Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Kiscsoport Magyar Népmesék Mesegyűjtemény

A kismalac és a farkasok

Volt a világon egy kismalac, ennek volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:

  • Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van már idekint, fázom.
  • Nem eresztelek biz én, mert megeszel.
  • Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.

A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzre. Kicsi idő múlva megint megszólal a farkas:

  • Ugyan, kedves kismalackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.

A malac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólott:

  • Kedves kismalackám, ereszd be a két első lábam is.

A kismalac beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak ez se volt elég, megint megszólalt:

  • Édes-kedves kismalackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal se nyúlok hozzád.

Erre a kismalac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas bejön hátal befelé, egyenesen abba menjen bele. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba farolt be.

A kismalac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, aztán hirtelen felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta-vetette magát, míg utoljára kioldozódott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával. Elkezdték keresni a kismalacot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek? Mi módon fogják meg a kismalacot? Mert ugye egyik se tudott a fára felmászni.

Nemsokára azután elhatározták, hogy egymás hátára állnak mindnyájan, úgy aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára mászni. A kopasz maradt legalól, mert félt feljebb menni. Így hát a több, mind az ő hátán volt.

Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlen egy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni. Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát:

  • Forró vizet a kopasznak!

A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek a lába, kinek a nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sose látták többet.

A kismalac szépen leszállott a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a háza tájékának a farkasok.

(Arany László)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény, Budapest, Tankönyvkiadó 1989.)

Kategóriák
Találós kérdések

Háziállatok – ló, kecske, bárány, tehén, malac

Istálló a lakása, asztala jászol. A sörényét meg-megrázza, rányerít a friss szénára. (ló)

Négy lába van, mint a széknek, rá is ülnek a legények, néha még a lányok is, de nem ül rá a kocsis. (ló)

Úton megyen kipe-kopa, hátán ül a ginye-gonya. Füle négy, szeme négy, körme pedig huszonnégy. (ló és lovas)

Hangja erős, füle nagy. Ha nem tudod, ki? Ilyen vagy! (szamár)

Szürke, de nem farkas, nagy fülű, de nem nyúl, patája van, de nem ló. Mi az? (szamár)

Szép fehér vitézek, csontvillás, szakállas, mekegő vitézek, füvet legelésznek. Kutyaugatásra szétfutnak szegények. (kecske)

Van egy hasznos öregem, szakállánál vezetem. (kecske)

Erdőbe, mezőbe, vasvillás legények cirkálnak. Mi az? (kecskék)

Szőr maga, szőr nadrágja, reszket elöl a szakálla. (kecske)

Ugra-bugra, mekegjünk! A fűben leheveredjünk! Bárányfelhő fölöttünk, jó dolgunk van most nekünk. Bégetni is szeretünk, ha az anyánk nincs velünk… Örüljetek hát velünk! Ugra-bugra, megnövünk! (kecskegidák és báránykák)

Alig van már február, s ő tavaszról kiabál. Mi az? (bárány)

Csengő cseng a nyakában, kint legel a határban. Türelme nagy, orra pisze, puha gyapjú göndör szőre. Mi az? (bárány)

A kis bárány édesanyja, tejet ad és sok a gyapja. Mi az? (juh)

Hasznos háziállat vagyok, a gazdámnak hasznot hajtok. Adok tejet, vajat, sajtot, bőröm, gyapjam őt fedezi, hideg télben melengeti. Csontom, porcom mind oly hasznos, felhasználja az asztalos. Húsom szüret alkalmával ízes étek a kásával. Ha meggyújtod testem zsírját, fénnyel elárasztom szobád. Sodord össze belemet, megnövelem kedvedet. Ennyi jóért megérdemlem, hogy kitaláld a nevem. (juh)

Hegyen megyen henderi, hátán viszi kenderit. Ha nem szánnám henderit, meggyújtanám kenderit. (juh)

Kukoricán is megél, az ólban egész nap csak helynél. Mi az? (disznó)

Utoléred, hogyha szaladsz, farka kurta, ez a… (malac)

Családonként több is van, sokat röfög az ólban. Mi az? (malac)

A ruhája csupa folt, benne tű még sose volt. Mi az? (tehén)

Elöl a villája, hátul a seprűje, közbül a szénatartója. Négyen megy, négyen áll, négytől pedig vámot át. (tehén)

Kettővel az eget nézi, kettővel az utat méri, négyben a reggelit viszi, néggyel az utat döngöli, eggyel a legyet kergeti. (tehén)

Kettővel az eget nézi, kettővel a földet nézi, négybe a vacsorát viszi, néggyel a harmatot veri. (tehén)

Van, neki dibben-dobban, van neki liccsen-loccsan, elöl villa, hátul seprű. (tehén)

Elöl van a bólogató, középen a szénatartó, hátul meg a hajtogató. (tehén)

Elöl villa, hátul seprű, középen a szénatartó. (ökör)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)