Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Szalma-mese

Meseország szélén állt a szalmaviskó. Szalma volt a teteje, ablaka, ajtaja. Benne lakott Szalma Jónás, Szalma Juli, Szalma Jani. Szombat este bűvös magot találtak. A bűvös magot elültették. Óriási tök nőtt belőle. Nőtt, nőtt a tök. Akkora lett, mint a kerítés. Akkora lett, mint a szalmaviskó. Volt öröm, vigasság!

  • Száz forintot is megér! Ezret is! Tízezret is! – ugrálták körbe. Azután leültek a tövibe. Tervezgettek.
  • Veszünk az árából ezüstvárat. Jó!
  • Veszünk az árából táltos lovat! Jó!
  • Veszünk az árából ezüsttálat!
  • Miért tálat? Ezüstibriket veszünk!
  • Miért ibriket? Ezüstkést veszünk!
  • Ezüsttálat!… Ezüstibriket!… Ezüstkést!…

Estig vitatkoztak. Akkor mérgükben véletlenül megrúgták az óriási tököt. Az óriási tök meg, rissz!, ezer szeletre esett.

Vége lett az óriási töknek. Vége lett a tervezgetésnek.

Szalma Jónás, Szalma Juli, Szalma Jani azóta is abban a szalmaviskóban lakik. Szalmán ülnek. Szalmakását eszegetnek.

Kár volt összeveszni!

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Jakab, az okos varjú (j-J)

Vermet ásott a róka. Neszét vette a műveletnek Jakab, az okos varjú.

  • Ez nem járja! Vermet ásni kár!
  • Miért volna kár? Elejtem a jávorszarvast.

“Abból nem eszel!” Jakab, az okos varjú, megvárta a munka végét. Amikor a róka a rókalikba tért, megkereste a jávorszarvast.

  • Ne menj ki a tisztásra! Vermet ásott a róka.
  • Köszönöm, barátom! – bőgött a jávorszarvas és jól elrejtőzött a sűrű bokrok alá.
  • No, ez megvan! – ugrált vígan a varjú. – Most jöjjön, aminek jönnie kell! – Azzal tollat kért a rigótól, a szarkától, a szajkótól és a búbos bankától. A tollakat saját tollai közé tűzte. Senki sem ismert rá. Még a róka sem. Nézte, nézte. Rettenetes, ijesztő rémnek látta. Kikiáltott:
  • Ki járkál kinn?
  • A rókaverő bórembukk!
  • Ó, jaj ne bánts! – bújt beljebb a róka.
  • Bújj ki róka!

A róka azonban nem kijjebb, beljebb bújt. Óvatosan elkúszott a rókalik másik kijáratáig. Ott aztán rémülten kiugrott és elinalt.

Azt beszélik, senki sem látta többé sem a tisztáson, sem a berek tájékán. A kis állatok a vermet betemették. Senki sem esett bele. Ott legelészik a jávorszarvas, ott sütkérezik Jakab, az okos varjú azóta is.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Barna teve baktatott…

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon

Voltál-e Vilmám? (t-T)

Voltál-e Vilmám,
a tó mellett, Vilmám?

Most voltam, Ilmám.
Most is, Ilmám.

Mit mostál Vilmám?
A sálamat, Ilmám.

Mit láttál, ott Vilmám?
Sima utat, Ilmám.

Mi áll ott, Vilmám?
Táltosló, Ilmám.

Utasa volt, Vilmám?
Somló Simi, Ilmám.

Mit evett, Vilmám?
Almát evett, Ilmám.

Mit ivott, Vilmám?
Somlevet, Ilmám.

S a táltosló, Vilmám?
Semmit sem, Ilmám.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Mesegyűjtemény Vidám mesék

A Kakas meg a színek

Vova rajzolt egy kakast, de elfelejtette kifesteni. Elment a Kakas sétálni.

– Miért jársz te ilyen színtelenül? – ámuldozott a Kutya. Megnézte magát a Kakas a víz tükrében. “Igaz… Igaz, igaza van a Kutyának.

– Ne szomorkodj – tanácsolta néki a Kutya. – Eredj el a színekhez, ők majd segítenek rajtad.

Odament a Kakas a színekhez, szépen kérte őket:

– Színek, színek, segítsetek!

– Jól van… – szólt a Piros, és megfestette a taréját és szakállkáját.

A Kék meg a farktollát.

A Zöld a szárnyát.

A Sárga meg a begyét.

– Így már igazi Kakas vagy – mondta a Kutya.

(Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

Kategóriák
Mesegyűjtemény Vidám mesék

A kis hajó

Sétálni indult Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Elérkeztek egy patakhoz.

  • Fürödjünk meg! – brekegte Brekus, és beugrott a vízbe.
  • Nem tudunk úszni – mondta Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.
  • Brehehehe! – nevetett rajtuk Brekus. – No hiszen, nem sokra megyek én veletek! – És úgy kacagott, majdnem vízbe fúlt.

Nagyon megbántódott ezen Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Törték a fejüket, mitévők legyenek. Addig-addig törték a fejüket, míg végre kitaláltak valamit. Kispipi elment, és hozott egy falevelet. Egérke egy fél dióhéjat. Hangyácska egy szalmaszálat vonszolt oda valahonnan. Katicabogárka pedig egy cérnaszálat. És nagy buzgón munkához láttak: a szalmaszálat bedöfték a dióhéjba, a falevelet cérnával hozzákötötték, és máris készen állt a kis hajó. A hajót vízre lökték. Beültek és elhajókáztak!

Brekus kidugta a fejét a vízből, hogy tovább nevessen rajtuk, de a kis hajó már messze járt… utol se érheted!

(Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)