Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Érvek

Egyszer két kínai bérmunkás olyan heves vitába kezdett az utcán, hogy körülállták őket a kíváncsiskodók. Egy angol turista, aki szintén ott bámészkodott, megjegyezte kínai kísérőjének, hogy a két ember hamarosan egymásnak ugrik. – Nem hiszem – felelte a kínai -, mert amelyikük először megüti a másikat, az beismeri, hogy nem tud több érvet felhozni.

Visszacsatolás

Felhasználási javaslatok

  • Hogyan reagálsz, ha már nem tudsz több érvvel előállni?
  • Milyen esetekben veszíti el leggyorsabban a türelmét beszélgetéskor?
  • Ki engedhet meg magának többet veled szemben, mint mások, és miért?
  • Mi segíti a véleménykülönbségek esetén?

Szemléltető eszközként szimbolikusan egy pár bokszkesztyűt vagy furkósbotot tehetünk a kör közepére, majd az egész foglalkozás során hatásnövelő eszközként használhatjuk őket.

(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

A rossz-csont felhő és a nap

Jött a felhő, s hopp felkapta,
hopp, felkapta a napot.
Vitte is már más vidékre,
azt se mondta: jó napot!

Meglátta a mérges pulyka:
- Rút, rút rossz-csont! A napot
visszaadjad! - Ám a felhő
nyelvet öltött s elfutott.

Ment a pulyka, ment utána,
követte a kis kacsa.
- Háp, háp, háp! Várj, kedves szomszéd,
ketten hozzuk őt haza!

Ment a pulyka, ment a kácsa
visszahozni a napot.
Kakas harsant: - Majd segítek!
Csizmát húzok! Várjatok!

- Kvák, kvák! - ugrott fel a béka.
- Itthon ülni nem fogok!
Megyek, és viszek az útra 
egy tarisznya szúnyogot.

Átugrottak három árkot,
két barázdát, egy mezőt.
Mezőn, a nagy hangyabolynál,
találtak egy hangya-őrt.

- Hová, hová? - kérdi tőlük.
Köszöntötték: - Jó napot!
Haszontalan rossz-csont elhő
elrabolta a napot!

Ment a pulyka s három társa.
Futottak fél délelőtt.
Szépen kérte, elvitték hát
magukkal a hangya-őrt.

Kerek tóban rossz-csont felhő
lábat mosott, és a nap
ott lapult a zsenge fűben
egy rozsdás vödör alatt.

Hopp, elérték: - Rossz csont felhő,
jószágunkat visszaadd! -
Rossz-csont felhő fára mászott,
s onnan szólt le: - Majd, ha fagy!

Fogta, sűrű levelek közt
bújtatta el a napot,
mint erős ól sötétjébe
sivalkodó malacot.

Csalafinta béka-gyerek
jegenyére felkúszott,
s kioldozta, kiengedte
a tarisznya szúnyogot.

- Zirr-zürr! - szállt az éhes falka,
ám a felhő könynedén
átrepült a másik fára.
- Érj utol itt, kis legény!

Köd előttem, köd utánam!
Rossz-csont felhő elszaladt.
Jegenyefa sűrűjében
a síró nap ott maradt.

Jött a szél, a nagy bajuszos,
Köszöntötték: - Jó napot!
Jó szél bácsi, szépen kérünk,
add le nekünk a napot!

- Szívesen - szólt, görbe botját
felnyújtotta, és a nap
lepottyant a zsenge fűbe
mint a kövér kismalac.

Béka tarisznyába tette,
hazavitte s elengedte.
Pulyka, kacsa megmosdatta,
kakas, hangya elaltatta,
elaltatta a napot.
Itt a vége, fuss el véle,
s köszönj szépen: - Jó napot!

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Találós kérdések

Udvar

Legsötétebb vagyok, amikor legvilágosabb
van, legmelegebb, mikor legnagyobb a hideg,
leghidegebb, ha legmelegebb van.
(pince)

Télen jó meleg,
nyáron jó hideg.
(pince)

Van egy tehenem, mindenki feji,
mégsem apad el a teje.
(kút)

Melyik útban van víz?
(a kútban)

Egyik ága levegőbe,
másik fut a földbe,
friss vizet hoz a vödörbe.
(gémeskút)

Megcsavarva, megkötözve,
egy hosszú nyélre ütve
ugrál-bugrál a padlón.
(seprű)

Fa-mezőn szánkázik
sárga üstökével,
hadakozik por, hulladék,
piszok özönével.
(seprű)

Pici ember, földig szakáll.
(seprű)

Fogd a nyelét,
nyomd a hegyét,
ne irgalmazz neki semmit!
(sperű)

Enyém, tiéd, mindenkié.
(kerítés)

Foga van,
de nem eszik vele.
(létra)

Senkire sem támaszkodik,
támasztják őt falnak, fának,
rajta bátor gyermek lábak
s kéményseprő bácsik járnak.
(létra)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény verses mese

A tréfás mackók

Hol volt,
Hol nem,
Messze messze,
Volt egy boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Egy bozontos
Öreg medve,
Annak pedig 
Fia kettő,
Két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos.
Két bozontos
Tréfás kis semmirekellő.

Hát egyszer
Az öreg medve
Megy, megyen
A rengetegbe,
Megyen egy kis Málnát szedni,
Megy a boglyos,
Lompos,
Loncsos,
A bozontos
Öreg medve
Éhségiben málnát enni.

Megyen a medve,
Morrog a mája,
Megyen vele
A rengetegbe
két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Fiacskája.

Megyen a medve
Morrog a mája,
Megy az öreg
Medve előtt
két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Fiacskája.

Elunják a hosszú sétát
S a két boglyos,
lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Sorra veszen minden tréfát.

Szól a kisebb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Úton megyen, nem poroz,
Vízen megyen, nem csobog,
Nádon megyen, nem suhog,
Sáson megyen, nem susog,
Eső éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik...
Mi az?"

Felel rá
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a napsugár!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Szedi elő a sok tréfát.

Szól a nagyobb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Erdőn által
Vég vásznakat teregetnek...
Mi az?"

Felel rá az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony az országút!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Szedi sorra a sok tréfát.

Szól a kisebb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Kifele megy:
Befele áll,
Befele megy:
Kifele áll,
Lefele megy:
Felfele áll,
Felfele megy:
Lefele áll...
Mi az?

Felel rá
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a macska farka!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos 
Kölyök mackó
Szedi sorra a sok tréfát.

Szól a nagyobb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Zöld istállóban
Fekete lovak
Piros szénát esznek...
Mi az?"

Felel rá 
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a görögdinnye!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos 
Kölyök mackó
Szedi sorra a sok tréfát.

Szól a kisebb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Madarak szállnak szárnyak nélkül,
Fára ülnek lábak nélkül,
Jön egy király napkeletről,
Mind megeszi szája nélkül...
Mi az?"

Felel rá
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a hó és a nap!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Szedné még sorra a tréfát,
De az apjuk
Csöndet int,
A két mackóra tekint,
Két kis bozontos fiára
És ő kérdez utoljára:

"Úton megyen médula,
kezel, lába korcsolya,
Szőr maga, szőr nadrágja,
Szilágyi bársony szakálla...
Mi az?"

Hallgat ám
A két okos,
Bogolyos,
Lompos
És bozontos
Tréfálkozó kicsi bocs,
Tekergetik
Nyakukat,
Úgy szégyellik
magukat.

Mondogatják magukban:
"Úton megyen médula,
Kezel, lába korcsolya,
Szőr maga, szőr nadrágja,
Szilágyi bársony szakálla...
Mi az?
Mi az?"

Szól az apjuk:
"Látjátok?
Éppen ezt nem tudjátok.
majd megmondom micsoda:
Hát a medve -
No, elég volt,
Elég mára a tréfából,
Mind a kettőtök buta!"

Megyen a medve,
Morrog a mája,
Megy az öreg
Medve előtt,
Egymás mellett,
Kéz a kézben,
Két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Fiacskája.

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

A szultán álma

A szultán egyszer azt álmodta, hogy minden fogát elvesztette. Mihelyt felébredt, azonnal az álomfejtőhöz fordult, hogy megtudja, mit jelent az álom. – Micsoda szerencsétlenség, Uram! – felelte az. – Minden elvesztett fog egy-egy hozzátartozód elvesztését jelenti. – Arcátlan fickó! – kiáltotta a szultán dühösen. – Hogy merészelsz ilyet mondani nekem? Takarodj a szemem elől! – És kiadta a parancsot: – Ötven botütést a szégyentelennek!

Ezután egy második álomfejtőt hívatott. Amikor az az álomról értesült, így kiáltott fel: – Micsoda szerencse! Micsoda szerencse! Uram, ön minden hozzátartozóját túl fogja élni! – Felvidult a szultán arca, és így szólt: – Köszönöm, barátom! Menj azonnal a kincstárnokhoz, hogy adjon neked ötven aranyat! – Útközben így szólt a kincstárnok az álomfejtőhöz: – De hiszen te sem értetted másképp a szultán álmát, mint az előző álomfejtő! – Mire az ravasz mosollyal így válaszolt: – Jól jegyezd meg: bármit is mondasz, minden azon múlik, hogyan adod elő.

Visszacsatolás

Felhasználási javaslatok

  • Mennyire figyelünk oda az apró részletekre, amikor közlünk valamit?
  • Milyen gyakran fordul elő, hogy amit mesélünk, másképp értelmezik, mint ahogy szerettük volna?
  • Mikor figyelünk leginkább, és mikor legkevésbé a kimondott szavainkra?
  • Milyen területeken fogalmazhatnánk konkrétabban?
  • Mikor fordult már elő olyasmi, hogy teljesen félreértették Önt?
  • Kivel egyszerű a kommunikáció, és kivel nehéz?

Elhelyezhetünk a teremben jól látható helyen egy botot, és csokoládéból készült aranypénzeket, melyek később, a foglalkozás folyamán az átgondolt és az át nem gondolt kommunikáció szimbólumaként szolgálnak.

(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek, és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Téli történet

Nagy pelyhekben hullt a hó. A hegyeket hó borította. A Balaton is befagyott. A téli üdülőben zajos volt az élet. A kicsik a domboldalon szánkáztak, hógolyóztak. A nagyobbak a tó jegén korcsolyáztak.

  • Próbáljuk meg mi is! – vakkantott Bodri kutya.
  • Milyen jó ötlet! – siklott a korcsolyázók közé a hóember. Bodri kutya követte. Pörögtek, táncoltak, ide-oda siklottak a sima jégen.

Feljött a hold. A csillagok sejtelmesen ragyogtak. Az üdülők vacsorázni indultak.

  • Együnk mi is! – ajánlotta Bodri kutya.

Megittak egy-egy csésze teát. Bodri kutya forrón, a hóember jégbe hűtve. Megettek két-két pár virslit. Zsemlyecipót ettek hozzá.

  • Vajon hol marad Varjú Károly? – tűnődött a hóember.
  • Átrándult Keszthelyre a sirállyal. Ott a halászok hatalmas lyukat vágtak ma a jégen.
  • Léket vágtak. Úgy halásztak. Magam is láttam tegnap hajnalban ilyen téli halászatot.

Egyszerre csak megkoccant az ablaküveg. Varjú Károly érkezett meg. – Brr! Milyen hideg van kint! Alig várom már az ibolyák nyílását! – didergett a kályha mellett.

  • Hamarosan itt a tavasz – vakkantott vigasztalón Bodri kutya. – Én is csak arra várok.

Mit gondoltok, a hóember is ennyire várta a tavaszt?

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkidaó)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Középső csoport Népköltészeti hagyományok a mai gyereklírában

Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.

(Várnai Zseni)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Budapest, Tankönyvkiadó 1989)

Kategóriák
Találós kérdések

Konyha

Van szája, de mégsem szól,
ha tele van, dugd be jól. Mi az?
(üveg)

Se testvéred, se rokonod,
Mégis-mégis megcsókolod.
(üveg)

Akármennyi vizet töltenek bele,
mégsem telik meg.
(tölcsér)

Új, de mégis lyukas.
(tölcsér)

Két füle van, mégsem hall. Mi az?
(fazék)

Fekete, fényes, fertelmes,
gyere elő most kellesz! Mi az?
(fazék)

Van nekem egy kisfiam,
akárhova viszik,
mindenütt a fenekét pirítják.
(lábas)

Néha sárga,
máskor vörös,
de legtöbbször fekete,
tűz felett lóg
vagy ül éppen,
hogy legyen becsülete.
A gazdája szilvalekvárt
vagy puliszkát főz benne,
s ő csak rotyog,
egyre fortyog,
jobbat mit is tehetne?
(üst, bogrács)

Mi hordja hátán a fülét?
(fedő)

Egy füle van, hátán hordja,
mégse a király bolondja.
(fedő)

Szegen szita,
kertben káposzta,
ház közepén macska.
(szita)

Szádba teszed,
mégsem eszed. Mi az?
(kanál)

Tim-töm tenyerem,
tiba-liba fedelem,
kereklyuka katulya,
közepébe a lyuka...
(daráló)

Földön terem,
asztalon hever. Mi az?
(abrosz)

Se oldala, se feneke,
mégis megáll a víz benne.
(mosogatórongy)

Se teteje, se feneke,
se ajtaja, se ablaka.
(mosogatórongy)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés, Társ kiadó)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Nagycsoport Népköltészeti hagyományok a mai gyereklírában

Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kostól:
- Jóízű!
Bimbót bont a 
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a 
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.

(Osvát Erzsébet)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)