Kategóriák
Matek mindenhol Matekos témák

Szervezd meg a bulidat

A gyerekek felismerik, hogy érdekükben áll besegíteni a szülinapi buli előkészületeibe.

Korosztály: 5 éves kortól

Ebben segít: Számtani műveletekben, alakzatokban.


Unod már, hogy évről évre te csinálsz mindent a gyerek szülinapi bulijára? Miért is kellene mindent magadra vállalnod? Végtére is ez az ő bulija!

Ahogy a gyerekek egyre idősebbek lesznek, kezdd el bevonni őket néhány dolog megszervezésébe – ami a leginkább felkelti majd az érdeklődésüket, az a saját szülinapi bulijuk előkészítése!

Néhány ötlet, hogy miként tudnak segíteni:

  • Találják ki, hány gyereket hívnak meg, és menet közben mindig számolással ellenőrizzék, hogy kereten belül maradtak-e.
  • Díszítsék ők a tortát, figyeljenek arra, hogy a cukorkák egyenlően legyenek elosztva a torta tetején. Mennyi Smarties kell ahhoz, hogy körberakjuk a kerületét? Lehet, hogy kicsit több, mint háromszor annyi, mint amennyi keresztben kell?
  • Ajándékcsomagok. Kérd meg, hogy készítsék el ők a költségvetést a barátaiknak adott ajándékcsomagokhoz, és találják ki, mit tudnak megvenni az adott összegből a csomagokba! (A végső döntés természetesen maradjon a tiéd!)
  • Költségvetés. Add oda nekik a kedvenc éttermük étlapját, és határozd meg, összesen mennyit költhetnek el ott a szülinapon a barátaikkal! Hány barátot tudnak meghívni a pénzükből?

(Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Külföldi népmesék Kiscsoport

A kecskegida és a farkas

Kecskemama megéhezett, alig várta már, hogy egy kis friss füvet haraphasson a réten. Azt mondta a kisgidának:

  • Jól figyelj rám, gidácska. Én most elmegyek egy kicsit legelni; minél zsengébb füvet harapok, annál ízesebb tejet kapsz tőlem. De nagyon vigyázz, be ne engedj senkit, amíg oda járok! Bezárom az ajtót; ki ne nyisd belülről senkinek!

Bezárta az ajtót, aztán még beszólt az ablakon a gidának:

  • Még egyszer mondom. ki ne nyisd, hacsak a jelszónkat nem hallod. Remélem, tudod a jelszót.
  • Hess, csúnya farkas! – mekegte az ablak mögött a gida. – Hess, csúnya farkas!

Éppen arra kullogott a farkas; meglapult egy bokorban, végighallgatta a párbeszédet, és jól megjegyezte magában a jelszót. Kecskemama nem vett észre semmit, szép csöndesen ballagott a rét felé. A farkas alig várta, hogy eltűnjék a kanyarodóban. Előlépett a bokorból, odaosont az ajtóhoz, elváltoztatta a hangját, és azt mondta:

  • Jaj, kedves gidácskám, vissza kellett jönnöm, itthon felejtettem valamit, engedj be gyorsan!

A gidácska jól emlékezett az anyja tanácsára.

  • Beengedlek, hogyne engednélek – mondta -, csak előbb hadd hallja a jelszót!
  • No, ha csak az kell! – dörzsölte odakint a kezét a farkas, és máris összefutott a szájában a nyál, mintha gidahúst enne. Aztán kivágta a jelszót: – Hess, csúnya farkas! Hess, csúnya farkas!

A kisgidának azonban gyanús volt ez a nagy hessegés. Mi ez az éhes lihegés hozzá? És mi ez a furcsa rekedtség?

Azt mondta:

  • Most már mindjárt beengedlek, csak még előbb a lábadat szeretném látni.
  • A lábamat? – kérdezte meglepve odakint a farkas. – Miért akarod te a lábamat látni?
  • Azért, mert az én anyácskámnak szép fehér lába van; a tiéd meg – mondta a gida, kikandikálva a résen -, a tiéd meg, úgy látom, barna. Hess, csúnya farkas! Hess csúnya farkas!

A farkas látta, hogy felsült: nem sikerült rászednie az okos kisgidát. Mi egyebet tehetett; szégyenkezve elkullogott.

(német népmese)

(Átdolgozta: Rónai György)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Matek mindenhol Matekos témák

Mikor tudod leszerződtetni Messit?

A gyerekek nehezen értik meg, milyen sok az egymillió.

Korosztály: 5 éves kortól

Ebben segít: A becslésben, és a számok nagyságrendjének megértésében.


Ezt a játékot bármikor elővehetjük, de különösen érdekes és jó móka lehet akkor, amikor a gyermek épp zsebpénzt kap, vagy a szülinapjára kap pénzajándékot.

Ha gyermeked például 10 000 Ft zsebpénzt kap Flóra nénikéjétől, hangosan elmélkedhetsz így: “Vajon mennyi idő múlva lesz elég pénzed ahhoz, hogy leszerződtesd Messit?” (Lionel Messi helyett persze példálózhatsz bármilyen különösen költséges személlyel vagy olyan tárggyal, amely a gyerekedet foglalkoztatja: a koronaékszerekkel vagy egy Ferrarival.) Beszélgessetek arról, mennyibe is kerül Messi, aztán kezdjétek el találgatni, hogy mennyi időbe telne ténylegesen összegyűjteni rá a pénzt: “Ha minden szülinapodra kapnál 10 000 Ft-ot Flóra nénitől, szerinted 21 éves korodban elég pénzed lenne rá? És 80 évesen? Persze nem tudom, Messi még életben lesz-e akkor… Na jó, ha megkérnénk Flóra nénit, hogy minden héten adjon neked 10 000 Ft-ot?

Talán fölösleges is elmondanunk, de a gyerekek elképesztően alábecsülik, hogy hány tízezresre lenne szükség ahhoz, hogy valami igazán drága dolgot megvehessenek. Egy focista esetében például, aki forintra átszámolva, mondjuk, évi 20 milliárd forintot keres, összesen 200 000 évig kellene tízezreseket a malacperselybe dugdosni, hogy egyéves fizetését előteremtsük!

(Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Külföldi népmesék Kiscsoport

Egérke piros szegélyes kék kabátja

Volt egyszer egy öregapó, annak volt egy fekete kutyája. Olyan kicsi volt ez a kutya, hogy öregapó elnevezte Egérkének. Egérke nagyon szeretett vadászni. Ha gazdájával kiment az erdőbe, folyton szimatolt, nyüszített, egyre kisnyulat keresett.

Egy téli napon ismét kiment öregapóval az erdőbe. Egyszerre valami nagyon érdekes szag csapta meg Egérke szimatoló orrocskáját. Izgatottan nyüszítve rohant a bokrok közé. Az egyik bokor alatt lyukat látott meg s belebújt. Ez a lyuk egy alagút nyílása volt, s a csöpp kutyus sietősen totyogott előre az alagútban. Hirtelen megtorpant. Egy nyúl állt előtte, hosszú fülét, mulatságos orrát mozgatva. Egérke éktelen ugatásba kezdett:

  • Vau… vau… ! – A nyúl meg csak nézte, s mozgatta fülét meg az orrát.
  • Miért nem szaladsz el? – kérdezte Egérke. – Hogyan fogjalak meg, ha nem szaladsz előlem?
  • Miért akarsz engem megfogni? – kérdezte a nyúl.
  • Nem is tudom pontosan – mondta Egérke. – De úgy tudom, hogy a nyulak szoktak elfutni a kutyák elől. Nem félsz tőlem?
  • Nem hiszem – mondta a nyúl. – Tudod, te olyan pici vagy, hogy nem félek tőled, akármilyen hangosan ugatsz is! Különben is jobban tennéd, ha abbahagynád ezt a csúf lármázást. Nézd meg inkább a fiaimat, olyan aranyos kis jószágok!

Nyúlanyó az alagúton át a fészekhez vezette Egérkét, és megmutatta neki az öt aranyos nyulacskáját.

  • No, most már tudod a hozzánk vezető utat, gyere el máskor is – mondta Nyúlanyó Egérkének barátságosan.

Másnap reggel leesett az első hó. Öregapó azt mondta Egérkének, félti őt a nagy hidegben, ezért piros szegélyes kék kabátkát adott rá. Egérkét szorította, csiklandozta a piros szegélyes kék kabátka, próbált tőle szabadulni, de sehogy nem boldogult. Öregapó leült a kandallóhoz melegedni. Egérke meg fogata magát, és piros szegélyes kék kabátkájában nagy mérgesen csaholva az erdőbe vágtatott. Egyenest a nyúlcsalád fészkébe vezető alagút felé rohant.

  • Ó, egek! – kiáltott nyúlanyó, amikor meglátta Egérkét. – Milyen csinos a korcsolyaruhád!
  • Ez nem korcsolyaruha – vakkantott Egérke -, ez csak egy piros szegélyes kék kabát, ami szorít és csiklandoz. Kérlek, segíts leszedni rólam. Odaadnám takarónak a kisnyusziknak.

Nyúlanyó óvatosan leszedte Egérkéről a piros szegélyes kék kabátkát, gyöngéden ráterítette az alvó nyuszikra, s fölsóhajtott:

  • Nézd csak, milyen aranyosak! És gyere el, Egérke, kérlek, gyere el hozzánk máskor is!

Egérke hazaballagott, s mikor öregapó megkérdezte tőle, hogy hova lett az új kabátja, boldogan csaholta:

  • Vau… vau…

De öregapó nem értette, mit csahol Egérke, és még most is azon gondolkozik, ugyan hová tűnhetett a piros szegélyes kék kabátka.

(angol népmese)

(Átdolgozta: Bartócz Ilona)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Csapatépítés Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Az igazi fény

Van egy templom Franciaországban, az égő lámpások temploma, ahogy az emberek hívják a kis evangélikus templomot. Minden vasárnap este összegyűlnek a falubeliek istentiszteletre, ahova mindenki olajlámpást visz magával. A templomban meggyújtják a lámpásokat, és a széles padtámlákra állítják őket. Így lesz világosság a templomban, és így ünneplik az istentiszteletet. Ez a szokás 1550 körül alakult ki. Azóta az egyházközség minden tagja, aki hitét elismeri, kap egy lámpást, amit haláláig meg kell őriznie, és minden istentiszteletre magával kell vinnie. Ezek a lámpások már négyszáz éve járnak kézről kézre, és mindenki tudja, hogy ha elmulasztja az istentiszteletet a lámpásával együtt, akkor a templom valamivel sötétebb lesz.

Visszacsatolás

  • Mit jelenthet ez a történet az osztály számára?
  • Ami ebben a közösségben a lámpás, az a mi osztályunkban… ?
  • Mit tehetünk azért, hogy hasonló kötelességtudatot teremtsünk a közösségünkben?
  • A közösség célja az istentisztelet ünneplése – milyen magasabb célt követünk mi?

Felhasználási javaslat

Ennél a történetnél a következő eljárás javasolt: minden gyerek kap egy gyertyát a történet előtt. A pedagógus gyújtja meg az első gyertyát, majd megkéri a gyerekeket, hogy a fényt adják tovább egymásnak. (Lehet elemes mécsest is használni és mindenki a soron következőét kapcsolja fel.) Ezt követően pedig felolvassa a történetet. A gyertyák szimbolikusan az egész foglalkozás alatt égve maradhatnak, és a megfelelő alkalmakkor hivatkozhatunk rájuk.

Abban az esetben, ha valódi gyertyát használunk, széles, hosszú ideig égőt válasszunk. A gyertya alá tegyünk tányért, legyünk óvatosak a forró viasszal és a gyertya lángjával, nehogy sérülést vagy tüzet okozzunk!

(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Külföldi népmesék Kiscsoport

A vajaspánkó

Élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:

  • Süss nekem anyjuk vajaspánkót.
  • Ugyan, miből sütnék? Egy csepp lisztünk sincsen.
  • Eh, te anyjuk! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt, hátha kerül így egy kis liszt.

Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban, s kitette a pánkót az ablakra hülni.

Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra s a padlón elgurult az ajtó felé. Átugrott a küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun – mindig messzebb, mindig messzebb.

Gurult, gurult az úton s szembe jött vele egy nyúl.

  • Megeszlek, te vajaspánkó!
  • Meg ne egyél, sandaszemű! Inkább hallgasd meg, milyen szépet énekelek neked.

A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:

Vajaspánkó a nevem,
elmondom eredetem:
magtárban sepertek,
kosárról kapartak,
tajfellel kevertek,
kemencében sütöttek,
ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól, 
gazduramtól, asszonyomtól,
mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!

S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől, mintha ott sem lett volna.

Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe s találkozott az ordas farkassal.

  • Megeszlek, te vajaspánkó!
  • Meg ne egyél, ordas farkas! Szépet énekelek neked. – És fújni kezdte:
Vajaspánkó a nevem,
elmondom eredetem:
magtárban sepertek,
kosárról kapartak,
tajfellel kevertek,
kemencében sütöttek,
ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól, 
gazduramtól, asszonyomtól,
megszöktem a nyúltól.
Miért féljek farkas tőled?
Mindjárt megszököm előled!

S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől, mintha ott sem lett volna.

Gurult, gurult az erdőben s szembe jött vele a medve. Csörtetett, töri a lombot, rontja a bokrot.

  • Megeszlek, te vajaspánkó!
  • Ugyan miért ennél meg, te tányértalpú?

S a vajaspánkó már rá is kezdett a mondókára. Miska bá’ pedig a fülét hegyezte.

Vajaspánkó a nevem,
elmondom eredetem:
magtárban sepertek,
kosárról kapartak,
tajfellel kevertek,
kemencében sütöttek,
ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól, 
gazduramtól, asszonyomtól,
megszöktem a nyúltól,
s ordas farkas úrtól.
Miért féljek medve tőled?
Mindjárt megszököm előled!

S tovább gurult a vajaspánkó. Úgy eltűnt a medve szeme elől, mintha ott sem lett volna.

Gurult, gurult a vajaspánkó s szembe jött vele a róka.

  • Jó napot, vajaspánkó. Ej, milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!

De a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem,
elmondom eredetem:
magtárban sepertek,
kosárról kapartak,
tajfellel kevertek,
kemencében sütöttek,
ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól, 
gazduramtól, asszonyomtól,
megszöktem a nyúltól,
s ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
miért féljek medve tőled?
Megszököm könnyen előled!
  • Fenséges ének! – szólt a róka. – Csak az a baj, hogy megöregedtem, kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer.

Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára, s újrakezdte:

Vajaspánkó a nevem...

Abban a pillanatban a róka – hamm! – bekapta.

orosz népmese

(Fordította: Áprily Lajos)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Matek mindenhol

Mennyi még?

Csavard meg szándékosan az időre vonatkozó kérdéseket!

Korosztály: bármilyen

Ebben segít: A dolgok árnyainak és mértékeinek megértésében.


Mennyi van még, amíg Anyu hazaér? Mennyi van még a szülinapomig? Mennyi van még, amíg odaérünk? – ezek a kérdések mind az időre vonatkoznak, és az időt nagyon nehéz szemléletessé tenni. Ezért, amikor a gyermeked ilyesmit kérdez tőled, ahelyett, hogy megadnád a hátralévő órák, hetek vagy hónapok számát, emeld fel a kezed egymástól bizonyos távolságban, és mond ezt: “Körülbelül ennyi.” Ettől kicsit összezavarodik majd. Mi köze a hátralévő időnek a két kezed közti távolsághoz?

Ezt követően mutasd meg, hogyan viszonyul a válaszod egy általa már ismert távolsághoz.

“Eddig ennyit utaztunk (mutasd a kezeddel), és a hátralévő távolság ennyi (változtasd meg a két kezed távolságát).” Azonnal látni fogják, hogy az előttük álló idő ugyanakkora, kétszer annyi, vagy éppenséggel a töredéke annak, mint az általuk már ismert, az utazásból eddig eltelt idő.

Sok különféle módon eljátszhatsz ezzel. “Ennyi, amit holnapig kell várnod (és mutass egy pici rést az ujjaid között), és ennyi van még a szülinapodig (és vonulj el az ablakig, kitárt kézzel, mutatva a különbséget).”

(Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

Kategóriák
Matek mindenhol Matekos témák

Az egyszavú papagáj

Hogyan csinálj a papagájodból matekzsenit?

Korosztály: 9-10 évesek

Ebben segít: Bonyolult számtani műveletek kigondolásában.


Ezt a játékot akkor próbáld ki, amikor épp leültök otthon az étkezőasztalhoz, vagy amikor egy étteremben várakoztok az ételetekre. Mutasd be a gyerekeknek Pollit, a bámulatos számoló papagájt (ahogy mindig, Polli lehet most is az egyik kezed).

Kérdezz Pollitól bármilyen számtani kérdést, ő válaszolni fog:

  • Polli, mennyi három meg négy?
  • Hét – rikolja a papagáj.

Hihetetlen! Ez a papagáj valóságos matematikus! Lehet, hogy cirkuszban kellene mutogatni.

  • Polli, mennyi tízből öt?
  • Hét.

Ajjaj. Próbáljuk meg ismét.

  • Polli, mennyi kétszer hat?
  • Hét.

Jaj, ne! Úgy látszik, bármit kérdezünk Pollitól, ő mindig azt fogja válaszolni, hogy hét. Ha ez a helyzet, akkor ahhoz, hogy továbbra is zseni papagájnak tűnjék, olyan kérdéseket kell feltennünk neki, amelyekre a helyes válasz hét. Az igazi kihívás az, hogy egyre bonyolultabb és bonyolultabb kérdéseket eszeljünk ki úgy, hogy az eredmény hét legyen. “Mennyi tizenhatban a négy meg három?” Ezzel az összetett számtani kérdések kitalálása mulatságos játékká változik.

(Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

Kategóriák
Csapatépítés Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

A beteg kakas

Egyszer egy baromfiudvaron annyira megbetegedett a kakas, hogy nem lehetett a következő reggeli kukorékolására számítani. A tyúkok emiatt teljesen kétségbeestek: attól féltek, hogy a nap sem kel fel reggel, ha uruk és parancsolójuk nem kukorékol. Az elkövetkező reggel azonban megszabadította őket ettől a tévhitüktől. A kakas ugyan még mindig beteg volt, és túlságosan rekedt ahhoz, hogy kukorékoljon, a nap mégis kisütött, semmi sem tudta ettől eltántorítani.

Visszacsatolás

  • Hogyan kapcsolódik ez a történet a témánkhoz?
  • Miben és mikor várunk túl sokat a pedagógusainktól?
  • Pontosan mi a történet mondanivalója?

Felhasználási javaslat

Vihetünk magunkkal a foglalkozásra egy játékkakast és néhány tyúkot szemléltetőeszközül. Egy másik lehetőség, hogy előre elkészített fehér moderációs kártyákat osztunk ki a résztvevőknek, amikre ők aztán majd a későbbiekben lejegyezhetik saját gondolataikat, vagy konkrét terveiket. Ehhez még a táblára rajzolhatunk egy nagy sárga napot, amiben aztán a foglalkozás során az osztály közös célját dolgozzuk ki.

(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)