Július volt. Sütött a nap hajnal óta. Kiült hát a puha fűbe Csiga Oszkár.
Arra repült Szitakötő Béni.
- Sütkérezel, Csiga Oszkár?
- Sütkérezem. Azt olvastam az újságban, a napsugár jót tesz a derékfájásnak.
Sütkérezett türelmesen Csiga Oszkár. Csorgott róla a veríték, s feje szédült.
- Hű, de nehéz ez a ház! Leteszem csöppecskét!
Le is tette a bokorba.
- Ház nélkül csak kellemesebb, levegősebb! – rikkantotta Csiga Oszkár. – Tornászom kicsikét!
Tornászgatott, hajladozott Csiga Oszkár.
Meglátta őt a szomszédból Cincér Gáspár.
- Nem jönnél át röplabdázni, kedves szomszéd?
- Szívesen – szólt Csiga Oszkár. – Valamikor bajnok voltam, de régóta nem volt időm e mókára. Most ráérek, kedves szomszéd.
Röplabdázott Csiga Oszkár s Cincér Gáspár.
Mikor azután elunták a szaladgálást, leültek a kerti padra. Cincérné málnaszörppel kínálta meg őket. Valódi szalmaszállal szívták.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Mesemondó blog 