Van egy különös tulajdonsága a rajzoknak.
Néha hamarabb elmesélnek valamit rólunk, mint a szavaink.
Amikor gyerekek voltunk, természetes volt, hogy lerajzoltuk a világunkat. Nem gondolkodtunk rajta, jó lesz-e. Egyszerűen papírra került.
Aztán felnőttként valahogy elhittük, hogy aki nem tud szépen rajzolni, annak már nincs is ceruzája.
A Lélekerdőben senki sem rajzol osztályzatra.
Ott minden vonal egy ösvény.
Minden szín egy érzés.
És minden hősnek van egy saját története.
A Biztonság Vára nem arról szól, hogyan néz ki egy vár.
Hanem arról, hogy te hol és mitől érzed magad biztonságban.
Ki őrzi a kaput?
Mi marad odakint?
Mi az, amitől félsz?
És vajon mit őriz olyan elszántan az a sárkány?
Mire pedig a rajzolás végére érsz megérkeznek a válaszok is.
A Gyökereink Ereje nem rajztanfolyam.
Nem is terápia.
Egy mesés önismereti séta, ahol néha egy ceruza, egy damilra felfűzött gyöngysor, egy kép vagy egy apró tárgy többet mond, mint száz jól megfogalmazott mondat.
Ha hív az erdő, szeretettel várlak, addig is rajzolj egy várat.
Ez lehet odú, kis ház, vagy egy középkori vár.
Rajzold meg a szeled, ami hol ide fúj, hol oda és nem tudsz rajta változtatni.
Rajzold meg a vihart, ami veszélyérzetet kelt benned.
Rajzold meg az őrzőid. Lehet növény, fa vagy valamilyen állat, de akár ember is.
Rajzolj egy tavat vagy egy kertet a házad köré, amiben a meg tudom tenni virágok nőnek vagy halak úsznak.
Rajzold meg a sárkányod, az akadályt, ami távol tart valamitől. Ne feledd, a sárkány mindig valami értékeset őriz. A sárkány nem szokott semmit őrizni a semmiért.
Rajzold meg a segítőidet. Lehetnek csodás lények, megjelenhetnek valamilyen állat képében is.
És rajzold meg a Napod, a fényt, ami beragyog reggel, és mutatja az első lépést, amit megtehetsz.
Hogy néznek ki, milyen tulajdonságaik vannak? Honnan jöttek és hová tartanak? Meddig lesznek itt? Ki van egyáltalán a várban, akit őrizni kell?
Rajzold meg a saját várad, vagy töltsd le Lélekerdő Biztonság Várát, és találd meg a kérdéseidre a választ.
Mesemondó blog 