A nőket érintő kiégés semmi esetre sem egyéni kudarc és végképp nem mentális probléma.
A legfrissebb kutatások szerint a női csúcsvezetők 60%-a, míg a férfiak 50%-a érzi magát kiégve. És hogy mi van a számok mögött?
Az üvegplafon effektus mellett létezik egy úgynevezett “ambíciórés”. A nők kevésbé akarnak fölfelé lépni, mint a férfiak, leginkább a támogatottsági különbségek miatt. Azoknál a vállalatoknál, ahol a nők felfelé jutását kedvezően támogatják, ez a rés eltűnik.
És ott van még a láthatatlan munka.
Az OECD adatai szerint a nők közel kétszer annyi fizetetlen munkát végeznek egy nap, mint a férfiak. Ehhez jön még hozzá a mentális teher, amit a családi logisztika, a határidők, az orvosi időpontok, a szülői értekezletek és a bevásárló listák fejben tartása és össze koordinálása okoz.
Egy friss olasz kutatás rámutat, ezt a szervező munkát többségében a nők végzik, a partnereik pedig alábecsülik az erre fordított energiát és figyelmet.
A szervezési teendők nem férnek bele az estébe. Átcsorognak a munkaidőbe és viszont. A munka egy része is hazakerül. Főként a segítő szakmákban, hivatásokban dolgozó nők, orvosok, ápolók körében figyelték meg ezt a jelenséget.
A pedagógusok körében még rosszabb a helyzet. A kiégés mellett a jólléti mutatóik is tartósan gyengébbek.
A túlterheléshez és a láthatatlan munkához gyakran társul méltatlan bánásmód. A nők lényegesen több zaklatást és megkülönböztetést élnek át, ami egyenesen arányos a magasabb kiégési rátával és a súlyosabb mentális következményekkel.
A férfiak természetesen engedik meg maguknak a hétvégi baráti horgászásokat, foci edzéseket, zenélést, kedvelt tevékenységgel töltött szabadidőt. A nőknek ezt a gyerekek mellett rendszerint úgy kell kiharcolni vagy a munkaidőből kivett szabad órákból lopva megoldani.
És van még egy tényező, amiről ritkán ejtenek szót, és gyakran minősítenek “hisztinek”.
A női életciklus.
Egy reprezentatív felmérés alapján a nők közel fele kényszerül szabadságot kivenni a menstruációs tünetei miatt. A perimenopauza időszakában pedig 40 százalékkal magasabb a depresszió kockázata.
A megelőzés szempontjából kulcsfontosságú a nyitott kommunikáció, a támogató környezet, a stresszkezelési technikák elsajátítása, a pihenés, a kikapcsolódás, az önreflexió, vagyis az öngondoskodás és az egészséges életmód kialakítása.
A kiégés hosszútávú következménye az önértékelés csökkenése, a szorongás és a depresszió kialakulása.
Az öngondoskodás nem luxus, és nem is önzés.
Alapvető szükséglet.
Mesemondó blog 