Van két fürge kicsi szem, széjjel-nézeget ideben. Van két fürge kicsi láb, végig-lépdeli a szobát.
(Weöres Sándor)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Van két fürge kicsi szem, széjjel-nézeget ideben. Van két fürge kicsi láb, végig-lépdeli a szobát.
(Weöres Sándor)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Énekeljünk - haja ha! Bömbölődjünk - böm-böm-böm! Susogjunk, hogy sususu - üss egyet a hátamba!
(József Attila)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Szerte feketén lapul a gyom, a fűz a kút fölött búsul nagyon. Gyászol a felhő fehér ruhájában: a Hold, a szemtelen hízik javában. Gyom alól szól a tücsökzene. Este szép igazán a jegenye, nyújtózik égnek, de csak hiában - a Hold, a szemtelen, nevet magában.
(Babits Mihály)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
(Részlet a második ének című verses mesejátékból)
Golyómat a tálon, tálomat a vállon, vállamról karomra guri-gurigálom. Vállam pereméről karom peremére kereken gurítom szemek örömére. Párosan a lapdám egyre lebegőben odanézz: már három jár a levegőben. Karom kereken gurul kereken ki tudom a játékot, mit kívülem senki. Guruló golyóim egemen a bolygók nem üres ügyesség: vérem után forgók s gyűrűként tányérnak kergetve a szélen könnyű gurulásuk lélekbeli élmény, Nosze perge párom, párom után három, hármamat a tálon, tálomat a vállon mint valami felleg, mint valami álom, körbe kavarodva guri-gurigálom.
(Babits Mihály)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Nap kergeti a telet. Hancúroznak friss szelek. Nyelvecskéjével a fű tavaszt kostól: - Jóízű! Bimbót bont a barka már. A hóvirág? Ő sem vár. Hosszú volt a tél nagyon. Jót nyújtózik a napon.
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Hull a hó, hull a hó. Mennyi apró Télapó! Igaziak, elevenek, izgő-mozgó hóemberek. Nagykabátjuk csupa hó. Honnan e sok Télapó? Kik ezek, kik ezek, az apróka Télapóka-emberek? Óvodások mennek sorban. Záporozó habos hóban.
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Megy a vonat zakatol, zakatol: - Várnak reád valahol, valahol. Fut a kerék, dübörög, dübörög: - Lesz még máma örömöd, örömöd. Futó felhő elmarad, elmarad. Elhagytuk a madarat, madarat. Meg sem állunk hazáig, hazáig, kicsi falunk tornyáig, tornyáig.
(Gazdag Erzsi)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Jöjj el hozzám, hétfőn, de ne gyere későn! Jöjj el hozzám kedden! Hadd nőjön a kedvem! Jöjj el hozzám szerdán, kopogtass a meggyfán! Csütörtökön jönnél, tán még itthon lelnél. Pénteken a kedvem szétgurul a kertben. Szombaton, barátom, a világot járom. Vasárnap, vasárnap engemet is várnak.
(Gazdag Erzsi)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Május első hajnalán kinyílott a tulipán. Kinyílott a nefelejcs is öreganyám udvarán. "Szép ünnepet! Jó ünnepet!" - köszöntött a tulipán. "Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!" - felelte rá nagyanyám. Ekkor léptem udvarunkba, s így fogadott nagyanyám: "Ez a május a legszebbik, mert megjött az unokám!"
(Gazdag Erzsi)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)