Pályaorientáció

A tanulás, tudásunk szinten tartása, fejlesztése, a tudatos pályaválasztás, a pályamotiváció fenntartása, önmagunk kitalálása és megújítása is öngondoskodás.

Egy átlag 80 évet élő ember élete során

• 26–27 évet alvással, 12–13 évet munkával tölt el,
• tévézésre 8,8, vásárlásra 8,5, zenehallgatásra 13 év jut,
• étkezésre 4,5–6, közösségi médiára 3, ingázásra és házimunkára 1–3 év,
• testmozgásra 1, kocsmázásra 3, romantikára és vécézésre egy-egy év,
• sorban állásra 0,6–1,4 év, másnaposságra 2 év, spontán pillanatokra 8 év.

Az arányok persze a saját értékrend és fontossági sorrend szerint változnak, de egy biztos, a munkával töltött idő nagyobb eséllyel fog a rangsor elején maradni, mint hátrébb vonulni.

Nem mindegy, hogy ezt az időt olyan tevékenységgel töltjük, el, amit szeretünk, vagy amit kényszerből végzünk. Aminek hasznát és értelmét látjuk, vagy amit haszontalannak vélünk. Amit önátadásnak élünk meg, vagy ami minden energiánkat elviszi a nap végére.

A pályafejlődés és -választás folyamata már egészen kis korban elkezdődik. Óvodában szerepeket játszunk, elképzeljük magunkat különböző szakmákban és azokat játékos keretek között igyekszünk kipróbálni, megélni.

Az iskola elsődleges célja és funkciója a tudás átadásán túl, a gyerekek érdeklődésének kiszolgálása kellene, hogy legyen, hogy megérezzék mi motiválja őket, melyik tantárgy hoz számukra sikert, miben tudnak fejlődni, kiteljesedni, az élet melyik területe az, amelyikhez önmagukkal hozzá tudnak tenni.

Ez azonban jelenleg elmarad. A tanagyag leadásán és számonkérésén túl az önismeret és önazonosság nem kap szerepet az oktatásban. Reméljük, ez hamarosan változni fog, de amíg ez nem szövi át az oktatási rendszerünket, fontos, hogy más úton biztosítsuk gyermekeinknek, de önmagunknak is ezt a lehetőséget.

Fontos, hogy a pályaválasztással már mihamarabb találkozzanak és foglalkozzanak a gyerekek, hogy fel tudják térképezni saját terveiket és céljaikat.

A pályaválasztási folyamat egy döntés. A döntés során figyelembe kell venni a serdülő

• személyiségét,
• képességeit,
• érdeklődését,

hogy meg tudjuk állapítani, melyik szakmacsoport áll hozzá a legközelebb.

Ez az egyik legmeghatározóbb döntés ebben az időszakban, mely sikerességének kulcsa, hogy mennyire sikerült megtalálni a választott foglalkozás ajtajának zárjába illő egyéni sajátosságok kulcsát.

A későbbiekben annál eredményesebb a beilleszkedés a munkahelyi környezetbe, minél nagyobb a megfelelés a munkaköri sajátosságok és az egyéni jellemzők között.

A munkahelyi beválás, a munkával történő önazonosság tényezői

• a jó telesítmény,
• az eredményes beilleszkedés,
• a munkával való elégedettség.

Ha ezt a hármat sikerül felépíteni és megtalálni, jó eséllyel történik meg az önátadásnak az a folyamata, amely a munkával töltött időt önmegvalósítássá, értékteremtő időtöltéssé teszi.

Ahogy az öngondoskodás, épp így a pályaorientációs templom homlokzatának is megvannak a maga tartóoszlopai, melyekre egyformán figyelmet kell fordítanunk az egyensúly megtalálásához.

Melyik oszlop kapott eddig a te választásodban kevés figyelmet? Melyik oszloppal való foglalkozás tenne hozzá ahhoz, hogy úgy érezd, a munkád kiteljesedést hoz és valóban az lehetsz általa, aki vagy?