Az énhatékonyság módszertana

Az énhatékonyság pedagógiája – komplex, élmény- és tapasztalati alapú módszertan, ami – a hagyományos tantárgyközpontú oktatás helyett kifejezetten a diákok belső cselekvőerejét, önbizalmát és kihívásokkal való megküzdési stratégiáit fejleszti. 

A módszer eszközei:

  • a differenciálás,
  • a biztatás, 
  • a késleltetés, 
  • a kihívás,
  • és az önreflexió.

A pedagógus együtt tevékenykedik a diákokkal, sikerélményt idéz elő, példamutatással tanít.

Frontális oktatás és előadás helyett 

  • szemléltet,
  • bemutat,
  • beszélgetést kezdeményez.

A tevékenységet részfolyamatokra bontva együtt végzi a diákokkal, figyelembe véve a diákok 

  • egyéni képességeit, 
  • életkori sajátosságait, 
  • érdeklődését és 
  • érzelmi szükségletét.

A valódi életben gyökerezik. A hétköznapokra alapozva mindennapi példákon és használati tárgyakon keresztül, az érzékszervek bevonásával oktat. Szabad megfogni, szétszedni, összerakni. Kézzelfogható, látható és hasznos eredmény elérésére törekszik. 

Célja: 

  • az énhatékonyság, 
  • annak a belső erőnek és hiedelemnek a kialakítása, mely által az egyén hisz a saját képességeiben, a megküzdés lehetőségében és céljai elérésében. 

Feladata:

  • a cselekvővé tétel,
  • a teremtés élményének létrehozása,
  • a társadalmi hasznosság megtapasztaltatása,
  • a megküzdés és az önreflexió képességének kialakítása,
  • valamint a belső kontroll fejlesztése.

Hozzászólások

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .