Kategóriák
Mesegyűjtemény

Mese a magányos csigáról, aki boldog akart lenni

Egy széles autóút mellett éldegélt egy csiga. Rendes, jóravaló csiga volt, illemtudó, és roppant kellemes társaság – bár ezt sajnos rajta kívül senki más nem tudta. Ugyanis olyan lassú volt szegény, hogy mire udvariasan köszönt volna bárkinek is, az már rég messze járt. Pedig annyira szeretett volna legalább csak annyit mondani, hogy:

– Üdvözlöm, szép időnk van, nemdebár?

De nem mondhatta senkinek. Próbálkozott-próbálkozott, de egyszer sem járt szerencsével. Az autóút mentén egyébként is ritkán jártak, és azok is mind jóval gyorsabbak voltak nála. A csiga nagyon elszomorodott. Még soha nem volt barátja, és születésétől fogva egyedül élt a házában, annyira magányosan, hogy már a nevét is elfelejtette, hiszen soha nem szólt hozzá senki.

Az út mentén széles árok húzódott, így a csiga még csak arra sem mehetett, pedig azon túl óriási erdő magasodott, nyilván tele állatokkal.

– Ott biztosan lakik valaki, aki szívesen lenne a barátom – vélekedett a csiga. – Aki nem szalad el, mire azt mondanám, hogy „szép időnk van, nemdebár”.

Éveken keresztül próbált eljutni az erdőbe, de hiába küszködött, az árok soha nem akart véget érni. Éjjel-nappal autók, kamionok dübörögtek el mellette, kész csoda volt, hogy addig egyben maradt.

Aztán egyszer csak megállt. Elfáradt. Tapodtat sem mozdult.

Feladta.

Onnantól fogva ki se bújt a házából. Olvasott, zenét hallgatott, majd miután végzett az összes könyvvel, és kívülről fújta az összes lemezt, csak bámult kifelé az ablakon naphosszat.

A kamionok száguldottak rendületlenül.

És egyszer csak észrevett egy másik csigát a túloldalon. Izgatottan dugta ki a fejét a házából, és próbálta felhívni magára a figyelmet. Eredménytelenül.

Először elszomorodott, majd úgy döntött, csak azért sem adja fel. Onnantól kezdve minden nap azon mesterkedett, hogy a szemközti csiga felfigyeljen rá. Mert hogy az sem mozdult, ott álldogált messze-messze, a forgalmas út túloldalán.

Egyszer csak azt vette észre, hogy a másik csiga is ugyanúgy nézi őt, és ugyanolyan izgatottan integet a csápjaival. A csigát boldogság töltötte el.

– De jó lenne átkelni az úton! – ábrándozott. Ám hiába törte a fejét, a kamionok csak jöttek és mentek, lehetetlen volt átjutni, hiszen rögvest agyonnyomták volna.

Telt-múlt az idő. A csiga lelkesedése alábbhagyott, már alig dugta ki a fejét a házából, csak üldögélt odabent bánatosan. Néha kipillantott az ablakon, de úgy tűnt, a másik is feladta. Két magányos csiga, akik soha nem találkozhatnak.

Aztán egyszer eleredt az eső. És csak esett és esett, de nem úgy, ahogy általában: temérdek víz szakadt le az égből, és magával sodorta a csigaházat is. A csiga biztosra vette, hogy ez már a vég – de már nem félt. Lekuporodott a földre, és miközben lepotyogtak a könyvei, összetörtek a tányérjai, felborultak a szekrényei, egy párnát tett a feje alá, és elaludt.

Amikor felébredt, már nem esett. Kemény a csigahéj; úgy tűnt, a háza nem tört össze. Átverekedte magát a romokon, és kilesett a szabadba. Ugyanott volt, mint eddig, az út szélén, az árok mentén. De mielőtt fásultan visszabújt volna, észrevett valamit. A másik csiga volt az – méghozzá az ő oldalán! Bizony, a vihar egymás mellé sodorta őket.

A csiga nekiveselkedett, és elindult. A másik ugyanígy tett. Hamarosan ott álltak egymással szemben.

– Üdvözlöm, szép időnk van, nemdebár? – kérdezte boldogan a csiga.

– Üdvözlöm, szép időnk van, nemdebár? – kérdezte a másik.

És az úton továbbra is dübörögtek a kamionok, az árok örökre elválasztotta a csigát erdőtől, de ki a csudát érdekelt – hiszen már soha többé nem kellett egyedül lennie.

(Lakatos István)

Kategóriák
Találós kérdések

Csúszómászók

Zöld szíjacska, fürge, elfutott a fűbe. (gyík)

Föld alatt a háza, se szemes, se szája. Mi az? (giliszta)

Rózsaszínű pálcika, lábak nélkül mozdul, füvek alatt, föld alatt alagutakat fur. Mi az? (giliszta)

Hegyet völgyet bejárja, pedig nincsen neki lába. (kígyó)

Nincs ruhája, mégis minden évben levetkőzik. Mi az? (kígyó)

Bár sose húzott inget, minden évben levet egyebt. Mi az? (kígyó)

Fűben csúszik, fűben mászik, vízben siklik, el nem ázik. Mi az? (kígyó)

Ismerek egy tarka házat, lakik benne szarvas állat. Szegény igen fél ám tőled, szarvát behúzza előtted. Bármerre jár, völgyön, hegyen, házikója vele megyen… Tarka házban szarvas állat, ügyes vagy, ha kitaláltd. (csiga)

Bármerre jár, völgyön, hegyen, házikója vele megyen. (csiga)

A szabad mezőre gyakran kisétálok, pedig kis házamtól soha meg nem válok. (csiga)

Van egy kis ház, nincs ablaka, kikukucskál a lakója, lassan jár, hogy tovább érjen, a házból ki nem lépjen. (csiga)

Szarvat visel, nem ökör, nyerge van, de nem szamár, lába nélkül fára jár. (csiga)

Csúszik, mászik, csillámlik, út széléről vacsorázik. (csiga)

Ha a gazda útnak indul, a háza is vele mozdul. Mi az? (csiga)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

Gyerekkorunkban a nagyobbik húgommal létrehoztuk a Csigavédő Ligát. Nagyon komolyan vettük a játékot. Készítettünk a tagoknak igazolványt (azaz neki és nekem), és minden belépőnek (azaz neki és nekem) esküt kellett tennie, hogy csigát soha nem eszik, és ha lát egy csigát az úton keresztbe haladni, akkor segíti a csiga a biztonságos tovább haladását abba az irányba, amerre a csiga éppen tartott.


Ez a játék (ami már igazán nem is játék, hanem tudatos mentőakció) nálam a mai napig tart és tovább adtam a gyerekeimnek is. Eső után összeszedegetjük az úton bóklászó csigákat, megmentve őket az autók, kerékpárok kerekétől, vagy épp az eltaposástól.


Tudtátok? Hazánkban 12 féle védett csigafaj él. Köztük van az éti csiga is. Tudom, hogy a kertben nem szeretik, mert megrágja a leveleket, de hasznos! Korhadék evő és esetenként dögöt is fogyaszt. Vigyázzunk rá együtt!