Kategóriák
Találós kérdések

Táj

Csobog, csacsog, csörgedez,
fűnek-fának köszöngetve
lágy hangon énekel.
Sietve surran a fák alatt,
meg-megcsobban,
majd elhallgat,
titkot súg a halaknak. Mi az?
(patak)

Ágazik, bogazik,
sohasem virágzik. Mi az?
(patak)

Jött a hegyről, jődögélt,
s amikor a völgybe ért,
lábujjhegyen, lassacskán,
csörgedezett tétován.
Bámészkodott,
meg-megállott,
sajnálta, hogy a pisztrángok
nem jöttek a hegyről véle,
s félve gondolt már előre
a girbegörbe jövendőre.
Érezte, a kedve fogy.
S hát egyszer csak látja,
hogy gigágázó lúdcsapat
fut felé, s ijedtében átszaladt
a legelső híd alatt.
Nem volt ő más, csak a...
(patak)

Éjjel-nappal ágyát mossa,
messze hallik mormogása,
fecseg-locsog, nem nyugszik,
éjszaka sem aluszik. Mi az?
(folyó)

Éjjel-nappal ágyban van,
mégsem alszik soha. Mi az?
(folyó)

Mindig fut, mégsem fáradt el.
Mi az?
(folyó)

Úton megyen, meg nem áll,
földön fekszik, fel nem áll,
ágazik-bogazik,
mégsem hajt levelet. Mi az?
(folyó)

Hegyen megyen, meg nem áll,
földön fekszik, fel nem áll,
hanyatt fekszik, úgy szalad,
erdőn, völgyön át halad,
ágazik, bogazik,
mégsem levelezik. Mi az?
(folyó)

Zúgva-zengve zuhog alá
ha gát állja útját,
majd csendesen hömpölyögve,
minden akadályt legyőzve
folytatja az útját. Mi az?
(folyó)

Ide s oda kanyarog,
nyárban sokszor sanyarog,
mikor aztán van mit inni,
veszedelmes szokott lenni.
Ember, állat neki egy,
felfalja, ki neki megy,
víz a lelke, jég a háta,
aki ügyes, kitalálja.
(folyó)

Lábat rajtam ne keress,
léptem mégis oly sebes,
éjjel-nappal szaladok,
s mégis ágyban maradok.
(folyó)

Hegyek között született,
etették a felhők.
Vízen élt csak, egyebet
sosem evett - s megnőtt.
Nyáron puha, mint a szél,
s házat visz a hátán.
Kővé lesz, ha jön a tél,
s téged se bír el tán.
Betakar, ha meleged van,
s már nem izzadsz - csuda jó,
ha kijössz, a fogad koccan.
Mondd meg, mi ez?
(folyó)

Szalad, szalad láb nélkül,
mindent elnyel torok nélkül.
Ágya van, de nem alszik. Mi az?
(folyó)

Nincsen pihenésem, nincsen maradásom,
ágyban fekszem, még sincs soha megnyugvásom.
A vándornak útját állhatom kevélyen,
de többször könnyítem, s megrövidítem.
Hideg keblemtől sok állat éltét szívja,
s lettem már soknak gyászos, hideg sírja.
S ha végre futásom fáradtan bevégzem,
ami magam vagyok, sírom is az lészen.
De bárha síromba egyre temetkezem,
futásom mégis egyre tart szüntelen.
(folyóvíz)

Feketében kezdődik,
feketében végződik,
mégis kék. Mi az?
(Duna)

Feketétől ered, feketébe ömlik,
mégis kéknek mondják.
Hosszú utat tesz meg,
hajókat hord hátán,
de ha útja véget ér,
megpihen a tenger mélyén.
(Duna)

Két testvér egymásért epekedik,
de soha-soha nem találkozik. Mi az?
(a folyóvíz két partja)

Éjjel-nappal szájalhatok,
berekedni mégsem fogok.
(vízesés)

Nyáron táncol, ringatózik,
télen jól betakarózik. Mi az?
(tó)

Ágaskodik, feltornyosul,
alázuhan, majd elsimul.
ha nem leszel úrrá rajta,
a képedet arcul csapja.
(hullám)

Se tenger, se puszta - 
hajó be nem járja,
ember nem lép rája. Mi az?
(mocsár)

Két domb között rátalálsz. Mi az?
(völgy)

Nem foghatsz meg, nem is láthatsz,
ha akarod, megtalálhatsz.
Lehetsz felnőtt, lehetsz gyerek,
veled éppúgy feleselek.
Mondd meg nekem, mi a nevem?
(visszhang)

Egy nyelvet sem tud, 
mégis minden nyelven beszél. Mi az?
(visszhang)

Neve van, teste nincs,
ha kérdezed - megfelel. Mi az?
(visszhang)

Nagyot kiáltok - visszakiált,
ha hallgatok - ő is hallgat. Mi az?
(visszhang)

Bár egy szót sem értek,
mindent megismétlek.
(visszhang)

Aki a nevem kimondja,
azonnal megsemmisít engem.
(csend)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Dinnyeházikó

Dél volt, mikor a bátor kis veréb, no meg a félénk kis egér batyut kötött, s elindult vándorolni.

  • Hová, hová ilyen korán? – rikoltozott a körtefán a telhetetlen cinke.
  • Túl árkon, bokron, dombokon, sárga rét áll a homokon. Elmegyünk hát, és felkeressük mert kincset őriznek ott a tücskök.
  • Kincset? Miféle kincset? Nem hiszem!
  • Elhiheted, cinke, hiszen hallhattad te is. A nyári éjben cirpelte mind vagy reggelig:
Cirr-cürr, cirr-cürr,
csörren a kincs, a kincs!
Cirr-cürr, cirr-cürr,
a kincs, a kincs!

Ment, ment tehát a bátor kis veréb, no meg a félénk kis egér végig a kerten, kert mögött, a kert mögötti fák között. Éjfélre már oda is értek.

Éppen akkor bújt elő a hold. Aranyos fénye mind lefolyt az éji tájra. Arany csillant a dombokon, a domb előtti homokon. Arany csurrant a fákra.

  • De szép! Ó, milyen csodás! Egérkém, drága, jer, no lásd, itt kell a kincset megkeresni!

Kéz a kézben osontak bokron át, lapuleveses sűrűn át. A tücskök énekeltek:

Cirr-cürr, cirr-cürr,
csörren a kincs, a kincs!
Cirr-cürr, cirr-cürr,
a kincs, a kincs!

De a két barát nem talált mást, csak egy sereg jánosbogárkát.

  • Ne menjünk tovább, kis veréb! – kérlelte társát az egér. – Jaj, félek, nagyon félek!
  • Mitől félsz, mondd, ó, kis bohó? Nincs erre héja, macska, se mohó bagoly vagy mérges kánya. Csak a bogarak élnek itt s a kincset rejtő tücskök.

Futottak hát tovább, tovább, de kincset egyik sem talált a tücsökzenés réten.

  • Ó, miből veszünk kalapot? Napernyőt meg gombos botot? Nyakkendőt néked és nekem szép, nyloncsipkés inget? – sírt, sírt a kedves kis egér, de jókedvű kis veréb ismét csak megnyugtatta:
  • Ne félj, míg engem látsz, szívem! E csodás réten nem hiszem, hogy ne akadna egy rézgaras se.

Futottak hát tovább, tovább, és egyszerre csak egy óriási görögdinnyére leltek.

  • Mit mondtam? – szólt a kis veréb. – Itt van a tündérvárunk! Kívül fénylő zöld, belül piros, egyszóval modern és csinos, bár ki kell tatarozni.

A két jó barát azonmód szorgos munkába kezdett. Ajtót fúrt, három ablakot, kéményt is rakott, jó nagyot, és belül a dinnyét kirágta kényelmesre.

Beköltözött a két barát, bezárták a ház ajtaját, s a tücskök énekeltek.

Pufók szellő a dombokon felébredt. Szállt a homokon át egyenesen a dinnyeházhoz. Megtetszett néki, ott maradt, és lágyan ringatni kezdte.

  • Érzed, egérkém? Mily csodás! Mint a legpuhább hintaágy, oly kellemes a fészkünk! – örült a bátor kis veréb a szellő játékának.

Majd eső jött. A zöld tetőt öklözte, egyre mosta.

  • Hallod, aranyos egerem? Eső kopog az ereszen! A legjobb dob sem verne ki ennél vidámabb ritmust. Jer, táncoljunk egy kopogóst, vagy járjunk el egy topogóst, ahogy a szél is járja.

Szélvész rikoltott mérgesen. Jégeső vert az ereszen. A két barát csak táncolt.

Dühöngő orkán jött. Ó, rettenet! Kicsavarta a tölgyeket a szemközti erdőben! Majd a tündöklő házikót, a kedves dinnyeházikót száráról – hopp! – letörte, sebes patakba lökte.

  • Mit búsultok a partokon? Fityiszt se félünk! Nem bizony! – kiáltott ki a kis veréb a rémült tücsköknek. – Leúszunk mi a tengerig, hajókázunk ott reggelig, és meghívjuk a cápát vacsorázni.

Becsukta a két ablakot, és víg matróznótába fogott:

Liccs-loccs, liccs-loccs,
úszik a kincs, a kincs!
Liccs-loccs, liccs-loccs,
miénk a kincs!

Úszott, úszott a házikó, a kedves dinnyeházikó, vele a bátor kis veréb s a félénk kis egérke.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Egy furcsa kirándulás

Légy uram és Méhe néne kirándulni ment.

Kikocsizott a sziklacsúcshoz, és hozzáfogott a hegymászáshoz.

két hátsó lábával a sziklafokra állott, kettővel botot fogott, kettővel pedig kapaszkodott. A sziklacsúcsra már-már mind a kettő feljutott, amikor Méhe néne meglátott az egyik kiszögellésben egy pompás virágot.

  • Ó, miért is nincs hetedik lábam, amivel a virágot letépném?! – sírt Méhe néne – Légy uram, e szép virágnak sűrű mézét de megenném, de szeretném!

Ám Légy uram nem szerette a mézet. Így szólt tehát Méhe nénéhez:

  • Ó, Méhe, Méhe! Láthatod, hogy nekem is csak hat láb jutott! kettővel a sziklaperemen állok, kettővel botot fogok, kettővel pedig kapaszkodom. ne kívánd hát, hogy nyúlja érte, és miatta leessek a mélybe.

Mivel az, hogy szárnyuk is van, eszükbe sem jutott, és hetedik lábuk sajnos nem volt nekik, a sziklafalon civakodtak egészen estelig. Idejük így is letellett. Jött a kocsi, és menni kellett.

Így történt, hogy a síró Méhe néne és zsémbes Légy uram a sziklacsúcsra fel nem jutott, és a csodás tájból semmit sem láthatott.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Szellő és a bárányfelhők

Szellő kihajtotta a bárányfelhőket legelni. Fütyörészve követte őket mindenüvé.

Szellő csakhamar megunta a munkát. A nádasban vadkacsát látott. Odarepült hozzájuk. Szaladgált, fogócskázott velük egész nap.

Mi történt ezalatt a bárányfelhőkkel?

Kettő összeverekedett. A verekedésnek sírás lett a vége.

Három lefutott a hegyi patakhoz fürödni.

Négy talált egy szép hófelhőt, és belebújt.

Öt kis felhő elcsavargott egészen az örök hómezőkig. Ott rátelepedett egy kicsi kunyhó tetejére.

Hat pedig elment a fényes nap után.

Szellő abbahagyta a vadkacsa-kergetést. Szaladt a bárányfelhőket hazaterelni. Csupán egyetlen kis jószágot talált.

Szellő elindult az elveszett bárányfelhők után.

Ment, ment Szellő. Kocogott utána az árva bárányfelhő.

Szép kerek kertet láttak. A kert közepén két sárga tulipán ringatózott. A sárga tulipánból ének hallatszott:

Felhők voltunk,
sírni kezdtünk,
s zápor lettünk.
Mi lettünk a két tulipán étele,
mi lettünk a két tulipán itala.
Kipp-kopp-kopp! Eső-kopp!

Ment, ment tovább Szellő. Vele ment az árva bárányfelhő.

Odaért a csordogáló kis patakhoz, a patakparton zakatoló víg malomhoz. Zúgott a malom, susogott a patak:

Felhők voltunk,
patak lettünk.
Csordogálunk,
s malmot hajtunk.
Forgatjuk a kereket.
Dolgozhatunk eleget.
Liccs-loccs-loccs! Patak-loccs!

Ment, ment tovább Szellő. Vele a megmaradt bárányfelő.

Hóesésbe jutottak. Szállt, énekelt sok hópihe:

Felhők voltunk,
hópihe lettünk.
Csupasz földre leesünk.
Hipp-hopp-halihó!
Mi védjük meg a vetést,
mint a meleg takaró.
Hipp-hopp-hopp! Hópihe-hopp!

Ment, ment Szellő. Vele ment az árva bárányfelhő. Odaértek az örökös hómezőkhöz. A kicsi kunyhón jégcsapok csüngtek és csilingeltek:

Felhők voltunk,
jégcsap lettünk.
Csengünk-bongunk, mint a csengő,
üvegcsengő: csing-csöng,
csöng-csing; kacagunk.
Csing-csöng-csöng! Jégcsap csöng!

Ment, ment tovább Szellő. Vele ment a megmaradt bárányfelhő. Odaértek a fényes naphoz. S ott valami láthatatlan énekesek énekeltek:

Felhők voltunk,
láthatatlan
pára lettünk.
Jön az éj és
harmat leszünk.
Fűre, fára, szép virágra
leesünk.
Mi leszünk a kicsi madár itala.
mi leszünk a gyenge levél étele.
Csepp-csepp-csepp! Harmat-csepp!
  • Csak te maradtál velem! – fordult szellő az egyetlen megmaradt bárányfelhőhöz. – A többiek hasznos munkába álltak. Búcsúzzunk el tőlük!

Hazament Szellő s vele az árva bárányfelhő. Megvacsoráztak. Összebújtak és elaludtak. Kicsi felhő álmot látott.

Azt álmodta:

eső lett,
csordogáló patak lett,
hópihe lett,
csilingelő jégcsap lett,
s láthatatlan pára lett.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Ment a szappan…

Ment a szappan vándorútra.
Kiszökött a kocsiútra.

Rálépett a kerek kőre:
a kő meg is tisztult tőle.

Rálépett az öreg hídra:
hadd legyen a híd is tiszta.

Ment a szappan vándorútra.
Rátalálta a mohos kútra.

Kút káváját megmosdatta,
vödrét fényesre súrolta.

Nyakon csípett három varjút
meg egy mocskos vándorkandúrt.

Mind a négyet megmosdatta,
hátát végigcsutakolta.

Kicsurgatott három felhőt,
míg megmosott három erdőt.

Elpocsékolt három tengert,
s megfürdetett egy szál embert.

Felmászott a hegytetőre:
le is mosta egykettőre.

Elkapta a teliholdat:
- Öreg lavór! kisúrollak! - 

Gurult tovább az égboltra.
Most is látszik fényes csíkja.

Ment a szappan vándorútra,
gurult, gurult a Tejútra.

Nekifogott, felsikálta;
vége legyen, alig várta.

Mire a munkával kész lett,
elkopott a kefekészlet.

- Elvégeztem, valahára!
Kirándulok messzi tájra!

Felült a Göncölszekérre,
s elment a világ végére.

Világ végén semmi ágon
semmi csíz ült, éppen három.

Semmi macska őket csalva,
semmi száját meg-megnyalta.

Semmi réten semmi hóban
egerészett semmi róka.

- Ennyi semmit még ki látott?
Bejárhatok öt világot,

s ennyi semmit nem találok!
- szólt a szappan. - Hopp! Megállok! -

Semmi szalmaszálat kért ott,
s fújt egy szappanbuborékot.

Beleült és hazahajtott. 
Vándorútja eddig tartott.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

A hold ruhája

A tó mellékén élt Rák Aranka, a híres varrónő. Meghallotta hírét a hold is. Gondolta, varrat nála új ruhát.

  • Unom már ezt a kifakult ezüstruhát. nem varrnál nekem egyet aranyból? – kérdezte a rákot, amikor felkereste.
  • Örömmel megvarrom. Ám előbb méretet kell rólad vennem – szólt Rák Aranka a kövér holdhoz.

Így is lett.

Rák Aranka elővette aranyollóját, és kiszabta a ruhát. Utána elővette aranytűjét, aranycérnáját, s a ruhát megvarrta. Várta a holdat ruhát próbálni. A hold meg is érkezett.

  • Furcsa dolog – szemlélte munkáját a rák. – Pontos mértéket vettem rólad, a ruha mégis bő.
  • Úgy látszik, fogytam – válaszolt a hold.
  • Majd beveszek a ruha bőségéből – mondta Rák Aranka.

Felfejtette és újra varrta az aranyruhát.

A következő próbán a ruha még mindig bő volt. A türelmes rák a ruhát ismét átvarrta. Várta, várta a holdat. A hold megérkezett. Olyan vékony, olyan karcsú volt, mint egy kifli.

  • Beteg vagy? Mi történt veled, hogy ennyire fogysz? – aggódott Aranka.
  • Nincs semmi bajom. Kitűnően érzem magam – felelte a hold.

Aranka a ruhát ismét felfejtette, átszabta és megvarrta. Várta, várta a holdat, de az nem jött. Kitekintett az égre. A hold ott sem volt.

Mikor a hold ismét megérkezett, Aranka csodálkozva látta, hogy meghízott.

  • Ki kell a ruhádból engednem, mert most meg szűk – sóhajtotta a rák.
  • Nem bánom, de igyekezz megvarrni – felelte a hold ingerülten. – Unom már ezt az örökös próbát! Még sohasem láttam ilyen ügyetlen varrónőt!

A szegény kis rák ismét hozzáfogott a varráshoz. Varrt, varrt szorgalmasan. Csillagokat is varrt a ruhára, hogy minél szebb legyen. Csillogott-villogott az aranyruha, mint egy csodálatos tündérköntös.

  • Ó, de gyönyörű! Igazi, tökéletes munka! Tündér Ilonának sincs szebb ruhája! – ámuldoztak a kis állatok.

A hold megérkezett. Gömbölyű, kövér volt, mint egy jókora labda.

  • Ó, jaj nekem! – sírt Aranka. – Ilyen csodát még sohasem láttam. Hol sovány vagy, hol meg kövér. Mi történt már ismét veled?

A ruha persze teljesen használhatatlan volt. A kövér teliholdra rá sem ment.

  • Mit tettél a gyönyörű aranyszövetemmel? – toporzékolt a hold. – Összeszabdaltad, szétnyirbáltad. most miben megyek a csillagok báljára?

A ruhán már nem lehetett javítani. A hold mérgesen hazaballagott.

Aranka, a rák pedig szégyenben leköltözött a tó fenekére.

Fel sem jött többé.

Ott lakik még ma is.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
A Nyugat nemzedéke és kortársaik Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Középső csoport

Hörpentő

Gá-gá, bíró, bumble, Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj,
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod,
húz a liba papucsot,
indul messze Angliába,
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj,
s ahogy iszod a tejet,
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,még,
még egyet, - 
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.

(Szabó Lőrinc)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Találós kérdések

Számtalányok (2.)

Hogyan lehet két almát három személy között úgy elosztani, hogy mindegyiknek egy egész alma jusson? 
(sehogyan)

Harminchétnek mennyi a fele?
(15 hét a 30 hét fele)

Ha egy véka búza harminc garas, mi az ára egy háromgarasos cipónak?
(három garas)

Melyik nehezebb: egy kiló vagy, vagy egy kiló toll?
(mindkettő egy kiló)

Két ember megy a hídon.
Egy gyík (egyik) beleesik a vízbe.
Hányan mennek tovább?
(ketten)

Hogy írhatod le a százat és az ezret nullák nélkül?
(római számokkal)

Ki ölte meg a világ negyedrészét?
(Káin)

Hány bolha fér egy kilóra?
(egy sem, mert leugrálnak róla)

Hány csésze teát tudsz reggel éhgyomorra meginni?
(csak egy kortyot, mert a többit már nem éhgyomorra iszod)

Hány ez a juh?
Annyi, amennyi,
meg még egyszer annyi,
meg még ha kend is juh volna,
akkor éppen száz volna.
(33 juh)

- Hány éves vagy, te lány?
- Annyi, amennyi,
édesanyám kétannyi,
édesapám öt évvel öregebb.
Hárman vagyunk száz évesek.
(a lány 19 éves)

- Hány éves vagy?
- Én annyi, amennyi,
anyámasszony hétannyi,
apám meg öttel kevesebb.
Összesen száz évesek vagyunk.
(a lány 7 éves)

Hány fekete tyúk van a világon?
(egy sem, esetleg a tyúk tolla fekete)

Hány hét a világ?
(az elmúlt héttel is kevesebb)

Hány kenyér sül egy esztendeig?
(egy sem, mert egy kenyér két órát sül)

Apádnak, ipadnak, három papnak,
öt kappannak hány körme van?
(száz körme, mert összesen öten vannak)

Hét veréb ül a fán.
Egyet lelőnek,
hány marad a fán?
(egy sem, mert a többi elrepül)

Kilenc égő gyertyából elfújnak kettőt.
Hány gyertya marad még?
(kettő, mert a többi elég)

Hány öltés kell egy jól megvarrt inghez?
(egy sem, mert ha kellene még hozzá, nem lenne jól megvarrva)

Nekem s a nagyapámnak,
az apám apjának hány szeme van?
(négy)

Hány szemet kap fel egy kakas, amikor búzát eszik?
(egyszerre hármat: a búzaszemet és a saját szemeit)

Hány tojást tud megenni egy óriás éhgyomorra?
(egyet, mert ami utána következik, már nem éhgyomorra van)

Két tyúk hány pár?
(egy sem, mert a tyúk és a kakas alkot párt)

Hány ujja van egy kabátnak?
(három: két ujja és egy hátulja)

Ment egy ember Jerikóba,
találkozott kilenc drótossal.
Mind a kilenc hátán volt
kilenc-kilenc kismacska.
Hányan mentek Jerikóba?
(csak egyedül ment)

Liba sétál a réten. Felnéz a magasba és látja, hogy egy 
csapat lúd repül a levegőben. Odakiáltja nekik:
- Jaj, de sokan vagytok! Biztosan lehettek vagy százan!
- Dehogyis vagyunk százan - válaszol a csapat élén repülő gúnár. - Akkor volnánk százan, ha még egyszer annyian, meg feleannyian, meg negyede annyian volnánk, s még te is köztünk lennél.
Hányan voltak?
(36-an)

- Hová mentek, húsz lúd?
- Nem vagyunk mi húsz lúd. Ha még annyian meg feleannyian lennénk, akkor volnánk húsz lúd.
Hányan voltak hát?
(8-an)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Cserebere

Regina, Pongrác, Bonifác, a három testvérmacska fogta Riska tehenet, a kedves öreg tehenet, és egy kocsira felpakolta.

Riskával elindult tehát: Regina, Pongrác, Bonifác.

Regina, Pongrác, Bonifác kocogott a tehénnel. Találkozott a farkassal, a loncsos-lompos ordassal, ki szemközt jött a bakkecskével.

Farkas szólt:

  • Tunya Bonifác! Riska tehenet cseréld el! Vagy elviszed a vásárra? Három nap múlva jutsz oda. Cseréld el a kecskémmel!

Tehenét kecskére cserélte tehát Regina, Pongrác, Bonifác.

Regina, Pongrác, Bonifác kocogott, ment a kecskebakkal. Találkozott a rókával, ravasz rókaanyóval, ki arra jött a kövér lúddal.

  • Tündéri húgom! Reginám! Kis macskák közt legszebb te vagy! Bizony csúf ez a kecskebak. Okos cserémen kapva kapj, itt van, tied szép fehér ludam!

Kecskéjét lúdra cserélte tehát Regina, Pongrác, Bonifác.

Regina, Pongrác, Bonifác kocogott, ment a kövér lúddal. Találkozott a mókussal, tarisznyás, rongyos koldussal, ki arra jött egy girhes tyúkkal.

  • Ó, jótét lélek! Kedves macskafi! – szólt kapzsi Pongrácnak, aki bizony a tyúkot megkívánta. – Cseréld el tyúkommal a ludad. Tudom, nem bánod meg. Tyúkomnak naponta lesz tojása.

Lúdját tyúkra cserélte tehát Regina, Pongrác, Bonifác.

Regina, Pongrác, Bonifác kocogott, ment a girhes tyúkkal. Találkozott egy víg sünnel, egy furfangos, kópé sünnel, ki arra ment egy fényes tűvel.

Fényes tű fényére megállt Regina, Pongrác, Bonifác.

  • Ó, milyen fényes, gyönyörű! Talán aranyból van e tű? Te sün, e kincs nem eladó?
  • Fényes tűm bizony eladó! Girhes tyúkért megkapható!

Tyúkját tűre cserélte tehát Regina, Pongrác, Bonifác.

Regina, Pongrác, Bonifác kocogott, ment a tűvel, a fényes, kedves gyönyörűvel. Hol Regina, hol meg Bonifác vitte. Hol kocsira tette, hol kezibe vette.

Óvta, vigyázta – el ne ejtse – Regina, Pongrác, Bonifác.

Váratlanul leszállt az est. Regina továbbmenni rest. Keresnek hát egy szalmakazlat, hol mindhárman lenyugodhatnak.

Regina, Pongrác lefeküdt, s Bonifácra bízta a tűt:

  • Vigyázz rá éjszaka, vigyázz te, testvér, Bonifác!

Bonifác őrizte a tűt. Fél éjszaka mellette ült. Úgy éjféltájban csak megunta. Fogta, a kazalba szúrta.

  • Jó helye lesz itt nagyon. Tudom, nyugodtan alhatom. Rabló rá nem találhat – szólt. S nyomban elaludt a mindig lusta Bonifác.

Regina, Pongrác, Bonifác reggel a tűt sehol sem találta. Turkált, turkált a szalma közt, turkált a réti fű között, de fényes tűjét nem találta.

Regina, Pongrác, Bonifác csereberéje véget ért. Üres kocsival hazatért, üres zsebével hazaért nagy búsan s ostobán tehát: Regina, Pongrác, Bonifác.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)