Játékmackó

Játékmackót valaki ottfelejtette az erdőben. Ült, ült a fűben.

Gyönyörű, piros pillangó repült melléje.

• Ó, de szép repülő szalag vagy! – örült Játékmackó.
• Csacsi, én pillangó vagyok! – nevetett a pillangó és elrepült.

Jött a kicsi sün.

• Itt a szaladgáló tűpárna! – rikoltotta játékmackó.
• Ugyan, én a kicsi sün vagyok! – felelte a tüskés állat. Gyere velem fogócskázni!
• Játék lábakkal hogyan tudnék fogócskázni? – csodálkozott Játékmackó.

Otthagyta a kicsi sün játékmackót. Hamarosan odaugrott mellé egy béka.

• Úszógumi! Ugrik az úszógumi! – sikítozott Játékmackó a béka láttán.

A siklót mozgó kötélnek nézte, a gombát baba-napernyőnek. A szarvasbogár szarvairól azt hitte, hogy azok ollók.

A kis madártól pedig ezt kérdezte:

• Gyomrodban gép van?
• Ugyan miféle gépről beszélsz? – csodálkozott a kis madár.
• Csicsergő-gépről. Valamitől kell, hogy csicseregj. Itt, az én gyomromban is van egy szerkezet és ha megnyomják, brummogok – felelte Játékmackó.
• Gyomromban semmiféle szerkezet sincs. Igazi madár vagyok – sértődött meg a kis madár, és elrepült.

Játékmackó szomorúan nézett utána. “Úgy látszik, megharagudott. Vajon miért?”

Jött, futott a kicsi nyúl is. Játékmackó egyszeriben elfelejtette bánatát.

• Ugrani is tudsz? – faggatta a kicsi nyulat.
• Ó, persze hogy tudok! – kiáltotta a kicsi nyúl, és átugrotta a széles árkot.
• Ilyen ügyes rugók vannak lábaidban? – kérdezte Játékmackó.
• Jaj, de buta vagy! – kacagott a kicsi nyúl. – Igazi lábaim vannak.
• Itt minden igazi? – csodálkozott Játékmackó.
• Itt minden igazi. A fák, bokrok, állatok, madarak és bogarak – bólogatott a kicsi nyúl, és elsietett.

Csakhamar leszállt az est. Játékmackó szomorkodni kezdett: “Igazi a sötét is. Jó lenne már aludni.”

Cammogó léptek hallatszottak. Játékmackó érezte, hogy a cammogó valaki felveszi és viszi, viszi magával.

Cammogó valaki jó sokára megállt, és egy szűk nyíláson bebújt egy barlangba.

• Ide nézzetek, mit hoztam! – brummogta.

Játékmackó körülnézett a tágas medvebarlangban. Három apró medvebocsot vett észre.

• Játékmackók! – rikoltotta Játékmackó boldogan.
• Ó, te kis oktondi, mi valódi medvebocsok vagyunk. Játékmackó te vagy – nevettek a medvebocsok.
• Itt maradhatok veletek? – kérdezte Játékmackó.
• Velünk maradsz örökre – hangzott a felelet.

Játékmackó rámutatott a gyomrára:

• Itt nyomjatok meg, és akkor brummogok.

Jaj, de örült a három apró medvebocs a gyönyörű játéknak!

Örült a Játékmackó is: “Igazi medvebarlangban lakom! Igazi medvék között, Igazi, igazi erdőben!”

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)