Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Nagycsoport Népi mondókák

Népi mondókák – Nagycsoport (3.)

Ámdám, démusz,
szárakatémusz,
száraka tiketuka,
alahala bambuszka.

Ettyem, pettyem, petymárára,
Szőlő, rigó, kis korába,
Szil, szál, szalmaszál,
Nádi, nádi telestál.

Ecem, pecem, pityfalára,
Szól a rigó rakoncára,
Cérnára, cinegére,
Hess ki a mezőre.

Fű, fű, fű,
Szép zöld fű,
Eredj ki, te zöldfülü.

Ellem-bellem belvárosi,
Som, som, kuti tallérosi,
Ek mak,
Ok mak,
Bezzeg mukk,
Eje mekk.

Egyedem, begyedem, tenger tánc.
- Hajdú sógor mit kívánsz?
- Nem kívánok egyebet,
Csak egy falat kenyeret!

Egy, kettő, három,
Macska ül az ágyon.
Fogadjunk egy icce borban,
Hogy ez tizenhárom!

Nincs szebb állat mint a lúd.
Nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron ha kijár,
Fölneveli a libát.

Elhajtanám a libát
Komáromig mezétláb,
Ha a rózsám láthatnám,
Tovább is elhajtanám.

Korpát eszik a kutyám.
Uszítanám, ha tudnám.
Ugyan mér fogadna szót,
Mikor sose lakik jól?

Úton megyen, nem poroz;
Vízen megyen, nem csobog;
Nádon megyen, nem suhog;
Sáson megyen, nem susog;
Eső éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.
(Napsugár)

Finom legény vagyok:
Tű fokán átbúvok;
De ha aztán megharagszom,
Tenger vizét megszalasztom;
Fát tőből kicsavarok.
Ugyan bizony mi vagyok?
(Szél)

(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Nagycsoport Népi mondókák

Népi mondókák – Nagycsoport (2.)

Én kis kertészlegény vagyok:
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?

Jó reggelt, jó reggelt,
kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta zengő kocsin,
mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.

Luca, Luca, kity-koty, kity-koty
Gelegenye kettő, három.
Száras körtét várom!
Majd meglátom: mit adtok:
Amit adtok, elveszem:
Van tarisznyám, elteszem!

Cserebogár, cserebogár,
mondd meg nekem, mikor lesz nyár?
Mum, mum!
Hogy kacag a cserebogár?
Hum, hum!
Hogy beszél a cserebogár?
Pum, pum!
Hogy dalol a cserebogár?
Zum, zum!
Hogy zsémbel a cserebogár?
Brum, brum!

Az elejin,
az elejin
csak lassan menjünk,
A hátulján, a hátulján csak gyorsan menjünk,
Piz vónék, perdülnék,
Rózsa vónék, terülnék,
Mégis kifordulnék.

Elmentem én a szőlőbe,
Szőlőt csipegetni,
Utánam jött egy vén asszony,
Jól megveregetni,
Elbújtam én a nád közé,
Sípot csinálgatni.
Az én sípom csak azt fújja:
Dirr, durr, csapodár,
Ketten fogunk egy békát,
Neked adom a farkát.

Elszaladt a kemence,
Tele pogácsával;
Utána a gazdaasszony
Hosszú piszkafálval.
Sári, Mári, nem köll várni,
Majd meglássuk estére,
Hogy hol fogsz vacsorázni!

Kijött ördög a poklából,
Füle is van néki.
Utána a Purutó,
Táncot fütyül néki.
Sári, Mári nem köll várni,
Majd meglássuk estére,
Hol fogsz vacsorázni!

Sárga lábú kis kakas,
Kiugrott a gyöpre,
Patyolatos, törökre,
Gyönge feleségre,
Kon, kon kondítsd ki!
Ezt a szépet pördítsd ki!
Fáj a kutyámnak a lába,
Megütötte a szalmába,
Ördög vigye a szalmáját,
Mé bántotta kutyám lábát!

Fáj a kutyámnak a háta,
Megütötte oláh fáta.
Ördög vigye oláh fátát,
Mé bántotta kutyám hátát.
Fáj a kutyámnak a hasa,
Megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
Mé bántotta kutyám hasát.

Fáj a kutyámnak a farka,
Odacsípte ajtó sarka.
Ördög vigye ajtó sarkát,
Mé bántotta kutyám farkát!

(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Nagycsoport Népi mondókák

Népi mondókák – Nagycsoport (1.)

Egér, egér, adok neked csontfogat,
Adj te nekem vasfogat!

Gyí Pápára, pillangóra,
Onnan megyünk Komáromba,
Győrbe gyöngyért,
Komáromba dohányért,
Szentpéterre kenyérért,
Adnak ott egy petákért.

Egyet tojik a fürjecske,
Rirom, rárom, rárom!
Rettye, ruttya, szénám, rendem,
Rendem, rendem, rárom.

Hátamon a zsákom,
Zsákomban a mákom.
Kilyukadt zsákom,
Kihullott a mákom.
Aki szánja károm,
Szedje össze mákom!

Hova tegyem a sapkát,
hogy megleljem reggel,
reggel,
mikor a nap felkel?
Tedd ide, tedd oda,
tedd az ágy lábára,
ott megleled reggel,
mikor a nap felkel.

Eső, eső, ess eső
Fűbe, fába
Búza bokorjába;
Olyan legyen az én hajam,
Mint a csikó farka;
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza;
Még annál is hosszabb,
Mint a világ hossza.

Adjon isten füvet, fát,
Tele pincét, kamarát,
Sok örömet e házban,
Boldogságot hazánkban
Ebben az új évben.
Elmondanám. Nincs bundám,
Mert nem hagyott nagypapám.

Bort, búzát, barackot,
Kurta farkú malacot,
Szekerünknek kereket,
Poharunknak feneket:
Hadd ihassunk eleget!

Ez újév reggelén minden jót kívánok,
ahová csak nézel, nyíljanak virágok!
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
dalos madár zengjen minden rózsabokron!
Minden szép, minden jó legyen mindig bőven,
szálljon áldás rátok ebben az új évben!

Újesztendő vígságszerző
Most kezd újulni,
Újuláskor víg örömet
Most kezd hirdetni.

Új napokkal, bor-búzával
Látogass minket,
Mi is néked úgy szentelünk
Víg esztendőket.

(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)