Címke: évszakok

Négy ága van egy fának: az egyik kizöldül, a másik gyümölcsöt terem, a harmadik hervadozik, a negyedik szárazon áll. (évszakok)

Egy öregapónak tucatnyi a fia: háromnak ruhája tarka, háromnak az inge zöld, három sárga köntöst visel, három fehér subált ölt. (évszakok)

Van egy fa, annak van négy ága, minden ágán három fióka. Mi az? (az esztendő, az évszakok, minden évszakban három hónap)

Négy testvér egymást kergeti, de egymást soha el nem érheti. (évszakok)

Ki lehet az, ki lehet az, ki a jeget összetörte, s hegytetőkről le a völgybe a havat mind lesöpörte? Telet űző, fűnövesztő, haranghangú, csengettyűző, a természetet felébresztő kikelet. Vajon ki lehet? (tavasz)

Vigyázz rá, mert nagyon ravasz, s hamar becsap, ő a… (tavasz)

Nincsen foga, nincsen szája, de a havat felzabálj. Mi az? (tavasz)

Havat olvaszt, vizet ont, fényt áraszt, lombot bont. (tavasz)

Trikóban és sortban jár, s folyton strandol, ő a… (nyár)

Kurjant, rikkant kakas, jérce, zöld az erdő hegyek bérce, ágon alma, bokron málna, Palkó csak a tóra járna, hogyha zuhog, aláállna. Minden ember mindig várja – néz az égre februárban: mikor jön hát, mikor végre, amit mindig újra vár. (nyár)

Két gazdasszony asztalt terít, de csak évente egyszer, az kedves, zöld abroszával, ez meg tiszta fehérrel. (nyár és tél)

Sárgák, barnák és pirsak mind a levelek, beborítják az utakat s a játszótereket. Édesedő szőlőt őriz, pipázik a csősz, rakoncátlan szelek hátán megjött már az… (ősz)

Vörös sárga, bronz és barna, színesedik a paletta. Mire lehull minden ágról, álmodhatunk csak a nyárról. A sok falevél útra kel, jelzi, hogy ő megérkezett. (ősz)

Hűvös arany szél lobog leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri. melyik évszak érkezik? (ősz)

Hűvös van már, bogárkák fáznak, ezentúl benn a földben tanyáznak. Hej, nagy baj ez a kis fecskének, nem lesz mitől élni szegénykének. Mennie kell a szegény madárnak, odamegy, hol meleg napok járnak, a melegben bogárkák repkednek, a kis fecskék délre törekednek. Vajon melyik évszak érkezett? (ősz)

Bármilyen éber is a csősz, mindent elhord, ő az… (ősz)

Se ecsetje, se festéke, aranyszínt ken a levélre. Mi az? (ősz)

Fogy már a hosszú délután, sárguló alma ül a fán. Borzongó lombok remegnek, útra készülnek a falevelek. Hóharmat színű kikerics, hűvösödnek a vizek is. Ezüst szakállú holdvilág, szigorodnak az éjszakák. Melyik évszak jött, tudod már? (ősz)

Vékaeső, köböl sár… Aranyeső hulldogál. Mi az? (ősz, falevelek)

Kergetem a falevelet, hátamon hordom a telet. (ősz)

Fagytól jégtől sose fél, s szánon halad, ő a… (tél)

A nappalodat megrövidíti, az éjszakádat meghosszabbítja. Mi az? (tél)

Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt, rétet, minden mint a nagyanyó haja – hófehér lett. Csak a feketerigó maradt feketének, amióta ő hozzánk megérkezett. (tél)

Jégvirág az ablakon, álomszép ezüst-vadon. Sűrű törzse ág, levél – ki rajzolta rá? (a tél)

Betakarom a földeket hófehér dunnámmal, befagyasztom a tavakat rideg jégpáncélommal. (tél)

Ajtót, ablakot becsukok, a kéménytől füstöt lopok. A gyerekek engem várnak, a felnőttek nem kívánnak. (tél)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)