A legfiatalabb Lélekőrző. VÍzitündér. Lélekszitakötőket fest, melyek életre kelnek a papírjáról.
Pici, cuki, mosolygós, kedves. Mindig vidám. Jó szívű. Mindenkihez van egy kedves szava.
Kedvenc színe a kék.
Ha teremtmény lenne, a legjobb barátja egy kutya lenne. De vízitündér, így egy házi békája van, akit igen nehéz volt leszoktatni a lélekszitakötő evésről.
Kedvenc évszak: tavasz.
Eleme a víz.
Kedves, bölcs manólány, aki az élet útjára hullott zaccot gyöngyökké változtatja. Varázskulcsokat készít, és hagyja, hogy a teremtmény akkor menjen át egy ajtón, amikor akar. Az ajtó akár zárva is maradhat, a döntés a teremtményeké.
Lélekszitakötőket gyűjt.
Mindig tudja, merre vezet a következő ösvény.
Szófordulatai:
Ez csak egy kis zacc.
A zacc komposztálható. Egy nap a te történeted is tápláló humusz lesz.
A kávé kétségkívül az emberiség egyik legkellemesebb vívmánya, ami Etiópiához kötődik. Állítólag egy kecskepásztor vette észre, hogy miután kecskéi lelegelték a kávébogyókat, sokkal élénkebbek lettek, majd később a helyi szerzetesek készítettek italt a bogyókból, hogy ébren tudjanak maradni imáik közben.
Nem gondolt az ébren maradáson kívül másra a világ teremtése közben Atosz sem, amikor főzött magának egy egész bögrényi igen finom kávét, mivel hat napi megfeszített munka után már nagyon elfáradt.
A tervezőasztalánál ült és kortyolgatta a forró kávét, miközben teremtett világában gyönyörködött. Épp felállni készült, hogy megpihenjen, amikor macskája, Khronosz, aki maga volt az idő, felugrott a tervezőasztalra és felborította Atosz kávésbögréjét. Nem elég, hogy a kávé megállíthatatlanul folyt Atosz teremtett világára, az a szemtelen macska még a bögre alján lévő zaccot is a kávéfolyam után kaparta.
Atosz rettentően mérges volt macskájára, mivel, ami egyszer a tervezőasztalára került, az ott is maradt. Atosz világa eddig időtlen volt, világos, tiszta, átlátható és egyértelmű. Most, a kávé homályt borított teremtményei tudatára, a zacc pedig mérföldkőként gördült be az idő fogságába esett életük útjára.
A Lélekőrzők küldetése a világ zaccmentesítése.
Amikor Khronosz a macska, aki maga volt az idő, a világra borította a kávét, a kávé elhomályosította a teremtmények tudatát, a zacc pedig súlyos mérföldkőként gördült az idő fogságába esett élet útjára. A teremtmények életük útján különböző életesemények mentén tartottak valahonnan valahová, és mire eljutottak valameddig, addigra lettek valakik. De nem feltétlenül azok, akik.
Atosz, hogy megkönnyítse teremtményei útját és hogy azzá tudjanak válni akik, megteremtette a Lélekőrzőket.
A Mesélő lélektörténeteket ír. Fellapozza az első oldalt, meghív, és hagyja hogy a teremtmény maga írja tovább a történetét.
Mosolygós, kedves, nyugodt és barátságos, sugárzik belőle a természetesség és a közvetlenség. Nevetésétől cseng az erdő. Kreatív, elvégre ahogy minden ösvény, úgy minden teremtmény útja is más és más. Kissé szórakozott, mivel csak történetekben tud gondolkodni és mindig épp egy új történet szálai szövődnek a fejében. Mindenhol eltéved. A saját útját járja, de néha még azon is eltéved. Ezért is küldte el hozzá Atosz az Erdő Őrzőjét.
Kedvencei:
Állat: róka
Növény: hóvirág
Évszak: ősz
Elem: tűz
Szám: 9
Szín: a tűz sárgája és a zöld
Jelképe a tűzkő – belső fény, isteni szikra.
Szófordulat, amit gyakran használ: Legyen így!
Az Erdő Őrzőjét Atosz küldte a Mesélő mellé a Lélekerdőbe. Küldetése a Mesélő terének megtartása, hogy a Mesélő nyugodtan tudjon alkotni. Lelki békéjének őrzése és a helyes ösvény megmutatása. Vigyáznia kell a Mesélőre, hogy ne tévedjen el. Ez utóbbi nem könnyű feladat, mivel a Mesélő igen szétszórt és ritkán jár a feje ott, ahol a lába.
Ismeri az erdő minden ösvényét és titkát. Soha nem téved el. Nagyon tud figyelni. Úgy igazán, mélyen. Főleg, amikor a Mesélő beavatja egy új történetbe. Nagyon szereti hallgatni, szinte látja maga előtt a Mesélő által teremtett világot.
Szereti a csendet. Kedves, nyíltszívű, őszinte. Ő maga az erdő. Lelki kapocs a fák és az erdő minden teremtménye között.
A Lélekerdő közepén él a Mesélővel egy kis faházban.
Kedvencei:
Állat: farkas
Növény: moha
Évszak: tél
Elem: föld
Szám: 4
Szín: barna és a zöld
Szófordulat: Még megvan az erdő.
Mesemondó blog 