A tűz, a természeti katasztrófák váratlanul sújtanak le. Van, amit gondos odafigyeléssel megelőzhetünk, és van aminek a kezelésére a helyes viselkedés megtanulásával felkészülhetünk, így mérsékelve az esetleges sérülések és a károk kockázatát.
Ebben segít a Ne félj, készülj fel! című foglalkoztató mesefüzet.
“Az iránytűt hamarabb találták fel, mint az órát, mert az irány fontosabb volt annál, hogy mennyi idő alatt érsz oda.”
Instagram – telelked
Nem a legkényelmesebb cipőmet vettem fel, így a lelkemnek jobban eset, mint a lábamnak a mai séta Veszprém belvárosában.
Ahogy a szocializmusból ránk maradt emlékmaradványokat néztem, az járt a fejemben, hogy fontos lenne, hogy időről időre újragondoljuk magunkat.
Amikor előszőr kitaláltuk, még biztosan nagyon jó ötlet volt. Imádtuk. Szép volt. Színes. Sokan jöttek el. Volt pörgés. Volt benne élet. Volt benne lehetőség.
Aztán valahogy az esték egyre csendesebbek lettek. A nappalok üresek. A színek megfakultak.
Valamit még idéz, de már nincs benne… nincs bennünk élet.
Nem biztos, hogy egy új hely kell. Talán csak egy másik irány. Egy vagány dizájn. Egy merész stílus.
Vagy egy kicsit konkrétabb.
Jobban megfogalmazott.
Egy új külsővel, egy stabilabb belsővel. Egy könnyedebb, kényelmesebb konstrukcióval.
Valamivel, ami nem azt idézi mi volt, hanem azzal önazonos, ami most van.
És ez nem adja magát csak úgy.
Ezt ki kell találni. Meg kell látni. El kell képzelni. Meg kell tervezni. És meg kell valósítani.
Próbálgatni kell.
Néha kicsit belebukni.
Amikor pedig egy apró pillanatra minden egybevág, ki kell élvezni, meg kell élni a sikert.
És ha el tudod képzelni, látod, tudod, és érzed, hogy igen, ez az! Akkor nem feladni.
Kudarc talán csak két dolog lehet.
Meg sem próbálni.
És megállni, mielőtt odaérnénk.
Ma, amikor elindultam Székesfehérvárra kávézót keresni, számtalan gondolat kavargott a fejemben.
Pénteken összefutottam egy kolléganőmmel a mosdóban. Épp az arcát mosogatta hideg vízzel, hogy valamiként úrrá tudjon lenni a fáradtságán.
Változások vannak. Bizonytalan minden.
Otthon is sok a dolog. Nyaralni készülnek.
Ki kell üríteni a hűtőt, mivel egy hétre elutaznak. Össze kell készülni az utazáshoz, be kell vásárolni, ki kell takarítani, be kell csomagolni.
És közben egy percig sem volt tudatában, hogy az utolsó fahasábjait égeti.
Majd eszembe jutott a nagymamám, aki nagyon sokat segített nekem a gyerekek körül, amikor munkáról volt szó, de rettentően nehezményezte a magamra fordított időt.
Azok a fránya kényszerítő varázslatok.
Alig egy éve élek a környéken, nem ismerem a várost. Egy olyan kávézót kerestem, ami könnyen elérhető, csendes, finom a kávé, van elég hely az asztalon, vannak félreeső helyek, ha egy kicsit hátrébb szeretnénk húzódni.
Egy olyan kávézót, ahová meghívhatlak, amiben látom magam és látlak téged.
Beütöttem a keresőbe, hogy Székesfehérvár kávézó. Megnéztem a nyitva tartást. Megnéztem a feltöltött képeket a helyről.
Egy megszólított.
Jóbarátok.
Elindultam.
Nem mentem el a belvárosig. Leparkoltam egy templom mellett, jó 20 perc sétára a kávézótól, hogy jobban megismerhessem séta közben a környéket.
Főtér. Skála. Kis utcák.
Ahogy egyre közelebb értem, már éreztem, hogy nem ez a hely lesz az.
Ez is egy meleg nap volt.
Az ajtó zárva volt a légkondicionáló miatt.
A zene kihallatszott. A belső tér zsúfoltnak tűnt.
Eltettem a telefont és elindultam vissza az autóhoz a főtéren át. Talán a hétvége, talán a közelgő állami ünnep miatt voltak árusok az utcán, akik portékájukat kínálva eltakarták a kávézók bejáratát.
A szélben lengedező láncok, rózsafüzérek, csillogó gyöngyök közt igyekeztem belesni az állványok mögötti ablakokon.
Könyvek.
Egy kávézó könyvekkel.
Megkerültem az árusok asztalát, a bejárat felé indultam szememmel a hely nevét keresve:
Majdnem jól értettem elsőre is. 🙂
A kiszolgálás udvarias. Csendes. Kedves.
A kávé mennyei.
A málnás sajttortás fagylalt isteni.
Egy lélek sem volt a kávézóban, mégsem voltam egyedül. A széken velem szemben a Teremtő ült.
Béke járt át.
A kávézószinten egy félreeső sarokban foglaltam helyet, de a könyvespolc mögötti galéria is ideális egy kerettörténetbe szőtt könnyed rajzos beszélgetéshez.
A változás elindítását égi erők segítik.
Az egyházmegye múzeumának kávézójába vezetett ma Isten oly kifürkészhetetlen útja. És én megérkeztem.
Az aszály, a nagy meleg miatt az ártó tűz sajnos egyre inkább a mindennapjaink részévé válik. Jelen van és üzenetet hordoz.
A tűz az emberi kultúra egyik ősi és legerősebb szimbóluma. Egyszerre jelképezi a teremtést, az életet, a fényt, a tudást és a szeretetet, valamint a pusztítást, a szenvedélyt, a megtisztulást és az isteni erőt.
Lehet a barátunk és lehet az ellenségünk is attól függően, hogy mennyire vagyunk tudatosak és körültekintőek.
Elűzi a sötétséget és a hideget, védelmet nyújt a vadak ellen, és megteremti az otthon melegét.
Táplálja a szenvedélyt. A lelkesedés, az akarat, a belső égés és a mély érzelmek jelképe.
Megtisztít. A bűnök alóli feloldozás, a megújulás szimbóluma is.
De magában hordozza a féktelen rombolást is. A mindent felemésztő lángok, a mindent hamuvá tévő természeti csapások képviselője.
A te életedben miként van jelen a tűz? Használod vagy felemészt?
Rajzold meg a saját tábortüzed és fahasábjaid, vagy töltsd le Lélekerdő tűzrakásait, adj magadnak 20 perc én-időt a mentális nyugalmadért és válaszold meg a kérdéseket.
A tanulás, tudásunk szinten tartása, fejlesztése, a tudatos pályaválasztás, a pályamotiváció fenntartása, önmagunk kitalálása és megújítása is öngondoskodás.
Egy átlag 80 évet élő ember élete során
Az arányok persze a saját értékrend és fontossági sorrend szerint változnak, de egy biztos, a munkával töltött idő nagyobb eséllyel fog a rangsor elején maradni, mint hátrébb vonulni.
Nem mindegy, hogy ezt az időt olyan tevékenységgel töltjük, el, amit szeretünk, vagy amit kényszerből végzünk. Aminek hasznát és értelmét látjuk, vagy amit haszontalannak vélünk. Amit önátadásnak élünk meg, vagy ami minden energiánkat elviszi a nap végére.
A pályafejlődés és -választás folyamata már egészen kis korban elkezdődik. Óvodában szerepeket játszunk, elképzeljük magunkat különböző szakmákban és azokat játékos keretek között igyekszünk kipróbálni, megélni.
Az iskola elsődleges célja és funkciója a tudás átadásán túl, a gyerekek érdeklődésének kiszolgálása kellene, hogy legyen, hogy megérezzék mi motiválja őket, melyik tantárgy hoz számukra sikert, miben tudnak fejlődni, kiteljesedni, az élet melyik területe az, amelyikhez önmagukkal hozzá tudnak tenni.
Ez azonban jelenleg elmarad. A tanagyag leadásán és számonkérésén túl az önismeret és önazonosság nem kap szerepet az oktatásban. Reméljük, ez hamarosan változni fog, de amíg ez nem szövi át az oktatási rendszerünket, fontos, hogy más úton biztosítsuk gyermekeinknek, de önmagunknak is ezt a lehetőséget.
Fontos, hogy a pályaválasztással már mihamarabb találkozzanak és foglalkozzanak a gyerekek, hogy fel tudják térképezni saját terveiket és céljaikat.
A pályaválasztási folyamat egy döntés. A döntés során figyelembe kell venni a serdülő
hogy meg tudjuk állapítani, melyik szakmacsoport áll hozzá a legközelebb.
Ez az egyik legmeghatározóbb döntés ebben az időszakban, mely sikerességének kulcsa, hogy mennyire sikerült megtalálni a választott foglalkozás ajtajának zárjába illő egyéni sajátosságok kulcsát.
A későbbiekben annál eredményesebb a beilleszkedés a munkahelyi környezetbe, minél nagyobb a megfelelés a munkaköri sajátosságok és az egyéni jellemzők között.
A munkahelyi beválás, a munkával történő önazonosság tényezői
Ha ezt a hármat sikerül felépíteni és megtalálni, jó eséllyel történik meg az önátadásnak az a folyamata, amely a munkával töltött időt önmegvalósítássá, értékteremtő időtöltéssé teszi.
Ahogy az öngondoskodás, épp így a pályaorientációs templom homlokzatának is megvannak a maga tartóoszlopai, melyekre egyformán figyelmet kell fordítanunk az egyensúly megtalálásához.
Melyik oszlop kapott eddig a te választásodban kevés figyelmet? Melyik oszloppal való foglalkozás tenne hozzá ahhoz, hogy úgy érezd, a munkád kiteljesedést hoz és valóban az lehetsz általa, aki vagy?
A történetmesélés az emberiség kezdete óta a mindennapok része. Elmeséljük az érzéseinket, átadjuk gondolatainkat. Összegyűlünk és kapcsolatot teremtünk, hogy megosszuk másokkal életünk eseményeit. Történeteket mesélve adjuk át tapasztalatainkat, megélt tudásunkat.
A mese a tréneri munkában nem csupán egy eszköz, hanem egy olyan hordozó közeg, amely egyszerre aktiválja az egyéni önreflexiót és a csoportdinamikai folyamatokat. A mese fiktív, gyakran csodás elemek szövik át. Varázslatos lények, kitalált helyek, valószínűtlen környezetben hangsúlyozzák a jó és a rossz küzdelmét, a kitartás jutalmát, egy magasabb rendű erő támogatását.
A mese old, védelmet és biztonságos teret ad.
A mese segít:
A mese az embereket összekötő közös nyelv, biztonságot adó bölcsességforrás. „Megnyugtató érzés, hogy az, ami itt és most okoz nehézséget valakinek, már létezik egy történetbe zárva, méghozzá a megoldással együtt” (Boldizsár Ildikó).
A mese lehetővé teszi a saját élmények kivetítését a történetre. Anélkül reflektálhatunk saját magukra, hogy közvetlenül kiterítenék a lapjaikat. Szimbolikus nyelvezetével hozzáfér a tudattalan tartalmakhoz, érzelmekhez, belső konfliktusokhoz. Gyorsan és mélyre hat.
Aktiválja a valós idejű információkat, miközben felkínálja a lehetőségét a saját élethelyzet újraértelmezésének, alternatív történetek, elképzelések, megoldások kipróbálásának, majd az átkeretezésnek, ami által megszülethet egy új narratíva.
A mese hidat képez az egyén belső világa és a behozott téma
között. A történet az egyik legerősebb eszköz az önreflexióban:
aktivál, tükröt tart, kapcsolatot épít. Új történetek írására késztet egy olyan térben, mely ismerős, játékos, könnyed és biztonságos.
A storytelling vagy történetmesélés során elbeszélések segítségével kommunikálunk valamit az egyén felé. A storytelling információt közöl, hasznos, motivál, érzelmes, magával ragadó, a résztvevőknek, a résztvevőkről szól. Történeteken keresztül könnyebb megjegyezni az információkat, megérteni az összefüggéseket.
A történetmesélés jól alkalmazható a coaching során és a tréneri munkában is. Segít, hogy „új látásmódokat találjunk a megélésekhez, amelyek hasznosnak bizonyulnak az egyén számára, továbbá megoldásokat kínálnak a tisztázatlan kérdésekhez és problémákhoz.” (Christina Budde)
Mit tehetsz az öngondoskodásért és a kiégés megelőzéséért?
Kirándulj, túrázz, menj ki a természetbe
A természetben töltött idő elengedhetetlen része a stresszkezelésnek. Az erdő csendje, a természetes környezetünkkel való kapcsolódás csökkenti a stresszt, javítja a fizikai és mentális egészséget ezáltal segítve elő az érzelmi egyensúly megtartását.
Már napi 30 perc természetben töltött idő csökkenti a szervezet kortizol szintjét (stresszhormon).
A világ zajától távol az erdei környezet lehetőséget ad az önreflexióra, a gondolatok rendezésére és a belső béke megtalálására, mivel a zöld és kék környezet látványa, a madárcsicsergés, a patak csobogása és a levelek susogása meditatív hatással van az agyra. Javítja a koncentrációt, a memóriát és a kreativitást.
Társaság keresése
Olyan hasonló érdeklődési körű közösségben való részvétel, melyben a megszólalások rólad szólnak és nem egymásról, ahol felfedezheted a kapcsolati és egyéni erőforrásaidat, segítenek a megküzdésben és az érzelmi stabilitás megtartásában.
Érzelmi immunrendszer erősítése
A megküzdési stratégiák és az elhárító mechanizmusok megismerése segít felmérni az én-hatékonyságot. A tudatos kommunikáció és konfliktuskezelés segít az érzelmi rezilencia fejlesztésében.
A tarisznya feltöltése
Az önismeret elsajátításához és gyakorlásához olyan önreflektív és asszociációs eszközökre van szükség, melyeket hatékonyan lehet alkalmazni a hétköznapok, a munka és a döntések során.
Énhatárokat felállítása
Az énhatárok felállítása nem egyszeri folyamat. Az élethelyzetek változása, az új kapcsolatok, egy munkahelyváltás, de az egyéni fejlődés is folyamatosan szükségessé teszi, az énhatárok újraértelmezését és felállítását.
Az egészséges énhatár az öngondoskodás egyik legfontosabb mozzanata. A bántalmazó kapcsolatok, a méltatlan bánásmód, egy élethelyzetben történő megrekedés, a belső feszültség, vagy épp a pénzügyi nehézségek hátterében az esetek nagy részében egy túl kemény vagy szivacsos énhatár áll.
Az öngondoskodás fontos az egyensúly megőrzésében és a stressz csökkentésében. Olyan, mint egy ókori görög templom bejáratának homlokzata. A homlokzatot tartó oszlopoknak közel egyformának kell lenni. Nem lehet az egyik alacsonyabb, a másik magasabb. Az egyik keskenyebb, a másik vastagabb.
Ha valamelyik gyengébb, a homlokzat megrogyhat. Ha valamelyik oszlopra túl nagy súlyt teszünk szintén. És a bejárat beomlik.
Öngondoskodás minden olyan tevékenység, ami a jól létünket szolgálja. A különböző pszichológiai, mindfullness, spirituális vagy ezoterikus írások némi átfedéssel de összességében az alábbi hat fő területet említik:
A fizikai öngondoskodáshoz tartozik a megfelelő alvásmennyiség, a testedzés és az egészséges táplálkozás, megfelelő hidratálás, egészségmegőrzés és a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel.
A szociális öngondoskodás a kapcsolataink ápolása és a társas támogatás erősítése az életünkben. Időt szánunk a családunkra, a barátainkra. Nyitottak vagyunk új ismeretségek kialakítására. Aktívan veszünk részt közösségi programokban, csoportos tevékenységben vagy önkéntességben. A társaink támogatása segít az egészséges önértékelés és önbecsülés kialakításában és fenntartásában, a nehézségek átvészelésében, csökkenti a magányosság érzését és érzelmileg stabilabbá tesz.
A mentális öngondoskodás olyan tudatos cselekvési formákat és szokások kialakítását foglalja magában, melyek célja a stresszkezelés és az érzelmi ellenállóképesség kialakítása. A szellemi frissesség megőrzése, tudásunk bővítése, érdeklődésünk, motivációnk fenntartása.
A lelki öngondoskodás során lehetőséget biztosítunk a saját magunkkal való találkozásra. Ide tartozik az önismeret, az önreflektív eszköztárunk folyamatos bővítése, az önbecsülésünk megtartása. Vallásos közösségekben az Istennel való kapcsolat.
Az érzelmi öngondoskodás során tudatos figyelmet fordítunk a belső jelzéseinkre, az érzelmeink megélésére és kifejezésére. Határokat állítunk fel és ha kell, jelezzük is azokat.
A pénzügyi öngondoskodás része az anyagi stabilitás kialakítása, a megtakarítás, a befektetés, a tervezés.
A valóságban az oszlopok nem különülnek el élesen egymástól. Vannak átfedések és hatással vannak egymás működésére, stabilitására. Az egyensúly fenntartásához mégis szükség van mind a hat oszlop külön-külön történő felállítására és tudatos gondozására.
Te melyiket terheled túl és melyik kapja a legkevesebb figyelmet? Melyik a legvékonyabb? Melyik a legvastagabb? Hol lenne szükség tudatosabb munkára?
Az öngondoskodás nem luxus.
Alapvető szükséglet.
Úgy tudunk nyitott ajtóval fogadni bárkit is a templomunkba, úgy tudunk mi magunk is szabadon ki-be járni az ajtaján, ha az oszlopok épek, átférünk közöttük és stabilan tartják a homlokozatot.
