Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Zsiga és Csipet

Zsigát, a kiskutyát, édesanyja tanítgatta a kutyakötelességre:

  • Ha idegen jószág közeledik, felugrasz a kerítésre két mellső lábaddal, így ni, és ugatsz: vau-vau, takarodj!
  • Nem merem! – reszketett Zsiga.
  • Jaj, kisfiam, mi lesz belőled? – szomorkodott édesanyja. – Olyan gyáva, félénk jószág vagy, mint egy kiscsirke!

A baromfiudvarban pedig élt egy hangos, veszekedős csirke. A neve: Csipet. Szidta is édesanyja eleget:

  • Csipet, Csipet! Miért hangoskodsz, verekszel ennyit? Úgy viselkedsz, mint egy neveletlen ksikutya!

Zsigát addig-addig korholta édesanyja, amíg a kiskutya egy szép napon elhatározta: “Megnézem, milyen az a félénk kiscsirke.”

Aznap Csipet is útnak indult: “Felkeresem a neveletlen kiskutyát!”

A kertajtóban találkoztak.

  • Te vagy az a gyáva kiscsirke? – kérdezte Zsiga.
  • Én mérges, verekedős csirke vagyok. Menj az utamból, mert megcsíplek! – förmedt Zsigára Csipet.

Zsiga félénken félreállt, de kíváncsisága nagyobb volt félelménél, megkérdezte hát:

  • Minden csirke ilyen mérges, félelmetes jószág?
  • Buta! – mérte végig Csipet. – Csak én vagyok mérges, verekedős. Mondtam már! A többiek mind unalmas, nyafogó, gyáva jószágok. Felkeresem hát a kutyát. Játszani akarok a bátor kutyával. Nem tudod, hol találom?
  • A kutya én vagyok – felelte Zsiga -, de én sokat sírok, és mindentől nagyon félek.
  • Akkor te nem is vagy kutya. Édesanyám azt mondta, a kutyák bátor, verekedős jószágok. Tudsz kiabálni?
  • Nem tudok – sóhajtotta Zsiga.
  • Látod! Akkor kutya sem vagy! – diadalmaskodott Csipet.
  • De kutya vagyok! – bizonygatta Zsiga.
  • Nem hiszem! – rázta a fejét Csipet. – Ha kutya vagy, zavard el a kerítés tetejéről a verebet!
  • Hogy zavarjam el? – görbült sírósra Zsiga szája.
  • Dobbants a lábaddal, és kiabálj: csirr-csirr!
  • Édesanyám nem így szokta – okoskodott Zsiga.
  • Hanem hogyan?
  • Két mellső lábával felugrik a kerítésre, így ni, és ugat: vau-vau-vau, takarodj!

A kerítésen ülő veréb a hangos kutyaugatásra ijedten elrepült.

  • Tényleg kutya vagy! – ismerte el Csipet. – A veréb elrepült.
  • Tényleg elrepült! – örült Zsiga. – Pedig csak annyit mondtam: vau-vau, takarodj! És azonnal szót fogadott. Vau, vau! Ó, de jó! Vau-vau!
  • Nagyon szépen ugatsz – reszketett a kis csirke -, de kérlek, most már hagyd abba, mert félek a hangodtól.

Zsiga azonban nem hallgatott Csipetre. Annyira örült saját hangjának, hogy háromszor körbefutotta az udvart.

  • Vau, vau! Tudok, tudok! Vau, vau, házat őrzök! Ugatok!

Csipet csirke sírva bújt el a kertajtó mögött.

  • Jaj, de csúnya hangod van! De csúnya ez a nagy kiabálás!

Zsiga mérgesen rávakkantott:

  • Elhallgass, gyáva jószág! Az ugatás nem csúnya, hanem kutya-kötelesség. Vau-vau!

Csipet bánatosan hazakullogott. “Soha többé nem kiabálok! Ilyen förtelmes hangoskodást én nem utánzok.”

Zsiga pedig attól kezdve nem ijedt meg senki fiától. Derék házőrző kutya lett belőle.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s