Mesemondó blog

Címke: közösségépítés

  • A parasztember, és hét fia

    Egy parasztembernek volt hét fia, akik nagyon szerették egymást. Amikor eljött az apa halálának órája, összehívta fiait, és mindegyiküket elküldte, hogy hozzon két-két, hüvelykujj szélességű ágat. Amikor újra ott voltak a fiai, utolsó erejével megpróbált még mondani valamit. Megkérte őket, hogy mindenki törje el az egyik ágat, amit gyűjtött. Nem volt nagy művészet: mindenkinek sikerült. Ezután megkérte a legidősebb fiát, hogy kösse nyalábba az el nem tört botokat, amit a fia meg is tett. Ekkor így szólt az apa: – Most próbáld meg eltörni a nyalábot! – A legidősebb fiú minden erejével próbálkozott, de nem sikerült neki. Ezután a fivérei is megpróbálták, ők is hiába. A parasztember arca felragyogott, utolsó erejével megpróbált felegyenesedni, és elcsukló hangon így szólt: – Az egység és az összetartás erőt ad nektek, és megvédelmez. Egyedül nem vagyunk képesek a sors viharaival szembeszállni. – Utolsó szavai ezek voltak: – Aki egyedül dolgozik, hozzáad a közöshöz; aki másokkal együtt dolgozik, megsokszorozza azt.

    Visszacsatolás

    • Hogyan foglalnád össze a saját szavaiddal a történet mondanivalóját?
    • Milyen gondolatokat ébreszt benned a történet?
    • Szerinted milyen témák miatt konfrontálódnak egymással az emberek?
    • Az elmúlt években/hónapokban történt-e olyasmi, ami csorbát ejtett a közösség egységén?
    • Milyen kérdésekben nem értesz egyet az osztállyal?
    • Hogyan ültethető át az apa üzenete a mi osztályunkra, közösségünkre?

    Felhasználási javaslat

    A feldolgozás módjára tett javaslat ebben a történetben szinte magától értetődik: hozzunk be a csapat léptszámának megfelelő mennyiségű botot, és zsinórt. Vagy kössük előre össze a botokat, és vegyük elő a történethez kapcsolódóan, vagy mindenki együtt kösse a pálcákat egy köteggé, amit végül az osztály szimbólumaként a gyerekek magukkal vihetnek, hogy otthon majd megfelelő helyet találjanak neki.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Az emberi szolidaritás

    Az emberi szolidaritás

    Egyszer egy ember a barátjával barangolt. Csikorgó hideg volt, ezért igyekeztek, hogy fedelet találjanak a fejük fölé, és tüzet rakhassanak, ami mellett megmelegedhetnek. A keskeny ösvény egy hegygerincen vezette végig őket, alattuk egy völgy terült el, hegyi tóval. Az egyik vándor hirtelen észrevette, hogy a mélyben egy ember fekszik, aki a hidegben meghalna, ha senki nem segítene neki.

    – Menjünk le hozzá – mondta a barátjának -, ennek az embernek szüksége van a segítségünkre, nehogy megfagyjon!

    – Hogy gondolhatsz ilyet? – válaszolta a barátja. – Ebben a hidegben először magunkra kell gondolnunk, hogy életben maradjunk, míg találunk egy fogadót.

    – Nem – mondta az első -, én erre képtelen vagyok. Ha nem akarsz lejönni, menj tovább egyedül! Én leereszkedem a völgybe, és meglátom, tudok-e segíteni annak az embernek. – Így aztán elváltak egymástól: egyikük tovább folytatta az útját, a másik pedig lement a hegygerincről. Amikor leért, vállára vette az eséstől és a hidegtől legyengült embert, és lassacskán, a teher alatt fújtatva megindult a hegynek. Amíg a nagy fáradtsággal felért, hogy megtalálja a régi utat, melege lett, sőt forróság öntötte el, patakokban folyt róla a víz. A hátán lévő ember egyre nehezebbé vált: olyan melege volt már, hogy egyáltalán nem érezte a kinti hideget.

    Lassacskán haladt előre, míg egy kanyarulat után észrevette a barátját. – Ó – gondolta -, mégis megvárt – és odakiáltott neki, de nem kapott választ. Közelebb ment, és látta, hogy a barátja megfagyott abban a szörnyű hidegben. Hálásan gondolt a hátán lévő sebesültre: neki köszönhette, hogy olyan melege lett, és életben maradt. Hamarosan elértek egy kis házikót, ahol menedékre találtak.

    Visszacsatolás

    • Mi a történet mondanivalója?
    • Hogyan kapcsolhatjuk ezt a történetet a közösségen belüli együttműködéshez?
    • Milyen értelemben fontosak a fáradozások és a fegyelem egy közösség, egy csapat számára?
    • Konkrétan mit vihetünk ebből magunkkal a saját közösségünk számára?

    Felhasználási javaslat

    A történet gyakorlati feldolgozásánál a következőképpen járhatunk el: felrajzolunk egy moderációs táblára vagy egy flipchartra egy nagy T betűt, a T kalapja alá balra egy hópelyhet, jobbra pedig egy napocskát. A résztvevők a hópihe alatt gyűjtenek mindent, ami egy csapatot gátol, rombol, terhel, akadályoz stb. Ezzel szemben a napocska alá olyasmiket gyűjtenek, ami támogat, továbbvisz, hatékonyabbá tesz egy csapatot, és erősíti a közösségi érzést. Ezután ezekkel a listákkal dolgozhatunk tovább. Egy másik lehetőség, ha résztvevők kis csoportokban dolgozzák ki, miért is van értelme fáradozni egy közösségért, csapatért. Ezt követően az eredményeket elmondhatják a többiek előtt, amit utána közösen meg lehet beszélni.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Szégyenkezve

    Szégyenkezve

    Egy arabnak volt egy telivér lova: olyan szép állat, hogy mindenki meg akarta szerezni. Történt egyszer, hogy egy beduin földesúr két nemes tevét ajánlott a lóért, de az arabot így sem érdekelte az üzlet. Az úr teljes tevecsordájáért sem cserélte volna el a lovát. – Ha mindenemet, amim van, felajánlom a lováért cserébe, és így sem kell neki, akkor csellel fogom megszerezni – gondolta a beduin, és koldusnak öltözött. Szörnyű fájdalmakat tettetve lefeküdt az út szélére, amin az arab nap mint nap járt a lovával. Az arab megsajnálta a koldust, és leszállt a lováról. A szegény beteg fölé hajolt, és megkérte, hogy menjen el vele egy orvoshoz. – Túl gyenge vagyok a járáshoz – panaszkodott a koldus. – Már napok óta nem ettem semmit. Nem tudok felállni, elfogyott az erőm.

    Az arab erős karjával a nyeregbe emelte a beteg koldust, aki alighogy ráült a lóra, elnyargalt vele. Az arab rájött, hogy a beduin rászedte, és a földesúr után kiáltott, hogy álljon meg, mert valamit mondania kell neki. – Elloptad a lovamat – kiáltott az arab. – Ezen már nem tudok változtatni. De ha még van egy szikrányi tisztesség a szívedben, teljesítsd egy kívánságomat, és ne meséld el senkinek, hogyan szedtél rá engem. – Miért tenném? – kérdezett vissza a földesúr gunyorosan. – Mert egyszer valóban előfordulhat, hogy egy szegény ember betegen fekszik az útszélen, és ha a viselkedésednek híre megy, senki nem fog rajta segíteni.

    A földesúr elszégyellte magát, visszalovagolt, és szó nélkül visszaadta a lovat jogos tulajdonosának.

    Visszacsatolás

    • Hogyan foglalnád össze saját szavaiddal a történet tanulságát?
    • Mennyire hasonlít a két ember viselkedése a mi közösségünkére?
    • Milyen érzéseket kelt beenned ez a történet?
    • Mit szimbolizálhat a ló a mi közösségünkben?
    • Mit vihetünk magunkkal ebből a történetből a közösségünk számára?

    Felhasználási javaslat

    A vizuális megjelenítés érdekében felhasználhatunk egy műanyag vagy fa játéklovat, a kör közepére tehetjük, vagy akár adhatunk is egy-egy kis lovat emlékeztetőül minden résztvevőnek.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)