Játékmackót valaki ottfelejtette az erdőben. Ült, ült a fűben.
Gyönyörű, piros pillangó repült melléje.
- Ó, de szép repülő szalag vagy! – örült Játékmackó.
- Csacsi, én pillangó vagyok! – nevetett a pillangó és elrepült.
Jött a kicsi sün.
- Itt a szaladgáló tűpárna! – rikoltotta játékmackó.
- Ugyan, én a kicsi sün vagyok! – felelte a tüskés állat. Gyere velem fogócskázni!
- Játék lábakkal hogyan tudnék fogócskázni? – csodálkozott Játékmackó.
Otthagyta a kicsi sün játékmackót. Hamarosan odaugrott mellé egy béka.
- Úszógumi! Ugrik az úszógumi! – sikítozott Játékmackó a béka láttán.
A siklót mozgó kötélnek nézte, a gombát baba-napernyőnek. A szarvasbogár szarvairól azt hitte, hogy azok ollók.
A kis madártól pedig ezt kérdezte:
- Gyomrodban gép van?
- Ugyan miféle gépről beszélsz? – csodálkozott a kis madár.
- Csicsergő-gépről. Valamitől kell, hogy csicseregj. Itt, az én gyomromban is van egy szerkezet és ha megnyomják, brummogok – felelte Játékmackó.
- Gyomromban semmiféle szerkezet sincs. Igazi madár vagyok – sértődött meg a kis madár, és elrepült.
Játékmackó szomorúan nézett utána. “Úgy látszik, megharagudott. Vajon miért?”
Jött, futott a kicsi nyúl is. Játékmackó egyszeriben elfelejtette bánatát.
- Ugrani is tudsz? – faggatta a kicsi nyulat.
- Ó, persze hogy tudok! – kiáltotta a kicsi nyúl, és átugrotta a széles árkot.
- Ilyen ügyes rugók vannak lábaidban? – kérdezte Játékmackó.
- Jaj, de buta vagy! – kacagott a kicsi nyúl. – Igazi lábaim vannak.
- Itt minden igazi? – csodálkozott Játékmackó.
- Itt minden igazi. A fák, bokrok, állatok, madarak és bogarak – bólogatott a kicsi nyúl, és elsietett.
Csakhamar leszállt az est. Játékmackó szomorkodni kezdett: “Igazi a sötét is. Jó lenne már aludni.”
Cammogó léptek hallatszottak. Játékmackó érezte, hogy a cammogó valaki felveszi és viszi, viszi magával.
Cammogó valaki jó sokára megállt, és egy szűk nyíláson bebújt egy barlangba.
- Ide nézzetek, mit hoztam! – brummogta.
Játékmackó körülnézett a tágas medvebarlangban. Három apró medvebocsot vett észre.
- Játékmackók! – rikoltotta Játékmackó boldogan.
- Ó, te kis oktondi, mi valódi medvebocsok vagyunk. Játékmackó te vagy – nevettek a medvebocsok.
- Itt maradhatok veletek? – kérdezte Játékmackó.
- Velünk maradsz örökre – hangzott a felelet.
Játékmackó rámutatott a gyomrára:
- Itt nyomjatok meg, és akkor brummogok.
Jaj, de örült a három apró medvebocs a gyönyörű játéknak!
Örült a Játékmackó is: “Igazi medvebarlangban lakom! Igazi medvék között, Igazi, igazi erdőben!”
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Mesemondó blog 