Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Szellő és a bárányfelhők

Szellő kihajtotta a bárányfelhőket legelni. Fütyörészve követte őket mindenüvé.

Szellő csakhamar megunta a munkát. A nádasban vadkacsát látott. Odarepült hozzájuk. Szaladgált, fogócskázott velük egész nap.

Mi történt ezalatt a bárányfelhőkkel?

Kettő összeverekedett. A verekedésnek sírás lett a vége.

Három lefutott a hegyi patakhoz fürödni.

Négy talált egy szép hófelhőt, és belebújt.

Öt kis felhő elcsavargott egészen az örök hómezőkig. Ott rátelepedett egy kicsi kunyhó tetejére.

Hat pedig elment a fényes nap után.

Szellő abbahagyta a vadkacsa-kergetést. Szaladt a bárányfelhőket hazaterelni. Csupán egyetlen kis jószágot talált.

Szellő elindult az elveszett bárányfelhők után.

Ment, ment Szellő. Kocogott utána az árva bárányfelhő.

Szép kerek kertet láttak. A kert közepén két sárga tulipán ringatózott. A sárga tulipánból ének hallatszott:

Felhők voltunk,
sírni kezdtünk,
s zápor lettünk.
Mi lettünk a két tulipán étele,
mi lettünk a két tulipán itala.
Kipp-kopp-kopp! Eső-kopp!

Ment, ment tovább Szellő. Vele ment az árva bárányfelhő.

Odaért a csordogáló kis patakhoz, a patakparton zakatoló víg malomhoz. Zúgott a malom, susogott a patak:

Felhők voltunk,
patak lettünk.
Csordogálunk,
s malmot hajtunk.
Forgatjuk a kereket.
Dolgozhatunk eleget.
Liccs-loccs-loccs! Patak-loccs!

Ment, ment tovább Szellő. Vele a megmaradt bárányfelő.

Hóesésbe jutottak. Szállt, énekelt sok hópihe:

Felhők voltunk,
hópihe lettünk.
Csupasz földre leesünk.
Hipp-hopp-halihó!
Mi védjük meg a vetést,
mint a meleg takaró.
Hipp-hopp-hopp! Hópihe-hopp!

Ment, ment Szellő. Vele ment az árva bárányfelhő. Odaértek az örökös hómezőkhöz. A kicsi kunyhón jégcsapok csüngtek és csilingeltek:

Felhők voltunk,
jégcsap lettünk.
Csengünk-bongunk, mint a csengő,
üvegcsengő: csing-csöng,
csöng-csing; kacagunk.
Csing-csöng-csöng! Jégcsap csöng!

Ment, ment tovább Szellő. Vele ment a megmaradt bárányfelhő. Odaértek a fényes naphoz. S ott valami láthatatlan énekesek énekeltek:

Felhők voltunk,
láthatatlan
pára lettünk.
Jön az éj és
harmat leszünk.
Fűre, fára, szép virágra
leesünk.
Mi leszünk a kicsi madár itala.
mi leszünk a gyenge levél étele.
Csepp-csepp-csepp! Harmat-csepp!
  • Csak te maradtál velem! – fordult szellő az egyetlen megmaradt bárányfelhőhöz. – A többiek hasznos munkába álltak. Búcsúzzunk el tőlük!

Hazament Szellő s vele az árva bárányfelhő. Megvacsoráztak. Összebújtak és elaludtak. Kicsi felhő álmot látott.

Azt álmodta:

eső lett,
csordogáló patak lett,
hópihe lett,
csilingelő jégcsap lett,
s láthatatlan pára lett.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

A szöges cipős ember

Történt egyszer, hogy megkérdezte egy demokrata egy másiktól, mitől kell a mostani időkben a legjobban félni. A megkérdezett demokrata így válaszolt: – Szerintem már nem kell félni semmitől, csak a szöges cipős embertől. – Az előbbi demokrata egyáltalán nem értette ezt a hasonlatot, ezért a másik elmagyarázta neki: – Egyszer a Meese nevű erdőben volt egy fegyvergyár a háború alatt. a tizenkét bunkerra osztott gyár, melyeket fákkal, és közönséges csarabbal ültettek körbe, és aminek köszönhetően az épületek felismerhetetlenek voltak a levegőből, sértetlenül túlélte a háborút. Az egyik bunkerben teli vászonzsákok feküdtek, tartalmukat már nem dolgozták fel. A lakosság számára, akik évek óta szenvedtek a textil hiányától, az erős zsákvászon nagyon értékes volt. Sokan felkerekedtek, odalopakodtak a bunkerhez, kinyitották a zsákokat, kiöntötték a benne lévő szürke port egy eldugott sarokba, majd hazavitték a zsákmányt. Ez így ment, amíg lehetett, és a puskapor halom egyre csak nőtt. És akkor jött, aminek jönnie kellett: tudatlanságból, butaságból és gondatlanságból belépet a bunkerbe egy ember szöges cipőben. A szögek hatására szikrák csaptak fel a bunker betontalajából, a szikrák meggyújtották a hegyekben álló puskaport, majd egy robbanás szétvetette a bunkert, és mindenkit maga alá temetett, aki ott tartózkodott. – De mi köze van ennek a szöges cipős embernek a mai korhoz? – kérdezte az első demokrata. – Rajta kívül mástól nem kell félni – válaszolta a második. – Mert senki sem tudja, hol, de a puskapor egyre csak halmozódik.

Visszacsatolás

  • Mit szimbolizálhat a puskapor?
  • Te hogyan ültetnéd át ezt a történetet az egymás közötti kommunikáció témakörére?
  • Miért van az, hogy gyakran felhalmozzuk a konfliktusokat, ahelyett, hogy még időben megoldanánk őket?
  • Voltál már valaha a szöges cipős ember szerepében, és gyújtottad már fel akaratod és tudatod ellenére a “puskaport”?

Felhasználási javaslatok

Minden résztvevőnek kioszthatunk egy nagy szöget, amire egy papírzászlót erősítünk. Ezután mindenkinek fel kell írnia egy zászlóra, mit szeretne megjegyezni, mint legfontosabb leckét a történetből vagy a foglalkozásból. Barkácsáruházakban találunk szögeket, akár meglepően nagy méretben is. Egy másik megoldás, hogy a zászlókra már korábban a kommunikáció témaköréhez tartozó idézeteket írunk. Vagy bevihetünk egy pár sportcipőt fémszögekkel, ami még látványosabb. Rajzolhatunk egy cipőt egy A/4-es lapra, amit fénymásolhatunk úgy, hogy mindenkinek jusson belőle. Minden résztvevő erre feljegyezheti a “konfliktus” témához kapcsolódó feljegyzéseit.

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Welcome

Történt egyszer, hogy újra magas rangú vendég érkezett látogatóba Hermann Gmeinerhez. Ez alkalommal a brit királynő, II. Erzsébet, Fülöp herceg és Anne hercegnő volt az. A Salzburg melletti Seekirchenben lévő SOS-gyermekfalut látogatták meg egy ragyogóan szép őszi napon. A miniszterelnöktől kezdve a külügyminiszteren át minden rangos és neves személyiség megjelent. Az osztrák kormány protokollfőnöke elfoglaltan szaladgált fel-alá, hogy ellenőrizze a végső protokolláris árnyalatokat. Hermann Gmeiner már hetekkel előtte megtudta tőle az állami látogatás menetének pontos tervét. Eltervezték, hogy Hermann Gmeinernek rövid üdvözlőbeszédet kell tartania angolul. Herman Gmeiner, aki nem beszél semmilyen idegen nyelvet, begyakorolta az üdvözlés pontosan 12 sorát. Nagyon jól artikulálva fel tudta olvasni papírról. Mi, akik együtt dolgoztunk vele, állandóan elmondtuk kritikai észrevételeinket, amikor próbált. Csakhamar eljött a várva várt óra. Az angol királynő megjelent a kíséretével. Egymás után felhangzott mindkét ország himnusza, és a vendégek elfoglalták helyüket. Hermann Gmeiner, kezében az előkészített papírral, amire az üdvözlés szövege volt írva, a pódiumhoz lépett. Ott először derűsen körbenézett, majd összegyűrte a cetlit – mi persze levegőt sem mertünk venni -, kitárta karját és háromszor így kiáltott: – Welcome, welcome, welcome! – Majd háromszor odasietett a letegezett királynőhöz, megfogta a karját, és még egyszer nevetve azt kiáltotta: – Welcome!

A királynő, aki valószínűleg aligha kapott még ilyen szívélyes, frappáns, és derűs üdvözlő beszédet, kedvesen nevetni kezdett. Megtört a jég. A protokollfőnök közel állt az idegösszeomláshoz, de az állami látogatás épp olyan könnyedén és derűsen zajlott le, mint ahogy a legtöbb ilyen hivatalos alkalom szokott az SOS-gyermekfalvakban.

Amikor néhány nappal később megkérdezték az angol királynőt egy sajtótájékoztatón, mi volt a legszebb élménye a második világháború óta először tett hivatalos ausztriai látogatásán, ezt mondta: – A Hermann Gmeinerrel való találkozás!

Visszacsatolás

  • Mit vált ki belőled első hallásra ez a történet?
  • Mely szituációkban kellett neked is hasonlóan mereven és hivatalosan viselkedned?
  • Konkrétan mi mutat, illetve tanít ez a történet?

Felhasználási javaslat

Szétoszthatunk a résztvevők között speciális SOS-gyermekfalu levelezőlapokat. A hátoldalára mindenki jegyezze föl, mit visz magával konkrétan a foglalkozásról. Ezután a lapokat állandó emlékeztetőként például az íróasztalra tehetik. A tagok esetleg megcímezhetik a levelezőlapokat a foglalkozás vezetőjének is, aki megkérheti őket, hogy egy bizonyos idő (például egy hónap) elteltével küldjék vissza a lapot, az időközben szerzett, a foglalkozás témájához kapcsolódó tapasztalatokkal.

(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Gőgös Gúnár Gedeon

1. Gedeon és a Baromfiudvar

  • Csak én vagyok bátor széles e határban! Csak én vagyok az úr! – kiáltozott Gedeon, a gúnár kora reggel a baromfiudvarban.
  • U-u-úgy ám! – helyeselt a pulyka. – Gedeon még a gazdasszonynál is bátrabb!
  • Csak kárát ne lássa! – szólt közbe az öreg kotlós.
  • Ügyefogyott, gyáva népség! – feleselt Gedeon. – Van köztetek olyan, aki szembeszáll velem?

Csakugyan nem akadt ilyen jószág. Gedeon mindenkinél erősebb, nagyobb volt, így hát féltek tőle.

Úgy két hónap múltán az udvarba új lakó érkezett. Olyan volt, mint egy apró, fehér pamutgombolyag.

  • Vau-vau! Vak, vak vagy? – gurult a fehér gombolyag Gedeon elé.

Gedeon mérgesen sziszegni kezdett, s a fehér gombolyag jobbnak látta az udvar másik végében letelepedni.

  • Vak, vak vagy! – csaholta onnan is szelíden a fehér gombolyag, aki nem volt más, mint Zsiga, a kölyök-komondor.

2. Gedeon hadakozása az új lakóval

Zsigát a gazda és a gazdasszony nagy becsben tartotta: külön tálban kapott enni, és külön ólban lakott.

  • Gigá! Minek ennek a féregnek külön tál, külön ól? – toporzékolt Gedeon. – Gigá! Girhes jószág, hitvány jószág, semmi haszna sincsen.

Zsiga valóban naphosszat csak ült, ült ólja előtt. Csigát nem szedett, füvet nem evett, nem kapirgált, nem terelte a kislibákat a patakpartra fürödni, még csak a kiscsirkék veszekedését se csitította el.

  • Csak én vagyok bátor egyedül széles e határban! Csak én vagyok az úr! – dicsekedett Gedeon továbbra is.
  • Ó, hát miféle kutya vagy te? – korholta Zsigát a mindentudó kacsa. – Gedeon kínozza az udvar lakóit, és te tűröd?
  • Vak, vak vagy! – válaszolta Zsiga, és bevonult óljába.
  • Vak vagy te! – mérgelődött a mindentudó kacsa. – Vak, vak: ennyi az összes tudományod?

Gedeon pedig üldözni kezdte Zsigát. Csípte, marta, ha a közelébe ért, sziszegett rá már messziről, s ivóvizét minduntalan felrúgta. Gúnyverset is írt róla:

Zsiga úr, kutya úr,
mint a malac földet túr.
Gigágá! Mikor meg már világgá?

Zsiga úr egeret
se fog, szűköl: nem merek!
Gigágá! Mikor megy már világgá?

Zsiga úr kukacot 
látott, s sírva elfutott.
Gigágá! Mikor megy már világgá?
  • Ökör se tűrne ennyi sértést! – károgta az öreg kotlós.
  • Vak, vak vagy! – felelte Zsiga.
  • Ó, ez a kutya még nálunk is gyávább! – mondták a többiek.
  • Csak én vagyok bátor széles e határban! Csak én vagyok az úr! – dicsekedett Gedeon továbbra is.

3. Gedeon bajba jut, és elárulja társait

Gyönyörű nyári este lett. Ciripelt a sok tücsök, susogtak a fák, bokrok. Csirke, kacsa, pulyka aludni készült, amikor Zsiga szűkölni kezdett:

  • U-u-ú! U-u-ú! Ügyeljetek, kis csirkéim, kis kacsáim, figyeljetek! Veszedelem közeleg!
  • Összetöröm csontjaidat! – sziszegte Gedeon, aki nagy gőgjében még az óvatosságról is elfelejtkezett. – Ugyan miféle veszedelem közeleg, te pamutgombolyag?
  • Vak, vak vagy! – felelte Zsiga. – U-u-ú! U-u-ú! Ügyeljetek kis csirkéim, kis kacsáim, figyeljetek! Ott a róka a bokorban!
  • Ólba! Ólba! – kiáltotta a pulyka, és szempillantás alatt üres lett a baromfiudvar.

Gedeon azonban nem hitt a kutyának.

  • Ügyefogyott gyáva népség! – gúnyolta a többieket. – Zsiga úr megijedt a saját árnyékától! Úgy ám!

Gedeon kiáltozását a róka gyors léptei szakították félbe.

  • Gyönyörű gunaram! Gyönyörű vacsorám! – lopakodott Gedeon felé.
  • Ó, jaj nekem, ne bánts, róka! – esedezett a rémült gúnár. – Csont és bőr vagyok. Ott az ólban hízott kacsákat találsz!

Ügyet se vetett a róka a hitvány beszédre. Gedeon szárnyát megkapta, és már vitte is.

4. Zsiga kutya hősiessége

Úgy ám! Csak vitte volna! Zsiga azonban belemarkolt hosszú gubancos farkába.

  • Zsivány róka! Gunarunkat elengedd!
  • Örülj, hogy megszabadulsz ilyen hitvány madártól! – ravaszkodott a róka.
  • Zsivány róka! Gazdasszonyom jószágát én nem adom! U-u-ú! U-u-ú! Gyere, gazdám, gyorsan-gyorsan! Zsivány jár az udvarbon!

Zsivány róka a gazda szóra ijedten engedte el a gunarat. Úgy elfutott, hogy lába se érte a földet.

Gedeon reszketve köszönte meg a kis kutya hősies tettét.

  • Vak, vak vagy! – mondta Zsiga. – Csak azt tettem, ami a dolgom. Ügyet se vetettem volna rád, gőgös, gonosz állat, ha gazdámat és gazdasszonyomat nem szeretném.

Gőgös Gúnár Gedeon pünkösdi királysága véget ért. Csirke, kacsa kinevette, árulását nem feledte. Zsigát pedig szerették, becsülték attól kezdve mindannyian.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Hallgatni egymásra

Volt egyszer egy ember, akinek nem működött jól a házassága. Amikor tanácsot kért, így szólt a mester: – Meg kell tanulnod meghallgatni a feleségedet. – A férfi megfogadta a tanácsot, majd visszajött egy hónap múlva, és arról számolt be, hogy megtanulta meghallani a feleségének minden szavát, amit mond. Ekkor nevetve azt mondta a mester: – Akkor most menj haza, és halld meg minden szavát, amit nem mond ki!

Visszacsatolás

  • Te mit gondolsz a mester két tanításáról?
  • Hogyan értékeled önmagad a másokra való odafigyelés terén?
  • Te mennyire hallod meg a ki nem mondott dolgokat, illetve mennyire tudsz a sorok között olvasni?
  • Konkrétan mit tanulhatunk ebből a kis történetből?

Felhasználási javaslat

Módszertanilag a következőképpen járhatunk el: felolvassuk a történetet a mester első tanácsáig, majd feljegyezzük és megbeszéljük a résztvevőkre tett hatását. Ezután végigolvassuk a történetet, és újfent megvizsgáljuk a hatásokat.

(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Zaza, a hiú zsiráf

Zaza, a zsiráf kiment a tóra fürödni. Ott a tóparton, a fűben egy fényes, piros gyöngyfüzér feküdt. Zaza a gyöngyfüzért nyakára tette.

  • Csodálatos, csillogó csodagyöngy! Csodagyönggyel elmegyek a zsiráfbálba – örült, ugrándozott a kis zsiráf.

Örömében virágokból is font egy nyakláncot, de még ezt is kevesellte. Csakhamar körbe is járta az állatokat, s kért tőlük egy új füzérrevalót.

Ciff-caff, a majom zsenge kókuszdiót adott,

camm-camm, a teknősbéka kagylóhéjakat.

Cikk-cakk, a fürge hal igazgyöngyöt hozott,

a zebra pedig egy nyaláb erős indát.

Zaza az erős indára felfűzte a kapott kincseket. – 2+3=5 – számolgatta füzéreit. – Ó, ez kevés. Ó, ez fele nyakamra sem elég! – Zsiráfunk tehát újabb füzérrevaló után nézett.

Csa-csó, a kis madár virágot adott.

Csen-csőr, a strucc egy zacskó színes kavicsot.

Csör-gőtől, a kígyótól kapott egy régi, levetett kígyóbőrt,

Csok-csoktól, a kis négertől egy hosszú bársonyszalagot.

Cicomázta, díszítette magát Zaza az új füzérekkel.

  • 2+3=5, 5+4=9 – számolgatta kincseit. – Okvetlenül kell egy tizedik is. Csak akkor leszek a zsiráfbálban a legszebb.

Ó, de miből legyen a tizedik nyaklánc?

Zaza bejárta az erdőt, a rétet, a tó partját, de semmi új csecsebecsét sem talált. Csüggedten ült le egy fa alá.

Csakhamar leszállt az est. Öreg hold és a csillagok előbújtak. Csak úgy szikrázott az ég a sok csillagtól.

  • Csillag, csillag! Ó, de fényes! – ugrott fel a kis zsiráf. – Öreganyó, holdanyó! Csillagot, vagy egyet-kettőt, dobj le nékem gyöngyfüzérnek!

Öreg hold a csillagok aprajából leszórt Zazának egy marokravalót.

Csillogott, szikrázott a csillagfüzér. Zaza boldogan indult a zsiráfbálba. Öröme azonban csakhamar csillapulni kezdett. Csillag nyakéke és a többi csecsebecse súlyos koloncként nehezedett nyakára.

Cammogva, búsan ért a bálba. Ott leült az árokpartra. Onnan nézte a friss, jókedvű, táncoló zsiráfokat.

Zaza csillagdísze megfakult, csecsebecséi összetörtek, füzére elfonnyadt, Csen-csőrtől kapott színes kövei lepeeregtek.

  • Csúf, csúf, cicomás zsiráf! – mondták a többiek, és egész éjjel rá sem néztek.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Az oroszlán ebédje

Egyszer egy oroszlán, egy tigris, egy párduc és egy sakál közösen vadászni indult. Sokáig vadásztak, majd végül elejtettek közösen egy gazellát, egy jókora vaddisznót, és egy nyulat. Amikor véget ért a vadászat, így szólt az oroszlán a tigrishez: – Tigris, oszd el te a zsákmányt! – A tigris gondolkodott egy ideig, majd így szólt: – Kapja az oroszlán a gazellát, én megtartom a vaddisznót, a sakál és a párduc pedig megosztozik a nyúlon. – Amikor meghallotta ezt az oroszlán, mérgesen felmordult, és nekiesett a tigrisnek. Egy ütéssel eltörte a lábát, majd ezt mondta: – Nem jól osztottad el a zsákmányt, tigris! Sakál, próbálkozz meg te az elosztással! – A sakál fogta a gazellát, az oroszlán elé fektette, és így szólt: – Íme a reggelid, hatalmas oroszlán! – Majd megfogat a vaddisznót, az oroszlán elé fektette, és ezt mondta: – Íme az ebéded, hatalmas oroszlán! Mi pedig megelégszünk a nyúllal. – Kitűnő – morogta az oroszlán. – Ez az elosztás tetszik. Mondd sakál, ki tanította ezt neked? – Tigris törött lába, hatalmas oroszlán – válaszolta a sakál.

Visszacsatolás

Felhasználási javaslatok

  • Vannak olyan pillanatok az életedben, amikor inkább eltitkolod a véleményed?
  • Mikor érezted úgy, hogy szeretnéd a saját elképzelésed nyíltabban kifejezésre juttatni?
  • Hogyan reagálsz, ha olyan emberekkel találkozol, akik a hatalmi helyzetükkel szembetűnően visszaélnek?
  • Előfordul veled is, hogy olykor visszaélsz a saját hatalmi helyzeteddel?
  • Ki az, akinek egyszer úgy igazán megmondanád a véleményedet?
  • Találtál párhuzamot a történet és a saját közösséged mindennapjai között?

A történet vizuális megjelenítéséhez vihetünk magunkkal játékfigurákat: egy oroszlánt, egy tigrist, egy párducot és egy sakált, valamint egy vaddisznót és egy nyulat. Letehetjük a földre a figurákat, vagy egy közeli kis asztalon is elrendezhetjük őket.

(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Zsiga és Csipet

Zsigát, a kiskutyát, édesanyja tanítgatta a kutyakötelességre:

  • Ha idegen jószág közeledik, felugrasz a kerítésre két mellső lábaddal, így ni, és ugatsz: vau-vau, takarodj!
  • Nem merem! – reszketett Zsiga.
  • Jaj, kisfiam, mi lesz belőled? – szomorkodott édesanyja. – Olyan gyáva, félénk jószág vagy, mint egy kiscsirke!

A baromfiudvarban pedig élt egy hangos, veszekedős csirke. A neve: Csipet. Szidta is édesanyja eleget:

  • Csipet, Csipet! Miért hangoskodsz, verekszel ennyit? Úgy viselkedsz, mint egy neveletlen ksikutya!

Zsigát addig-addig korholta édesanyja, amíg a kiskutya egy szép napon elhatározta: “Megnézem, milyen az a félénk kiscsirke.”

Aznap Csipet is útnak indult: “Felkeresem a neveletlen kiskutyát!”

A kertajtóban találkoztak.

  • Te vagy az a gyáva kiscsirke? – kérdezte Zsiga.
  • Én mérges, verekedős csirke vagyok. Menj az utamból, mert megcsíplek! – förmedt Zsigára Csipet.

Zsiga félénken félreállt, de kíváncsisága nagyobb volt félelménél, megkérdezte hát:

  • Minden csirke ilyen mérges, félelmetes jószág?
  • Buta! – mérte végig Csipet. – Csak én vagyok mérges, verekedős. Mondtam már! A többiek mind unalmas, nyafogó, gyáva jószágok. Felkeresem hát a kutyát. Játszani akarok a bátor kutyával. Nem tudod, hol találom?
  • A kutya én vagyok – felelte Zsiga -, de én sokat sírok, és mindentől nagyon félek.
  • Akkor te nem is vagy kutya. Édesanyám azt mondta, a kutyák bátor, verekedős jószágok. Tudsz kiabálni?
  • Nem tudok – sóhajtotta Zsiga.
  • Látod! Akkor kutya sem vagy! – diadalmaskodott Csipet.
  • De kutya vagyok! – bizonygatta Zsiga.
  • Nem hiszem! – rázta a fejét Csipet. – Ha kutya vagy, zavard el a kerítés tetejéről a verebet!
  • Hogy zavarjam el? – görbült sírósra Zsiga szája.
  • Dobbants a lábaddal, és kiabálj: csirr-csirr!
  • Édesanyám nem így szokta – okoskodott Zsiga.
  • Hanem hogyan?
  • Két mellső lábával felugrik a kerítésre, így ni, és ugat: vau-vau-vau, takarodj!

A kerítésen ülő veréb a hangos kutyaugatásra ijedten elrepült.

  • Tényleg kutya vagy! – ismerte el Csipet. – A veréb elrepült.
  • Tényleg elrepült! – örült Zsiga. – Pedig csak annyit mondtam: vau-vau, takarodj! És azonnal szót fogadott. Vau, vau! Ó, de jó! Vau-vau!
  • Nagyon szépen ugatsz – reszketett a kis csirke -, de kérlek, most már hagyd abba, mert félek a hangodtól.

Zsiga azonban nem hallgatott Csipetre. Annyira örült saját hangjának, hogy háromszor körbefutotta az udvart.

  • Vau, vau! Tudok, tudok! Vau, vau, házat őrzök! Ugatok!

Csipet csirke sírva bújt el a kertajtó mögött.

  • Jaj, de csúnya hangod van! De csúnya ez a nagy kiabálás!

Zsiga mérgesen rávakkantott:

  • Elhallgass, gyáva jószág! Az ugatás nem csúnya, hanem kutya-kötelesség. Vau-vau!

Csipet bánatosan hazakullogott. “Soha többé nem kiabálok! Ilyen förtelmes hangoskodást én nem utánzok.”

Zsiga pedig attól kezdve nem ijedt meg senki fiától. Derék házőrző kutya lett belőle.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Érvek

Egyszer két kínai bérmunkás olyan heves vitába kezdett az utcán, hogy körülállták őket a kíváncsiskodók. Egy angol turista, aki szintén ott bámészkodott, megjegyezte kínai kísérőjének, hogy a két ember hamarosan egymásnak ugrik. – Nem hiszem – felelte a kínai -, mert amelyikük először megüti a másikat, az beismeri, hogy nem tud több érvet felhozni.

Visszacsatolás

  • Hogyan reagálsz, ha már nem tudsz több érvvel előállni?
  • Milyen esetekben veszíti el leggyorsabban a türelmét beszélgetéskor?
  • Ki engedhet meg magának többet veled szemben, mint mások, és miért?
  • Mi segíti a véleménykülönbségek esetén?

Felhasználási javaslatok

Szemléltető eszközként szimbolikusan egy pár bokszkesztyűt vagy furkósbotot tehetünk a kör közepére, majd az egész foglalkozás során hatásnövelő eszközként használhatjuk őket.

(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)