Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Titkos üzenet

    Titkos üzenet

    Helyszín: egy erdei tisztás vagy mező

    Életkor: 4 éves kortól

    Létszám: 12-16 fő

    A játék célja: gyorsaság, emlékezet

    Kellékek: papír és toll

    A játék felvezetése

    Hajdanán a Colorado folyó egyik indiánok lakta kanyonja ideális helynek bizonyult a fehér emberek számára, hogy vasútvonalat építsenek. A vasúttársaság az indiánok beleegyezése nélkül kezdte meg az építést.

    Amint az indiánok értesültek erről, harci színekbe öltöztek, és csapatot küldtek a helyszínre. A vasúti építkezés híre törzsről törzsre szállt…

    A játék menete

    A gyerekeket 6-8 fős, egyenlő létszámú csapatba osztjuk. kijelölünk egy 30-50 méter átmérőjű kör alakú ösvényt, de használhatunk erdei csapást is. A csapattagok az ösvény mellett felsorakoznak.

    A startjelre a játékvezető minden csapat első tagjának átnyújt egy üzenetet (ami lehet a fenti leírás is). A csapat első tagja megpróbálja megjegyezni az üzenetet, majd odafut a társához, aki pár méterre áll tőle, és emlékezetből továbbadja az üzenetet. Az utolsó csapattag elmondja az üzenetet a játékvezetőnek, vagy leírja egy papírra.

    Az üzenet célba jutásának ideje és az üzenet pontossága alapján lehet értékelni a munkát.

    A játék lehetséges variációi

    • Az üzenet hossza változtatható a gyerekek korának és képességének megfelelően.
    • A csapattagok távolabb állnak egymástól.
    • A 2 csapat ellenkező irányba halad az üzenet közvetítésében.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Zenekar

    Zenekar

    Helyszín: egy erdei tisztás vagy mező

    Életkor: 4 éves kortól

    Időtartam: 30 perc

    A játék célja: kreativitás

    Kellékek: fadarabok, botok, kövek, száraz ágak, kis ágak, üvegdarabok, toboz, széna, nád stb.

    A játék felvezetése

    Megannyi állat jön inni az erdei tóhoz a hosszú, meleg nyári napok végén. Mindegyik magával hozza a saját hangszerét, és hosszú órákat töltenek el együtt közös zenéléssel.

    A játék menete

    Mindenki keressen olyan tárgyat az erdőben, amelyet hangszerként használhat. Fel kell hívni a gyerekek figyelmét arra: olyat keressenek, aminek van hangja, és természetes anyagból van (pl. üssünk össze botokat és köveket, tördeljünk száraz füvet vagy tobozt, fütyüljünk üvegdarabokkal stb.)

    Miután mindenki visszaért, tartsunk egy hangszerbemutatót, szólaltassuk meg azokat. Nevezzünk ki egy karmestert, és a hangszerek jellege szerint alakítsunk egy zenekart: dobok, rézfúvósok, első-, második hegedű, vonósok, kíséret stb. A karmester pálcával dirigál, mutatja a hangerőt és a ritmust.

    A zenekar különböző stílusú dalokat is előadhat – esetleg saját dalokat is komponálhatnak.

    A játék lehetséges variációja

    Osszuk a gyerekeket 4-6 fős csoportokra. Mindegyik csoport saját együttest alakíthat, és betanulhatnak egy zeneszámot, vagy komponálhatnak saját muzsikát is. Majd egy koncert keretében zeneszámaikat előadhatják a többi “együttesnek”, akik kitalálják, melyik dalt hallották.

    Jó tanács a vezetőknek

    A gyerekek egyesével induljanak, hogy ne tudják egymást utolérni a kincskeresés során.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • A három kismalac és a farkas

    A három kismalac és a farkas

    Volt egyszer három kismalac. Amikor megnőttek, a mamájuk elküldte őket, hogy építsenek maguknak külön házikót. A három kismalac nagy vígan dalolva útnak indult. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki zsupszalmát cipelt. Az első kismalac megszólította:

    • Szalmás bácsi, add nekem a szalmádat, hadd építsek belőle házikót!

    Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a zsupszalmát, de még segített is fölépíteni a házikót. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. Most már csak két kismalac ballagott tovább. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki deszkát cipelt. A második kismalac megszólította:

    • Deszkás bácsi, add nekem a deszkádat, hadd építsek belőle házikót!

    Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a deszkát, még segített is felépíteni a házikót. A házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is.

    Most már csak a harmadik malac ballagott tovább. Hamarosan találkozott egy emberrel, az meg téglát cipelt.

    • Téglás bácsi, add nekem a tégládat, hadd építsek belőle házikót! Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a téglát, még segített is neki felépíteni a házikót.

    A három kismalac boldogan élt a három házikóban. De egyszer csak arra tévedt a lompos farkas. Egyenest a szalmaházikó elé állt, és csúnyán kiabált:

    • Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!

    Reszketett a kismalac, de azért hetykén kiáltotta a farkasnak:

    • Lompos farkas, fekete! Engem ugyan nem kapsz be!

    A farkas tépte, marcangolta a házikót, de mire szétszedte, a kismalac a hátsó ajtón át elmenekült a deszkaházikóban lakó testvéréhez. A farkas hamarosan a deszkaházikó elé ért.

    • Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!
    • Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! – kiabált hetykén a második kismalac, és a testvérével együtt elmenekült a hátsó ajtón a téglaházikóba.

    A farkas hamarosan odaért, és csúnyán kiabált:

    • Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz, szétverem a házikódat!
    • Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! – kiáltotta hetykén a harmadik kismalac, és nyugodtan leült a testvérei mellé.

    A farkas felmászott a házikó tetejére, és a kéményen át beugrott a szobába. Csakhogy a tűzhelyen hatalmas fazékban lobogott, forrt a víz, és a mérges, lompos farkas a kéményből egyenest a forróvizes fazékba pottyant. A kismalacok meg gyorsan egy nehéz vasfedőt tettek a fazékra, aztán egymásba kapaszkodva, táncoltak és énekeltek:

    • Lompos farkas, fekete, minket ugyan nem kapsz be!

    A három kismalac azóta is boldogan él, vasárnaponként meglátogatják egymást, és olyankor jókat nevetnek a pórul járt farkason.

    (német népmese)

    (Átdolgozta: Bartócz Ilona)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Zörget a hideg

    Zörget a hideg

    Kinézek az ablakon,
szinte látszik a hideg,
besüvít a réseken,
az erdőt köd üli meg.

Hova lettek a csigák,
a békák, a bogarak?
Hol zümmögnek a legyek,
a szúnyognép hol maradt?

A zord hideg, a halál
leselkedik odakint,
bezörget az ablakon,
jeges szeme rám tekint.

Csak a fák nem félnek ott,
a szél bárhogy hegedül,
titkuk őrzik, a tavaszt,
együtt, mégis egyedül.

    (Szentmihályi Szabó Péter)

    (Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)

  • Menny és pokol

    Menny és pokol

    Egyszer egy rabbitól azt kérdezte a fia: – Édesapán, milyennek képzeled a mennyet és a poklot? – A rabbi így felelt: – Látok egy nagy csarnokot, amiben áll egy óriási asztal, tele ételekkel. Az asztalnál ülő embereknek nagyon merev a csuklójuk. Késük és villájuk túl hosszú, és merev csuklóhoz van kötözve. Egyszer csak felhangzik egy jel, és mindenki nekilát az ennivalónak. Próbálnak a túl hosszú késekkel és villákkal enni, de nem sikerül. Egyre éhesebbek, de nem tudnak enni. Így képzelem a poklot – mondta a rabbi.

    És a menny? – kérdezte a fiú. – Képzelj el újra egy nagy csarnokot, ahol van egy nagy asztal, tele étellel. Az asztalnál ülő emberek csuklója nagyon merev. Késük és villájuk túl hosszú, és merev csuklójukhoz van kötözve. Egyszer felhangzik egy jel, és mindenki nekilát az ennivalónak. Ők azonban egymást etetik, így senki sem marad éhes az ünnepi lakomán. Így képzelem én a mennyet – mondta a rabbi a fiának.

    Visszacsatolás

    • Mi volt az első benyomása, amikor ezt a történetet hallotta?
    • Hogyan ültethető át a történet a csapatban való együttműködésre?
    • Melyek azok a tevékenységek, melyek csak kölcsönös segítségnyújtással végezhetők el?
    • Milyen következményekkel jár, ha egy csapat viselkedése a pokolban lévők magatartására hasonlít?

    Felhasználási javaslat

    Kést, villát, kanalat köthetünk egy egymáteres bot végére, és a történet felolvasása közben körbeadhatjuk, vagy kitehetjük az osztályba szimbólumként.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Tekeredik a kígyó

    Tekeredik a kígyó

    Helyszín: erdei tisztás, mező, játszótér

    Életkor: 6 éves kortól

    Létszám: 6-20 fő

    Időtartam: 15 perc

    A játék célja: kreativitás-, készségfejlesztés

    Kellékek: papír, színes ceruza vagy filctoll

    A játék felvezetése

    Egy szép napos délután az öreg kígyó mélyen aludt összetekeredve egy sziklán, a magas fű rejtekében. Ahogy a Nap lenyugodni készült, az öreg kígyó lassan lecsusszant a szikláról, és visszatért a bozótba. A kígyó bőrének színe biztosíték a számára, hogy más állatok ne vegyék észre.

    A játék menete

    Minden gyerek egyforma méretű papírt kap (A/4). A játékosok darabokra tépik a papírjukat, és 1-1 hosszú kígyót raknak ki a darabokból. A papírdarabokat beszínezik (érdemes kerülni a víz alapú festéket, mert a papír könnyen elszakad).

    Amikor elkészültek a kígyók, értékelhetjük a kígyó hosszát és színét.

    A játék lehetséges variációi

    • A kígyó kivágásához ollót is használhatnak a gyerekek.
    • A játékvezető találja ki, hogy milyen állatot kell a gyerekeknek létrehozniuk.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Szervezd meg a bulidat

    Szervezd meg a bulidat

    A gyerekek felismerik, hogy érdekükben áll besegíteni a szülinapi buli előkészületeibe.

    Korosztály: 5 éves kortól

    Ebben segít: Számtani műveletekben, alakzatokban.

    Unod már, hogy évről évre te csinálsz mindent a gyerek szülinapi bulijára? Miért is kellene mindent magadra vállalnod? Végtére is ez az ő bulija!

    Ahogy a gyerekek egyre idősebbek lesznek, kezdd el bevonni őket néhány dolog megszervezésébe – ami a leginkább felkelti majd az érdeklődésüket, az a saját szülinapi bulijuk előkészítése!

    Néhány ötlet, hogy miként tudnak segíteni:

    • Találják ki, hány gyereket hívnak meg, és menet közben mindig számolással ellenőrizzék, hogy kereten belül maradtak-e.
    • Díszítsék ők a tortát, figyeljenek arra, hogy a cukorkák egyenlően legyenek elosztva a torta tetején. Mennyi Smarties kell ahhoz, hogy körberakjuk a kerületét? Lehet, hogy kicsit több, mint háromszor annyi, mint amennyi keresztben kell?
    • Ajándékcsomagok. Kérd meg, hogy készítsék el ők a költségvetést a barátaiknak adott ajándékcsomagokhoz, és találják ki, mit tudnak megvenni az adott összegből a csomagokba! (A végső döntés természetesen maradjon a tiéd!)
    • Költségvetés. Add oda nekik a kedvenc éttermük étlapját, és határozd meg, összesen mennyit költhetnek el ott a szülinapon a barátaikkal! Hány barátot tudnak meghívni a pénzükből?

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Mit írjak róla?

    Mit írjak róla?

    Mit írjak róla?
Azt, hogy szeretem?
De hisz ezt mindenki tudja,
neki mondani sem merem.

Pedig tudnia kellene, 
mert a szem sohasem hazudik.
Csak az a baj, hogy a szemek
szavait kevesen ismerik.

    (Szabó Dóra)

    (Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)

  • A kecskegida és a farkas

    A kecskegida és a farkas

    Kecskemama megéhezett, alig várta már, hogy egy kis friss füvet haraphasson a réten. Azt mondta a kisgidának:

    • Jól figyelj rám, gidácska. Én most elmegyek egy kicsit legelni; minél zsengébb füvet harapok, annál ízesebb tejet kapsz tőlem. De nagyon vigyázz, be ne engedj senkit, amíg oda járok! Bezárom az ajtót; ki ne nyisd belülről senkinek!

    Bezárta az ajtót, aztán még beszólt az ablakon a gidának:

    • Még egyszer mondom. ki ne nyisd, hacsak a jelszónkat nem hallod. Remélem, tudod a jelszót.
    • Hess, csúnya farkas! – mekegte az ablak mögött a gida. – Hess, csúnya farkas!

    Éppen arra kullogott a farkas; meglapult egy bokorban, végighallgatta a párbeszédet, és jól megjegyezte magában a jelszót. Kecskemama nem vett észre semmit, szép csöndesen ballagott a rét felé. A farkas alig várta, hogy eltűnjék a kanyarodóban. Előlépett a bokorból, odaosont az ajtóhoz, elváltoztatta a hangját, és azt mondta:

    • Jaj, kedves gidácskám, vissza kellett jönnöm, itthon felejtettem valamit, engedj be gyorsan!

    A gidácska jól emlékezett az anyja tanácsára.

    • Beengedlek, hogyne engednélek – mondta -, csak előbb hadd hallja a jelszót!
    • No, ha csak az kell! – dörzsölte odakint a kezét a farkas, és máris összefutott a szájában a nyál, mintha gidahúst enne. Aztán kivágta a jelszót: – Hess, csúnya farkas! Hess, csúnya farkas!

    A kisgidának azonban gyanús volt ez a nagy hessegés. Mi ez az éhes lihegés hozzá? És mi ez a furcsa rekedtség?

    Azt mondta:

    • Most már mindjárt beengedlek, csak még előbb a lábadat szeretném látni.
    • A lábamat? – kérdezte meglepve odakint a farkas. – Miért akarod te a lábamat látni?
    • Azért, mert az én anyácskámnak szép fehér lába van; a tiéd meg – mondta a gida, kikandikálva a résen -, a tiéd meg, úgy látom, barna. Hess, csúnya farkas! Hess csúnya farkas!

    A farkas látta, hogy felsült: nem sikerült rászednie az okos kisgidát. Mi egyebet tehetett; szégyenkezve elkullogott.

    (német népmese)

    (Átdolgozta: Rónai György)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)