Történt egyszer, hogy újra magas rangú vendég érkezett látogatóba Hermann Gmeinerhez. Ez alkalommal a brit királynő, II. Erzsébet, Fülöp herceg és Anne hercegnő volt az. A Salzburg melletti Seekirchenben lévő SOS-gyermekfalut látogatták meg egy ragyogóan szép őszi napon. A miniszterelnöktől kezdve a külügyminiszteren át minden rangos és neves személyiség megjelent. Az osztrák kormány protokollfőnöke elfoglaltan szaladgált fel-alá, hogy ellenőrizze a végső protokolláris árnyalatokat. Hermann Gmeiner már hetekkel előtte megtudta tőle az állami látogatás menetének pontos tervét. Eltervezték, hogy Hermann Gmeinernek rövid üdvözlőbeszédet kell tartania angolul. Herman Gmeiner, aki nem beszél semmilyen idegen nyelvet, begyakorolta az üdvözlés pontosan 12 sorát. Nagyon jól artikulálva fel tudta olvasni papírról. Mi, akik együtt dolgoztunk vele, állandóan elmondtuk kritikai észrevételeinket, amikor próbált. Csakhamar eljött a várva várt óra. Az angol királynő megjelent a kíséretével. Egymás után felhangzott mindkét ország himnusza, és a vendégek elfoglalták helyüket. Hermann Gmeiner, kezében az előkészített papírral, amire az üdvözlés szövege volt írva, a pódiumhoz lépett. Ott először derűsen körbenézett, majd összegyűrte a cetlit – mi persze levegőt sem mertünk venni -, kitárta karját és háromszor így kiáltott: – Welcome, welcome, welcome! – Majd háromszor odasietett a letegezett királynőhöz, megfogta a karját, és még egyszer nevetve azt kiáltotta: – Welcome!
A királynő, aki valószínűleg aligha kapott még ilyen szívélyes, frappáns, és derűs üdvözlő beszédet, kedvesen nevetni kezdett. Megtört a jég. A protokollfőnök közel állt az idegösszeomláshoz, de az állami látogatás épp olyan könnyedén és derűsen zajlott le, mint ahogy a legtöbb ilyen hivatalos alkalom szokott az SOS-gyermekfalvakban.
Amikor néhány nappal később megkérdezték az angol királynőt egy sajtótájékoztatón, mi volt a legszebb élménye a második világháború óta először tett hivatalos ausztriai látogatásán, ezt mondta: – A Hermann Gmeinerrel való találkozás!
Visszacsatolás
- Mit vált ki belőled első hallásra ez a történet?
- Mely szituációkban kellett neked is hasonlóan mereven és hivatalosan viselkedned?
- Konkrétan mi mutat, illetve tanít ez a történet?
Felhasználási javaslat
Szétoszthatunk a résztvevők között speciális SOS-gyermekfalu levelezőlapokat. A hátoldalára mindenki jegyezze föl, mit visz magával konkrétan a foglalkozásról. Ezután a lapokat állandó emlékeztetőként például az íróasztalra tehetik. A tagok esetleg megcímezhetik a levelezőlapokat a foglalkozás vezetőjének is, aki megkérheti őket, hogy egy bizonyos idő (például egy hónap) elteltével küldjék vissza a lapot, az időközben szerzett, a foglalkozás témájához kapcsolódó tapasztalatokkal.
(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)
Mesemondó blog 