kis fiókám, az utolsó pelyhes a fészekben, akiért élek is már a szárnyát próbálgatja. Ma reggel le kellett porolnom az álmaim… Több, mint 20 évet vártam erre az élményre. Most kipróbáltam. Bejött. Azt hiszem meg fogom szokni ezt is.

Kategóriák
Vekerdy Tamás

Mi ma is megtettük, és ti?

“Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk. Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni.

Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk. Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.

Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár. És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.”

Vekerdy Tamás

Kategóriák
Vekerdy Tamás

Anyák napjára, szeretettel!

Vekerdy Tamás 10 tanácsa, gondolata anyáknak:

1

„A szülőknek egy dolguk van: az elképzelhető legnagyobb pozitív elfogultsággal kell a saját gyerekükre tekinteniük. Az lát jól, aki szeret!”

2

„Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.”

3

„Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. (…) Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.”

4

„A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni.”

5

„Zseniális topmenedzser abból lesz, aki lehetett teljes értékű óvodás sok mozgással, sok játékkal, mindennapos mesével, és lehetett teljes értékű kamasz lustasággal, teljesítményromlással, merengéssel.”

6

„Tízéves korig sokkal jobb, ha a szülő limitálja a kütyük, így a televízió és számítógép használatát. Éppen azért, hogy a kisgyerekek megtanulják: felhasználói legyenek ezeknek a dolgoknak, ahelyett, hogy ezek a szerkezetek uralkodjanak felettük. Ehhez legjobb a közösen kiválasztott műsor, limitált időben és valamelyik szülővel együtt, hogy ha kérdése van, vagy megijed, legyen ott a felnőtt, aki segít és biztonságot jelent. Persze, mesélni még ennél is jobb, a hallott mesével indul ugyanis az olvasóvá nevelés, ami a gyerekek fantáziáját, kreativitását mindennél jobban fejleszti.”

7

„Ha azt gondoljuk, a titkolózással vagy a hazudozással valamitől is megkímélhetjük a gyerekünket: tévedünk. A velünk élő gyerek mindazt ’tudja’, amit mi tudunk, ha nem is fogalmilag, de érzésben, feszültségben, sőt: képzetáramlásban! Ráadásul, mivel fogalma sincs, mit érez, mitől feszült, miért jut eszébe mindaz, ami eszébe jut, ez az állapot egyértelműen a kárára van. Csakis a nyíltság, a valódi élethelyzet felvállalása tanácsolható a kezdet kezdetétől, annak minden nehézségével együtt.”

8

„Tévedni, hibázni jó! Abból tanulsz. Nem úgy van az, hogy tévedhetetlenül születek, jól bemagolok mindent és tökéletes vagyok. Ilyen nincs. Ha valamelyik gyerek hibázik, az jó. Ne csesszük le érte, hanem nyomozzuk ki együtt, hol tolta el! Ezekből lehet megszerezni az ismereteket.”

9

„Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.”

10

„A család formálja legjobban a gyereket. Ha egy család jó állapotban van, akkor ellensúlyként tud megjelenni a környezeti hatásokkal szemben.”

Forrás: https://petofilive.hu/hirek/cikk/2019/09/20/ne-legyunk-tokeletes-anyak-10-jotanacs-szuloknek-a-szuletesnapos-vekerdy-tamastol/