Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Életkortörtek

    Életkortörtek

    Segíts a gyermekednek kiszámolni, pontosan hány éves!

    Korosztály: 7-8 évesek

    Ebben segít: A törtekben.

    A gyerekek már nagyon kicsi koruktól kezdve imádják tudni, hogy hány évesek, és hogy mikor lesz a szülinapjuk. Így aztán könnyen megértik azt is, hogy a legutóbbi és a következő szülinapjuk között vannak olyan pontok, ahol “fél” -, illetve “negyed” – évesek lesznek.

    A naptár matematikai szempontból igen praktikus, mert a 12 hónap rengeteg módon felosztható: 6 hónap éppen egy fél év, 4 hónap egy harmad, 3 hónap egy negyed, 2 hónap egy hatod. (Igazából az, hogy a 12 ilyen sokféle számmal osztható, volt az egyik ok, amiért épp ennyi lett a hónapok száma.)

    Tehát amikor gyermeked 5 éves és 5 hónapos, beszéljétek meg, hogy már majdnem 5 és fél éves. Mire eljön a 6. születésnapja, már érteni fogja, hogy 6 hónap egy fél év, 3 hónap pedig egy negyed (ábrát is rajzolhattok hozzá), és megpróbálkozhattok azzal, hogy ezután mindig ő találja ki, milyen “törtszülinaphoz” érkezik éppen.

    Később akár törtekkel kapcsolatos kérdéseket is feltehetsz: “Ha te 8 és kéthatod éves vagy, a barátod pedig 8 és fél éves, akkor ki az idősebb?”

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Nehéz dolgok

    Nehéz dolgok

    Én gyakran arra gondolok, 
Írónak lenni nehéz dolog. 
De író mackónak lenni 
Még nehezebb dolog. 
A mackó alig várja, 
Hogy gazdája megírja; 
De ennek is nagy az ára: 
Mert amikor már írja, 
A mackó nagyon bánja. 
Fél, hátha örökre leírja, 
S az lesz a búcsúpapírja!

    (Tandori Dezső)

    (Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)

  • A vajaspánkó

    A vajaspánkó

    Élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:

    • Süss nekem anyjuk vajaspánkót.
    • Ugyan, miből sütnék? Egy csepp lisztünk sincsen.
    • Eh, te anyjuk! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt, hátha kerül így egy kis liszt.

    Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban, s kitette a pánkót az ablakra hülni.

    Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra s a padlón elgurult az ajtó felé. Átugrott a küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun – mindig messzebb, mindig messzebb.

    Gurult, gurult az úton s szembe jött vele egy nyúl.

    • Megeszlek, te vajaspánkó!
    • Meg ne egyél, sandaszemű! Inkább hallgasd meg, milyen szépet énekelek neked.

    A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:

    Vajaspánkó a nevem,
elmondom eredetem:
magtárban sepertek,
kosárról kapartak,
tajfellel kevertek,
kemencében sütöttek,
ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól, 
gazduramtól, asszonyomtól,
mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!

    S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől, mintha ott sem lett volna.

    Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe s találkozott az ordas farkassal.

    • Megeszlek, te vajaspánkó!
    • Meg ne egyél, ordas farkas! Szépet énekelek neked. – És fújni kezdte:
    Vajaspánkó a nevem,
elmondom eredetem:
magtárban sepertek,
kosárról kapartak,
tajfellel kevertek,
kemencében sütöttek,
ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól, 
gazduramtól, asszonyomtól,
megszöktem a nyúltól.
Miért féljek farkas tőled?
Mindjárt megszököm előled!

    S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől, mintha ott sem lett volna.

    Gurult, gurult az erdőben s szembe jött vele a medve. Csörtetett, töri a lombot, rontja a bokrot.

    • Megeszlek, te vajaspánkó!
    • Ugyan miért ennél meg, te tányértalpú?

    S a vajaspánkó már rá is kezdett a mondókára. Miska bá’ pedig a fülét hegyezte.

    Vajaspánkó a nevem,
elmondom eredetem:
magtárban sepertek,
kosárról kapartak,
tajfellel kevertek,
kemencében sütöttek,
ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól, 
gazduramtól, asszonyomtól,
megszöktem a nyúltól,
s ordas farkas úrtól.
Miért féljek medve tőled?
Mindjárt megszököm előled!

    S tovább gurult a vajaspánkó. Úgy eltűnt a medve szeme elől, mintha ott sem lett volna.

    Gurult, gurult a vajaspánkó s szembe jött vele a róka.

    • Jó napot, vajaspánkó. Ej, milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!

    De a vajaspánkó már rá is kezdte:

    Vajaspánkó a nevem,
elmondom eredetem:
magtárban sepertek,
kosárról kapartak,
tajfellel kevertek,
kemencében sütöttek,
ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól, 
gazduramtól, asszonyomtól,
megszöktem a nyúltól,
s ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
miért féljek medve tőled?
Megszököm könnyen előled!
    • Fenséges ének! – szólt a róka. – Csak az a baj, hogy megöregedtem, kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer.

    Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára, s újrakezdte:

    Vajaspánkó a nevem...

    Abban a pillanatban a róka – hamm! – bekapta.

    orosz népmese

    (Fordította: Áprily Lajos)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Két szerzetes, és a fiatal lány

    Két szerzetes, és a fiatal lány

    Egyszer két szerzetes éppen átkelt a folyón. Találkoztak egy nagyon fiatal és szép lánnyal, aki szintén a folyó másik partjára szeretett volna eljutni, de félt a víz sodrától. Ezért az egyik szerzetes a vállára vette, és átvitte a túloldalra. Erre a másik szerzetes nagyon mérges lett. Nem szólt egy szót sem, de belül forrongott. Hiszen ez tilos! Egy szerzetes nem érinthet meg semmilyen nőt, a társa viszont nemcsak, hogy megérintette, hanem még a vállára is vette. Néhány mérföld megtétele után, amikor elérték a templomot, és beléptek a kapun, odafordult a felháborodott szerzetes a másikhoz és így szólt: – Hallgass ide, erről majd beszélnem kell az elöljáróval, jelentenem kell neki, mert tiltott dolgot tettél! – A másik szerzetes így felelt: – Miről beszélsz? Mi tilos? – Hát már elfelejtetted? – kérdezte a társa. – A szép, fiatal lányt a válladon vitted. – Ekkor a másik felnevetett: – Igen, ezt tettem. De a folyónál már le is tettem, sok-sok mérfölddel ezelőtt. Te még mindig cipeled?

    Visszacsatolás

    • Mi az, amit már egy ideje hordozunk a közösségen belül, anélkül, hogy nyíltan beszélnénk róla?
    • Tudnál említeni néhány, az osztályban megtörtént példát a saját életedből, ami hasonlít erre a történetre?
    • Minek a szimbóluma lehetne a tiltás ellenére megérintett lány az osztályban?
    • Egy közösségként mit tehetünk azért, hogy ilyen helyzetekkel ne találkozzunk, vagy hogy elkerüljük őket?

    Felhasználási javaslat

    A történet felolvasása után betolhatunk a kör közepére egy nagy dobozt, ami tele van különböző tárgyakkal. Ekkor keresgéljünk benne egy kicsit, és húzzunk elő a mélyéről kártyákat, melyeken a megfelelő kérdések állnak (akár a javasolt kérdések, akár az osztályra szabottak). Minden egyes kártya után hagyjunk elég időt a megbeszélésre.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Egyiptomi hieroglifák

    Egyiptomi hieroglifák

    Helyszín: erdő

    Életkor: 8 éves kortól

    Létszám: maximum 20-25 fő

    Időtartam: 15-20 perc

    A játék célja: fizikai kondíció növelése, gyorsaság

    Kellékek: 5-20 színes kártya

    A játék felvezetése

    Egyiptomban számos műemlék között a legnagyobbak és legkülönlegesebbek a piramisok. Sok tudós próbálja megfejteni az antik egyiptomi írást, a hieroglifákat. A szöveg megfejtéséhez nem elég csak egy-két piramist megtekinteni, össze kell gyűjteni az üzeneteket a különböző azonos területen található piramisokból is.

    Játék menete

    Válasszunk ki ötször 200×200 méter nagyságú területet az erdőben. Mindegyik helyszínre helyezzünk el azonos színű kártyákat (személyenként egyet, helyszínenként egyféle színből). Minden játékosnak meg kell találni mindegyik helyszínt, elhozni egy kártyát mindenhonnan, és visszahívni azokat a kiindulópontra.

    Minden kártyára lehet írni egy kisebb feladatot (találj egy tobozt, egyedi levelet, építs egy négyzetet természetes anyagokból stb.), amit végre kell hajtani a feladat megoldásához.

    A játék lehetséges variációi

    • A gyerekek csapatokban vannak,
    • az időhatáron belül megszerzett kártyák száma számít.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Mennyi még?

    Mennyi még?

    Csavard meg szándékosan az időre vonatkozó kérdéseket!

    Korosztály: bármilyen

    Ebben segít: A dolgok árnyainak és mértékeinek megértésében.

    Mennyi van még, amíg Anyu hazaér? Mennyi van még a szülinapomig? Mennyi van még, amíg odaérünk? – ezek a kérdések mind az időre vonatkoznak, és az időt nagyon nehéz szemléletessé tenni. Ezért, amikor a gyermeked ilyesmit kérdez tőled, ahelyett, hogy megadnád a hátralévő órák, hetek vagy hónapok számát, emeld fel a kezed egymástól bizonyos távolságban, és mond ezt: “Körülbelül ennyi.” Ettől kicsit összezavarodik majd. Mi köze a hátralévő időnek a két kezed közti távolsághoz?

    Ezt követően mutasd meg, hogyan viszonyul a válaszod egy általa már ismert távolsághoz.

    “Eddig ennyit utaztunk (mutasd a kezeddel), és a hátralévő távolság ennyi (változtasd meg a két kezed távolságát).” Azonnal látni fogják, hogy az előttük álló idő ugyanakkora, kétszer annyi, vagy éppenséggel a töredéke annak, mint az általuk már ismert, az utazásból eddig eltelt idő.

    Sok különféle módon eljátszhatsz ezzel. “Ennyi, amit holnapig kell várnod (és mutass egy pici rést az ujjaid között), és ennyi van még a szülinapodig (és vonulj el az ablakig, kitárt kézzel, mutatva a különbséget).”

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Tárolók a gyerekszobába

    Tárolók a gyerekszobába

    Az alábbi kreatív ötletet a Patika magazin 2008. májusi számában találtam. Kedves, színes és az elkészítés egy teljes (esős) napot kitölthet.

  • Az öt kismacska

    Az öt kismacska

    Elment egyszer öt kismacska az erdőre fát vágni.

    Elindultak reggel, megpihentek délben, este odaértek – de akkor már olyan sötét volt, hogy semmit sem láttak, sem fát, sem bokrot, de még a bajuszukat sem.

    • Ej, ej, korábban kellett volna indulnunk! – sóhajtozott az öt kismacska.

    És üres kézzel baktattak haza.

    Elindultak este, reggel megpihentek, délre hazaértek – akkorra meg éppen szörnyen megéheztek. Fájuk persze nem volt, így ezután nem tudtak ebédet főzni.

    Mit tehettek mást? Megint csak kimentek az erdőre fát vágni. Elindultak délben, este megpihentek, s mire a nap kisütött, reggelre megérkeztek.

    Bezzeg most már nem volt sötét! Most már látták a fákat, de a bajuszukat is! Gyorsan nyalogatták a talpukat, és nekifogtak a kopácsolásnak. Vágták, vágták, aprították, s mikor kimelegedtek, egymást fújogatták.

    Egyszer aztán nagyot néztek: észrevették, hogy nincs is baltájuk, s úgy kínlódnak a fával…

    Nosza, futottak haza mindjárt, vitték az erdőre az öt kicsi baltát, kivágták maguknak az öt kicsi fát. Mikor az is megvolt, mind az öten nagy vidáman fölemelték a farkincájukat, úgy vitték a fát hazáig.

    Otthon pedig lerakták a konyhában. Tüzet gyújtottak, és megfőzték a kását.

    Lett népmese

    (Átdolgozta: Mészöly Miklós)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A kenyér sarka

    A kenyér sarka

    Ötven együtt töltött év után az idős házaspár a különleges alkalmat ünnepelte. A közös reggelinél így gondolkozott a feleség: – Ötven éve vagyok tekintettel a férjemre, és minden alkalommal neki adom a kenyér ropogós sarkát. Ma szeretném én megenni ezt a finom falatot. – Ezzel megvágta a friss kenyeret, és férjének – a várakozásokkal ellentétben – azt a szeletet nyújtotta, melynek csak a szélén volt ropogós a héj. Ő azonban a legnagyobb örömmel fogadta, kezet csókolt neki és azt mondta: – Kedvesem, te jelented nekem a legnagyobb örömet minden nap. Ötven éven keresztül ettem a kenyér végét, holott egyáltalán nem szeretem. Mindig azt hittem, hogy neked nem ízlik.

    Visszacsatolás

    • Mi lenne, ha az osztályban hasonló viselkedésmód adódna?
    • Valójában mennyire érdeklődünk a másik iránt?
    • Konkrétan mennyire fogadjuk el mások másságát az osztályon belül?
    • Mennyi teret biztosítunk az osztályban az emberi kapcsolatokról való beszélgetésnek, hogy jobban megismerjük egymást?
    • Vannak olyan témák az osztályon belül, melyeket senki sem akar igazán felhozni, nehogy kínos vizekre evezzen?

    Felhasználási javaslat

    Mi lenne, ha a történet elmesélése előtt egy friss, jó illatú kenyeret szeletekre vágnánk, és szétosztanánk a résztvevőknek? Biztos, hogy nagyobb hatást érnénk el, mintha csak felolvasnánk a történetet. További lehetőség, hogy a klasszikus moderációs kártyák helyett saját, kenyér formájú és színű kártyákat készítünk.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)