A nehéz időszakok nem csak elvesznek, tanítanak is.
Gondoskodni önmagunkról, különben felőről, kiéget, megemészt.
Időt szakítani.
Teret hagyni.
Olvasni csak úgy.
Ma nem főzni.
Kimenni a természetbe, együtt lenni, kirándulni, leülni, megcsodálni, feltöltődni.
A Pintér-hegyi tanösvény tökéletes szombat délutáni célpontnak tűnt.
A leírás szerint az 5 km hosszú tanösvény bemutatja a környék geológiáját növény és állatvilágát.
Várpalotáról a 8-as útról Hajmáskér felé hajtottunk le, majd a 82-es úton jutottunk el Zirc határába, ahonnan a tanösvény indul. A GPS határozott és egyértelmű útmutatásának köszönhetően könnyedén odataláltunk. A parkoló ingyenes, és még egy nulladik napos fesztiválhangulatot idéző mobil wc is növelte a komfortérzetünket.
A bejáratnál a hosszabb túrát kedvelőket útjelzőtáblák igazítják útba, így még akár az utolsó pillanatban is újra lehet tervezni.
A tanösvény a kéktúra mentén halad végig és pecsételő pont is.
Bár a tájékozódási képességem hagy maga után némi kivetnivalót, de végig követve a T jelzést mindössze 3,7 km-t mértünk. Így még bőven maradt idő egy kis szabad kalandozásra a meredek domboldalon.
A tanösvény könnyedén járható, de csak gyalogosan. Babákat puttonyban, hordozóban érdemes magunkon szállítani.
Mindössze egy kaptatót találtunk, amit némi kamaszos lázadással, de azért sikerült bevennünk.
Az út csodaszép, több információs táblával.
Két tábla között “fekete-fehér-igen-nem”-mel múlattuk az időt.
A tanösvény egy teljes kört ír le, több kitérő lehetőséggel. A kitérők kedvelői lekanyarodhatnak az ösvény elején a Fiatalító forráshoz, vagy kicsit tovább haladva egy erdészeti bemutató ösvényt is bejárhatnak.
A parkolóhoz visszatérve még megtekintettük a mini bányászati kiállítást. Két csille, egy rozsdás talicska, egy szellőztető ventilátor emlékeztet a bánya bejárat mellett a régmúlt időkre. A tárlat és az emlékmű melletti információs tábláról azt is megtudhatjuk, hol folyik még bányászat a közelben.
A mezőn felállított játszótér a lányokat már nem vonzotta, a meredek domboldal ígérte kihívás annál inkább. Többször is nekivágtak. Kisebb nagyobb sikerrel.
Lelkesedésüknek még az apróbb, megcsúszásból eredő horzsolásos sérülések sem szabtak határt, ez utóbbiakat már ügyesen ellátták egymásnak.
Miközben a lányok önfeledt nevetését hallgattam a fák közül, egy rajzos gyakorlattal rendeztem a napok óta ide-oda cikázó gondolataim. Amikor visszatérve meglátták, a kíváncsiságuk győzött…
- Mi ez? – kérdezik.
- Mi is! – csipogják.
Nyári szünet közepe van, de még mindig az iskolai bullying nyomasztja őket. Határvirágot rajzolunk.
Amikor alább hagynak az indulatok idejét látom, hogy a lelki feltöltődést egy finom pizza mellett folytassuk.
Még egy kis játék amíg a pizza kisül.
Még egy kis kacagás.
Pár finom falat.
És a nehéz gondolatoknak már nyoma sincs.
Mesemondó blog 