Mesemondó blog
“Aki mindennap hall mesét, annak anyanyelvi fejlettsége az iskolába lépés idejére másfél évvel előzheti meg annak a gyereknek a fejlettségét, aki csak rendszertelenül hall mesét.
Márpedig az anyanyelv fejlettsége az erős gondolkodás alapja.
Iskolára akarod előkészíteni a gyerekedet?
Egyrészt: ne tedd!
Másrészt: mesélj neki!
Ez a legjobb előkészítés.”
(Vekerdy Tamás)
“Az örömteli tevékenység azt hozza elő az emberből, ami benne a leghasználhatóbb, legértékesebb, amire a társadalomnak legnagyobb szüksége van.”
(Vekerdy Tamás)
“El tud-e tölteni valamiféle örömmel, csodálattal hogy a másik ember más? Ezt csak az élheti át, aki „megvan”. Aki önmagában erősen áll. Aki magát – mindenestől – elfogadja. A gyenge nem élheti át. A gyenge diktátor. A gyenge terrorista. Az erő kultuszában – a folytonos „harc” kultuszában – él, mert ő gyenge. Nem engedheti meg magának, hogy elismerje a másikat. Nem élvezheti a másik másságát. “Mindenki – és minden – legyen olyan, mint én vagyok! A többi fenyegető! A többi ellenség!” Csak akkor nyugszik meg, ha az egész világ körülötte: ő. Mert belül nincs meg. Ott – ahol lennie kellene – hiányzik az énmag.”
Vekerdy Tamás
“Mi az érzelmi intelligencia? Az, hogy nem leszek azonnal depressziós önmagamtól. Képes vagyok szemügyre venni magam és az engem körül vevő világot, és a mások szemével is képes vagyok látni, nem csak a sajátommal.” (Vekerdy Tamás)
Hallottatok már a “slow” mozgalmakról?
Az első mozgalom 1986-ban indult el Olaszországban, mely a gyorséttermek ellen tiltakozott és a helyi ízeket hirdette. 3 évvel később Párizsban megszületett a slow food alapdokumentum, mely a gyorséttermekkel és a műanyag ételekkel szemben az ízek és az étkezés élvezetét, a helyi termelőket támogatta. Azóta a kezdeményezés a világ több országára és az élet több területére is átterjedt.
A slow travel mozgalom arra buzdít, hogy utazásain során hagyjunk időt a barangolásra, az országgal való ismerkedésre, arra, hogy elvegyüljünk a helyiek között. A mozgalom szlogenje: “fékezz, és élj tartalmas életet!”
Léteznek slow city-k, lassú városok, melyekben időt teremtenek a helyi hagyományok ápolására, a zöld övezetek karbantartására, padokat raknak ki, könyveket olvasnak a közterületeken, vásárolni pedig a picacra, valamint a sarki boltba járnak.
Élő kezdeményezés a lassú munkahely, a lassú pénz, a lassú formatervezés, a lassú sport, olvasás (kikapcsolódás mellett a szövegben való elmélyedés), iskola és nevelés is.
A slow parenting (Nevelj lassan!) célja a minőségi szülő-gyerek kapcsolat kialakítása, melyben mindig van idő meghallgatni a gyermek élménybeszámolóit, gondolatait, mesélni neki, foglalkozni az őt érdeklő dolgokkal, vagy épp számára bántó, félelmetes, szorongást keltő helyzetekkel. A szabad játék elsőbbségét hirdeti a különórák és a túlfoglalkoztatottság helyett, akár csak Vekerdy Tamás tette. Kifejezetten tiltakozik a korai versenyeztetés ellen. A mozgalom célja csökkenteni a szülők túlhajszoltságát, és felébreszteni a gyermekben lakozó kalandort. Azt vallják, hogy a gyermeknek önállóan is fel kell fedeznie a világot és benne önmagát. Ehhez pedig szabad játékra, édes semmittevésre, és sok mesére van szüksége!
Itt a nyár, a kalandok, a világ felfedezésének nagy lehetősége. Feküdjetek ki a mezőre, nézzétek az égen úszó bárányfelhőket, melyikben milyen alakot véltek felfedezni? Képzeletben üljetek rá egy-egy pöffetegre, lógassátok le róla a lábatokat, vegyétek le a cipőtöket, táncoljatok a fűben, a napsütésben, élvezzétek a pillanatot és mondjatok egy mesét ma is!
“A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulnunk tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anya – és persze apa is! – legyen neki.” (Vekerdy Tamás)
Van, hogy magunknak kell megteremteni a lehetőséget, van hogy megteremtik neked a lehetőséget. Ez az első igazi szabadnapom az elmúlt közel 6 évből, amikor a legkisebbnek is már saját programja van. “Anya, érzem, hogy ez a szabadság jó lesz nekem!” – mondta, ahogy izgatottan haladtunk a vasútállomás felé. “Ma két mesét mondunk. Egyet a te kalandodról, és egyet az enyémről.”- feleltem, miközben a vasútállomás felé sétáltunk.
Kettős érzések kavarogtak bennem. 5 és fél éves a legkisebb is és elindult. Kifelé. A saját útján. Egyrészt szuper 20 év távlatában egy kis én idő, másrészt a kis fiókám, az utolsó pelyhes a fészekben, akiért élek is már a szárnyát próbálgatja. Ma reggel le kellett porolnom az álmaim… Több, mint 20 évet vártam erre az élményre. Most kipróbáltam. Bejött. Azt hiszem meg fogom szokni ezt is.
“Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk. Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni.
Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk. Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.
Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár. És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.”
Vekerdy Tamás
Vekerdy Tamás 10 tanácsa, gondolata anyáknak:
1
„A szülőknek egy dolguk van: az elképzelhető legnagyobb pozitív elfogultsággal kell a saját gyerekükre tekinteniük. Az lát jól, aki szeret!”
2
„Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.”
3
„Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. (…) Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.”
4
„A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni.”
5
„Zseniális topmenedzser abból lesz, aki lehetett teljes értékű óvodás sok mozgással, sok játékkal, mindennapos mesével, és lehetett teljes értékű kamasz lustasággal, teljesítményromlással, merengéssel.”
6
„Tízéves korig sokkal jobb, ha a szülő limitálja a kütyük, így a televízió és számítógép használatát. Éppen azért, hogy a kisgyerekek megtanulják: felhasználói legyenek ezeknek a dolgoknak, ahelyett, hogy ezek a szerkezetek uralkodjanak felettük. Ehhez legjobb a közösen kiválasztott műsor, limitált időben és valamelyik szülővel együtt, hogy ha kérdése van, vagy megijed, legyen ott a felnőtt, aki segít és biztonságot jelent. Persze, mesélni még ennél is jobb, a hallott mesével indul ugyanis az olvasóvá nevelés, ami a gyerekek fantáziáját, kreativitását mindennél jobban fejleszti.”
7
„Ha azt gondoljuk, a titkolózással vagy a hazudozással valamitől is megkímélhetjük a gyerekünket: tévedünk. A velünk élő gyerek mindazt ’tudja’, amit mi tudunk, ha nem is fogalmilag, de érzésben, feszültségben, sőt: képzetáramlásban! Ráadásul, mivel fogalma sincs, mit érez, mitől feszült, miért jut eszébe mindaz, ami eszébe jut, ez az állapot egyértelműen a kárára van. Csakis a nyíltság, a valódi élethelyzet felvállalása tanácsolható a kezdet kezdetétől, annak minden nehézségével együtt.”
8
„Tévedni, hibázni jó! Abból tanulsz. Nem úgy van az, hogy tévedhetetlenül születek, jól bemagolok mindent és tökéletes vagyok. Ilyen nincs. Ha valamelyik gyerek hibázik, az jó. Ne csesszük le érte, hanem nyomozzuk ki együtt, hol tolta el! Ezekből lehet megszerezni az ismereteket.”
9
„Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.”
10
„A család formálja legjobban a gyereket. Ha egy család jó állapotban van, akkor ellensúlyként tud megjelenni a környezeti hatásokkal szemben.”
Mesemondó blog 