Zaza, a hiú zsiráf

Zaza, a zsiráf kiment a tóra fürödni. Ott a tóparton, a fűben egy fényes, piros gyöngyfüzér feküdt. Zaza a gyöngyfüzért nyakára tette.

• Csodálatos, csillogó csodagyöngy! Csodagyönggyel elmegyek a zsiráfbálba – örült, ugrándozott a kis zsiráf.

Örömében virágokból is font egy nyakláncot, de még ezt is kevesellte. Csakhamar körbe is járta az állatokat, s kért tőlük egy új füzérrevalót.

Ciff-caff, a majom zsenge kókuszdiót adott,

camm-camm, a teknősbéka kagylóhéjakat.

Cikk-cakk, a fürge hal igazgyöngyöt hozott,

a zebra pedig egy nyaláb erős indát.

Zaza az erős indára felfűzte a kapott kincseket. – 2+3=5 – számolgatta füzéreit. – Ó, ez kevés. Ó, ez fele nyakamra sem elég! – Zsiráfunk tehát újabb füzérrevaló után nézett.

Csa-csó, a kis madár virágot adott.

Csen-csőr, a strucc egy zacskó színes kavicsot.

Csör-gőtől, a kígyótól kapott egy régi, levetett kígyóbőrt,

Csok-csoktól, a kis négertől egy hosszú bársonyszalagot.

Cicomázta, díszítette magát Zaza az új füzérekkel.

• 2+3=5, 5+4=9 – számolgatta kincseit. – Okvetlenül kell egy tizedik is. Csak akkor leszek a zsiráfbálban a legszebb.

Ó, de miből legyen a tizedik nyaklánc?

Zaza bejárta az erdőt, a rétet, a tó partját, de semmi új csecsebecsét sem talált. Csüggedten ült le egy fa alá.

Csakhamar leszállt az est. Öreg hold és a csillagok előbújtak. Csak úgy szikrázott az ég a sok csillagtól.

• Csillag, csillag! Ó, de fényes! – ugrott fel a kis zsiráf. – Öreganyó, holdanyó! Csillagot, vagy egyet-kettőt, dobj le nékem gyöngyfüzérnek!

Öreg hold a csillagok aprajából leszórt Zazának egy marokravalót.

Csillogott, szikrázott a csillagfüzér. Zaza boldogan indult a zsiráfbálba. Öröme azonban csakhamar csillapulni kezdett. Csillag nyakéke és a többi csecsebecse súlyos koloncként nehezedett nyakára.

Cammogva, búsan ért a bálba. Ott leült az árokpartra. Onnan nézte a friss, jókedvű, táncoló zsiráfokat.

Zaza csillagdísze megfakult, csecsebecséi összetörtek, füzére elfonnyadt, Csen-csőrtől kapott színes kövei lepeeregtek.

• Csúf, csúf, cicomás zsiráf! – mondták a többiek, és egész éjjel rá sem néztek.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)