Mesemondó blog
Kinézek az ablakon, szinte látszik a hideg, besüvít a réseken, az erdőt köd üli meg. Hova lettek a csigák, a békák, a bogarak? Hol zümmögnek a legyek, a szúnyognép hol maradt? A zord hideg, a halál leselkedik odakint, bezörget az ablakon, jeges szeme rám tekint. Csak a fák nem félnek ott, a szél bárhogy hegedül, titkuk őrzik, a tavaszt, együtt, mégis egyedül.
(Szentmihályi Szabó Péter)
(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)
Mit írjak róla? Azt, hogy szeretem? De hisz ezt mindenki tudja, neki mondani sem merem. Pedig tudnia kellene, mert a szem sohasem hazudik. Csak az a baj, hogy a szemek szavait kevesen ismerik.
(Szabó Dóra)
(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)
A mackó mind kíváncsi, Mit is lehet kívánni! Becsukják néha a fél fülük: Mi lenne félig nélkülük! S hallják a fél világot... Ilyet is már ki játszott! S mert semmi nem elég nekik A felét külön is élvezik. Ki tudja, épp hol ülnek, Ki tudja, épp mit néznek; D mert örökké nézhetik, Becsukják néha a fél szemük, S csak képzelik Ezt az egészet!
(Tandori Dezső)
(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)
Én gyakran arra gondolok, Írónak lenni nehéz dolog. De író mackónak lenni Még nehezebb dolog. A mackó alig várja, Hogy gazdája megírja; De ennek is nagy az ára: Mert amikor már írja, A mackó nagyon bánja. Fél, hátha örökre leírja, S az lesz a búcsúpapírja!
(Tandori Dezső)
(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)
Van két fürge kicsi szem, széjjel-nézeget ideben. Van két fürge kicsi láb, végig-lépdeli a szobát.
(Weöres Sándor)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Énekeljünk - haja ha! Bömbölődjünk - böm-böm-böm! Susogjunk, hogy sususu - üss egyet a hátamba!
(József Attila)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Szerte feketén lapul a gyom, a fűz a kút fölött búsul nagyon. Gyászol a felhő fehér ruhájában: a Hold, a szemtelen hízik javában. Gyom alól szól a tücsökzene. Este szép igazán a jegenye, nyújtózik égnek, de csak hiában - a Hold, a szemtelen, nevet magában.
(Babits Mihály)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
(Részlet a második ének című verses mesejátékból)
Golyómat a tálon, tálomat a vállon, vállamról karomra guri-gurigálom. Vállam pereméről karom peremére kereken gurítom szemek örömére. Párosan a lapdám egyre lebegőben odanézz: már három jár a levegőben. Karom kereken gurul kereken ki tudom a játékot, mit kívülem senki. Guruló golyóim egemen a bolygók nem üres ügyesség: vérem után forgók s gyűrűként tányérnak kergetve a szélen könnyű gurulásuk lélekbeli élmény, Nosze perge párom, párom után három, hármamat a tálon, tálomat a vállon mint valami felleg, mint valami álom, körbe kavarodva guri-gurigálom.
(Babits Mihály)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Nap kergeti a telet. Hancúroznak friss szelek. Nyelvecskéjével a fű tavaszt kostól: - Jóízű! Bimbót bont a barka már. A hóvirág? Ő sem vár. Hosszú volt a tél nagyon. Jót nyújtózik a napon.
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Mesemondó blog 