Címke: verses mese

  • Cirmos és Csóri

    Cirmos és Csóri

    Cirmos cica s Csóri csóka
    csütörtökön este,
    csendben osont a pincénkbe;
    egy kis egérlesre.
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    Csörrent a kulcs, nyílt a pince,
    s a két barát ámult.
    Csodálatos, jó lakoma
    volt, mi elé tárult.
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    - Cirmos nézd, egy csupor tejfel!
    súgta Csóri csóka.
    - Csurrantott méz az üvegben
    s jó bor a hordóban!
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    - Csórikám, e kerek sajtot - 
    súgta a kis macska -
    kóstoljuk meg. Csípj belőle,
    ne hagyd itt, te csacska!
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    Csupor tejfelt mind kinyalták,
    a mézet befalták,
    s nagyapó kis bicskájával
    a sajtot felvágták.
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    Csakhamar a hordók mellett
    csücsült Csóri csóka.
    - Csapoljuk meg, kedves macskám,
    ez lesz ám a móka!
    Csóri mondta: - Csak csapra!
    Cirmos mondta: - Csurrantva!
    
    Csapra verték, kicsurgatták
    bizony mind a hármat,
    mind megitták, táncra keltek,
    csűrdöngölőt jártak.
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    Csattant a zár, s Cili néném
    futott le a zajra,
    csihi-puhi a seprűvel
    mindkettőt elrakta.
    Csórit verte csak csendben,
    Cirmost verte cikcakkban!
    
    Csend lett végre a pincénkben,
    nem szólt már a nóta.
    Csapzott hátát nyalogatta
    cica s szegény csóka.
    Csóri súgta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • A rossz-csont felhő és a nap

    A rossz-csont felhő és a nap

    Jött a felhő, s hopp felkapta,
    hopp, felkapta a napot.
    Vitte is már más vidékre,
    azt se mondta: jó napot!
    
    Meglátta a mérges pulyka:
    - Rút, rút rossz-csont! A napot
    visszaadjad! - Ám a felhő
    nyelvet öltött s elfutott.
    
    Ment a pulyka, ment utána,
    követte a kis kacsa.
    - Háp, háp, háp! Várj, kedves szomszéd,
    ketten hozzuk őt haza!
    
    Ment a pulyka, ment a kácsa
    visszahozni a napot.
    Kakas harsant: - Majd segítek!
    Csizmát húzok! Várjatok!
    
    - Kvák, kvák! - ugrott fel a béka.
    - Itthon ülni nem fogok!
    Megyek, és viszek az útra 
    egy tarisznya szúnyogot.
    
    Átugrottak három árkot,
    két barázdát, egy mezőt.
    Mezőn, a nagy hangyabolynál,
    találtak egy hangya-őrt.
    
    - Hová, hová? - kérdi tőlük.
    Köszöntötték: - Jó napot!
    Haszontalan rossz-csont elhő
    elrabolta a napot!
    
    Ment a pulyka s három társa.
    Futottak fél délelőtt.
    Szépen kérte, elvitték hát
    magukkal a hangya-őrt.
    
    Kerek tóban rossz-csont felhő
    lábat mosott, és a nap
    ott lapult a zsenge fűben
    egy rozsdás vödör alatt.
    
    Hopp, elérték: - Rossz csont felhő,
    jószágunkat visszaadd! -
    Rossz-csont felhő fára mászott,
    s onnan szólt le: - Majd, ha fagy!
    
    Fogta, sűrű levelek közt
    bújtatta el a napot,
    mint erős ól sötétjébe
    sivalkodó malacot.
    
    Csalafinta béka-gyerek
    jegenyére felkúszott,
    s kioldozta, kiengedte
    a tarisznya szúnyogot.
    
    - Zirr-zürr! - szállt az éhes falka,
    ám a felhő könynedén
    átrepült a másik fára.
    - Érj utol itt, kis legény!
    
    Köd előttem, köd utánam!
    Rossz-csont felhő elszaladt.
    Jegenyefa sűrűjében
    a síró nap ott maradt.
    
    Jött a szél, a nagy bajuszos,
    Köszöntötték: - Jó napot!
    Jó szél bácsi, szépen kérünk,
    add le nekünk a napot!
    
    - Szívesen - szólt, görbe botját
    felnyújtotta, és a nap
    lepottyant a zsenge fűbe
    mint a kövér kismalac.
    
    Béka tarisznyába tette,
    hazavitte s elengedte.
    Pulyka, kacsa megmosdatta,
    kakas, hangya elaltatta,
    elaltatta a napot.
    Itt a vége, fuss el véle,
    s köszönj szépen: - Jó napot!
    

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • A tréfás mackók

    A tréfás mackók

    Hol volt,
    Hol nem,
    Messze messze,
    Volt egy boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Egy bozontos
    Öreg medve,
    Annak pedig 
    Fia kettő,
    Két kis boglyos,
    Lompos,
    Loncsos.
    Két bozontos
    Tréfás kis semmirekellő.
    
    Hát egyszer
    Az öreg medve
    Megy, megyen
    A rengetegbe,
    Megyen egy kis Málnát szedni,
    Megy a boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    A bozontos
    Öreg medve
    Éhségiben málnát enni.
    
    Megyen a medve,
    Morrog a mája,
    Megyen vele
    A rengetegbe
    két kis boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Fiacskája.
    
    Megyen a medve
    Morrog a mája,
    Megy az öreg
    Medve előtt
    két kis boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Fiacskája.
    
    Elunják a hosszú sétát
    S a két boglyos,
    lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Kölyök mackó
    Sorra veszen minden tréfát.
    
    Szól a kisebb
    Boglyos,
    Lompos,
    Kis bozontos:
    
    "Úton megyen, nem poroz,
    Vízen megyen, nem csobog,
    Nádon megyen, nem suhog,
    Sáson megyen, nem susog,
    Eső éri, nem ázik,
    Ha fagy éri, nem fázik...
    Mi az?"
    
    Felel rá
    Az öreg medve:
    "Héj, te kölök,
    Hát mi lenne?
    Az bizony a napsugár!"
    
    Tovább folytatják a sétát
    S a két boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Kölyök mackó
    Szedi elő a sok tréfát.
    
    Szól a nagyobb
    Boglyos,
    Lompos,
    Kis bozontos:
    
    "Erdőn által
    Vég vásznakat teregetnek...
    Mi az?"
    
    Felel rá az öreg medve:
    "Héj, te kölök,
    Hát mi lenne?
    Az bizony az országút!"
    
    Tovább folytatják a sétát
    S a két boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Kölyök mackó
    Szedi sorra a sok tréfát.
    
    Szól a kisebb
    Boglyos,
    Lompos,
    Kis bozontos:
    
    "Kifele megy:
    Befele áll,
    Befele megy:
    Kifele áll,
    Lefele megy:
    Felfele áll,
    Felfele megy:
    Lefele áll...
    Mi az?
    
    Felel rá
    Az öreg medve:
    "Héj, te kölök,
    Hát mi lenne?
    Az bizony a macska farka!"
    
    Tovább folytatják a sétát
    S a két boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos 
    Kölyök mackó
    Szedi sorra a sok tréfát.
    
    Szól a nagyobb
    Boglyos,
    Lompos,
    Kis bozontos:
    
    "Zöld istállóban
    Fekete lovak
    Piros szénát esznek...
    Mi az?"
    
    Felel rá 
    Az öreg medve:
    "Héj, te kölök,
    Hát mi lenne?
    Az bizony a görögdinnye!"
    
    Tovább folytatják a sétát
    S a két boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos 
    Kölyök mackó
    Szedi sorra a sok tréfát.
    
    Szól a kisebb
    Boglyos,
    Lompos,
    Kis bozontos:
    
    "Madarak szállnak szárnyak nélkül,
    Fára ülnek lábak nélkül,
    Jön egy király napkeletről,
    Mind megeszi szája nélkül...
    Mi az?"
    
    Felel rá
    Az öreg medve:
    "Héj, te kölök,
    Hát mi lenne?
    Az bizony a hó és a nap!"
    
    Tovább folytatják a sétát
    S a két boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Kölyök mackó
    Szedné még sorra a tréfát,
    De az apjuk
    Csöndet int,
    A két mackóra tekint,
    Két kis bozontos fiára
    És ő kérdez utoljára:
    
    "Úton megyen médula,
    kezel, lába korcsolya,
    Szőr maga, szőr nadrágja,
    Szilágyi bársony szakálla...
    Mi az?"
    
    Hallgat ám
    A két okos,
    Bogolyos,
    Lompos
    És bozontos
    Tréfálkozó kicsi bocs,
    Tekergetik
    Nyakukat,
    Úgy szégyellik
    magukat.
    
    Mondogatják magukban:
    "Úton megyen médula,
    Kezel, lába korcsolya,
    Szőr maga, szőr nadrágja,
    Szilágyi bársony szakálla...
    Mi az?
    Mi az?"
    
    Szól az apjuk:
    "Látjátok?
    Éppen ezt nem tudjátok.
    majd megmondom micsoda:
    Hát a medve -
    No, elég volt,
    Elég mára a tréfából,
    Mind a kettőtök buta!"
    
    Megyen a medve,
    Morrog a mája,
    Megy az öreg
    Medve előtt,
    Egymás mellett,
    Kéz a kézben,
    Két kis boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Fiacskája.

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Mese (r-R)

    Mese (r-R)

    Mi állt a tó mellett?
    Vári Róza sátra.
    Mi áll ott, amott túl?
    Simi-sumi verme.
    Mi volt Simi-sumi?
    Lusta, vörös állat.
    Ismerte őt Róza?
    Ma este ráismert.
    
    Termelt almát Vári Róza.
    Mást is termelt. Mit?
    Mit termelt a Simi-sumi?
    Ő semmit. Lerázta az almát, az illatos almát.
    Vitte s elvermelte.
    Látom, mást is. Mit? Tele lett a verme.
    Mivel lett tele? S mit tett Vári Róza?
    Elzavarta Simi-sumit, s a vermet lezárta.
    Ez már valami! Ez az.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)