Van egy célod?
Gyűjtsd össze milyen tudásod van már meg hozzá és mi az, amit még meg kell tanulndo, hogy elérd.

Rarjzold meg a saját tudásgyűrűid, vagy töltsd le Lélekerdő tudásfájának egy szeletetét.
Van egy célod?
Gyűjtsd össze milyen tudásod van már meg hozzá és mi az, amit még meg kell tanulndo, hogy elérd.

Rarjzold meg a saját tudásgyűrűid, vagy töltsd le Lélekerdő tudásfájának egy szeletetét.
Nincs televíziónk, de azért mi is használunk okos eszközöket, és igen, szoktunk filmeket, sorozatokat is nézni Picurkával.
Az egyik kedvencünk a Monk, a flúgos nyomozó, amiben többször elhangzik, hogy a nyomozó még nem tudta eldönteni, hogy a fóbiákkal tarkított zsenialitása átok vagy áldás.
Mindenkinek van szuperképessége. Legfeljebb még nem tudja, hogy az az.
Nem tudja, hogyha azt, ami a mélyből, vagy sokszor azt sem tudja honnan jön, de egyszer csak ott van, a jó irányba fordítja, akkor áldás lesz.
Iszonyatosan szórt figyelemmel rendelkezem. Egyszerre látok mindent, ami nagyon fárasztó tud lenni és közben persze elfelejtek ezt-azt. Ráadásul rettentően rosszul tűröm a monoton feladatokat.
Amikor pedagógiát, majd gyógypedagógiát tanultam jöttem rá, hogy egy másik nézőpontból mindez amúgy teljesen rendben van. Nem velem volt a normál oktatásban a baj, hanem azzal, hogy a normál oktatás egyszerűen nincs felkészülve a másként gondolkodókra.
Nekem az egész egy darabja nehezen értelmezhető, de látom az egészet egyben szinte minden részletével.
Valaki feldob egy témát, és látom hozzá a tréninget, a foglalkozást, a projektet az elejétől a végéig teljes egészében. Majd az egészből bontom le az egyes részeket.
Az agyam valószínűleg kizárólag asszociációs pályákkal van huzalozva, mert mindent egyből hozzákapcsolok valami máshoz.
Történetekben és képekben gondolkodok.
A tréner képzésen az egyetemen erre mondták mindig a csoporttársaim, hogy milyen jó nekem, hogy ilyen kreatív vagyok.
Nem tartom saját dicsőségemnek ezt a képességet. Ez Isten áldása.
Az én érdemem az, hogy nem eltékozlom amit adott, hanem a szolgálatába állítom.
A vízőrző túra közben sem csak a táj és a víz őrzésének fontossága ragadt meg bennem. Mire hazaértem egy teljes coaching gyakorlat lett belőle.
Hiszek abban, hogy senki sem születik céltalanul erre a világra, hogy a múltunk Isten tervének része volt és hogy az a sok kis patak, ami a múlt tapasztalataiból ered egyszer összeér és egy csodaszép, életteli tóba torkollik.
Milyen a tó most?
Milyennek szeretnéd látni a tavat holnap, egy hónap múlva, egy év múlva?
Mi van a partján?
Mi táplálja?
Honnan érkezik bele a víz?
Melyik forrása ad elég vizet? Melyik kezd kiszáradni? Hogyan lehetne megtartani benne a vizet? Ki segíthet ebben? ![]()
Az útmutatás ott van bennünk, a mindennapjainkban, a kedvenc tevékenységünkben.
Azt mondják, a lélek egy transzformátor.
Isten ereje olyan hatalmas, hogy szükség van egy transzformátorra, hogy meg tudja érinteni a szívünket anélkül, hogy az elégne. Így ugyan nem tapasztalhatjuk meg Őt teljes valójában, de mégis érezhetjük, amikor a nekünk adott ajándékaival szolgálunk.

“Az iránytűt hamarabb találták fel, mint az órát, mert az irány fontosabb volt annál, hogy mennyi idő alatt érsz oda.”
Instagram – telelked
Az aszály, a nagy meleg miatt az ártó tűz sajnos egyre inkább a mindennapjaink részévé válik. Jelen van és üzenetet hordoz.
A tűz az emberi kultúra egyik ősi és legerősebb szimbóluma. Egyszerre jelképezi a teremtést, az életet, a fényt, a tudást és a szeretetet, valamint a pusztítást, a szenvedélyt, a megtisztulást és az isteni erőt.
Lehet a barátunk és lehet az ellenségünk is attól függően, hogy mennyire vagyunk tudatosak és körültekintőek.
Elűzi a sötétséget és a hideget, védelmet nyújt a vadak ellen, és megteremti az otthon melegét.
Táplálja a szenvedélyt. A lelkesedés, az akarat, a belső égés és a mély érzelmek jelképe.
Megtisztít. A bűnök alóli feloldozás, a megújulás szimbóluma is.
De magában hordozza a féktelen rombolást is. A mindent felemésztő lángok, a mindent hamuvá tévő természeti csapások képviselője.
A te életedben miként van jelen a tűz? Használod vagy felemészt?
Rajzold meg a saját tábortüzed és fahasábjaid, vagy töltsd le Lélekerdő tűzrakásait, adj magadnak 20 perc én-időt a mentális nyugalmadért és válaszold meg a kérdéseket.
A tanulás, tudásunk szinten tartása, fejlesztése, a tudatos pályaválasztás, a pályamotiváció fenntartása, önmagunk kitalálása és megújítása is öngondoskodás.
Egy átlag 80 évet élő ember élete során
Az arányok persze a saját értékrend és fontossági sorrend szerint változnak, de egy biztos, a munkával töltött idő nagyobb eséllyel fog a rangsor elején maradni, mint hátrébb vonulni.
Nem mindegy, hogy ezt az időt olyan tevékenységgel töltjük, el, amit szeretünk, vagy amit kényszerből végzünk. Aminek hasznát és értelmét látjuk, vagy amit haszontalannak vélünk. Amit önátadásnak élünk meg, vagy ami minden energiánkat elviszi a nap végére.
A pályafejlődés és -választás folyamata már egészen kis korban elkezdődik. Óvodában szerepeket játszunk, elképzeljük magunkat különböző szakmákban és azokat játékos keretek között igyekszünk kipróbálni, megélni.
Az iskola elsődleges célja és funkciója a tudás átadásán túl, a gyerekek érdeklődésének kiszolgálása kellene, hogy legyen, hogy megérezzék mi motiválja őket, melyik tantárgy hoz számukra sikert, miben tudnak fejlődni, kiteljesedni, az élet melyik területe az, amelyikhez önmagukkal hozzá tudnak tenni.
Ez azonban jelenleg elmarad. A tanagyag leadásán és számonkérésén túl az önismeret és önazonosság nem kap szerepet az oktatásban. Reméljük, ez hamarosan változni fog, de amíg ez nem szövi át az oktatási rendszerünket, fontos, hogy más úton biztosítsuk gyermekeinknek, de önmagunknak is ezt a lehetőséget.
Fontos, hogy a pályaválasztással már mihamarabb találkozzanak és foglalkozzanak a gyerekek, hogy fel tudják térképezni saját terveiket és céljaikat.
A pályaválasztási folyamat egy döntés. A döntés során figyelembe kell venni a serdülő
hogy meg tudjuk állapítani, melyik szakmacsoport áll hozzá a legközelebb.
Ez az egyik legmeghatározóbb döntés ebben az időszakban, mely sikerességének kulcsa, hogy mennyire sikerült megtalálni a választott foglalkozás ajtajának zárjába illő egyéni sajátosságok kulcsát.
A későbbiekben annál eredményesebb a beilleszkedés a munkahelyi környezetbe, minél nagyobb a megfelelés a munkaköri sajátosságok és az egyéni jellemzők között.
A munkahelyi beválás, a munkával történő önazonosság tényezői
Ha ezt a hármat sikerül felépíteni és megtalálni, jó eséllyel történik meg az önátadásnak az a folyamata, amely a munkával töltött időt önmegvalósítássá, értékteremtő időtöltéssé teszi.
Ahogy az öngondoskodás, épp így a pályaorientációs templom homlokzatának is megvannak a maga tartóoszlopai, melyekre egyformán figyelmet kell fordítanunk az egyensúly megtalálásához.

Melyik oszlop kapott eddig a te választásodban kevés figyelmet? Melyik oszloppal való foglalkozás tenne hozzá ahhoz, hogy úgy érezd, a munkád kiteljesedést hoz és valóban az lehetsz általa, aki vagy?
Az öngondoskodás fontos az egyensúly megőrzésében és a stressz csökkentésében. Olyan, mint egy ókori görög templom bejáratának homlokzata. A homlokzatot tartó oszlopoknak közel egyformának kell lenni. Nem lehet az egyik alacsonyabb, a másik magasabb. Az egyik keskenyebb, a másik vastagabb.
Ha valamelyik gyengébb, a homlokzat megrogyhat. Ha valamelyik oszlopra túl nagy súlyt teszünk szintén. És a bejárat beomlik.
Öngondoskodás minden olyan tevékenység, ami a jól létünket szolgálja. A különböző pszichológiai, mindfullness, spirituális vagy ezoterikus írások némi átfedéssel de összességében az alábbi hat fő területet említik:

A fizikai öngondoskodáshoz tartozik a megfelelő alvásmennyiség, a testedzés és az egészséges táplálkozás, megfelelő hidratálás, egészségmegőrzés és a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel.
A szociális öngondoskodás a kapcsolataink ápolása és a társas támogatás erősítése az életünkben. Időt szánunk a családunkra, a barátainkra. Nyitottak vagyunk új ismeretségek kialakítására. Aktívan veszünk részt közösségi programokban, csoportos tevékenységben vagy önkéntességben. A társaink támogatása segít az egészséges önértékelés és önbecsülés kialakításában és fenntartásában, a nehézségek átvészelésében, csökkenti a magányosság érzését és érzelmileg stabilabbá tesz.
A mentális öngondoskodás olyan tudatos cselekvési formákat és szokások kialakítását foglalja magában, melyek célja a stresszkezelés és az érzelmi ellenállóképesség kialakítása. A szellemi frissesség megőrzése, tudásunk bővítése, érdeklődésünk, motivációnk fenntartása.
A lelki öngondoskodás során lehetőséget biztosítunk a saját magunkkal való találkozásra. Ide tartozik az önismeret, az önreflektív eszköztárunk folyamatos bővítése, az önbecsülésünk megtartása. Vallásos közösségekben az Istennel való kapcsolat.
Az érzelmi öngondoskodás során tudatos figyelmet fordítunk a belső jelzéseinkre, az érzelmeink megélésére és kifejezésére. Határokat állítunk fel és ha kell, jelezzük is azokat.
A pénzügyi öngondoskodás része az anyagi stabilitás kialakítása, a megtakarítás, a befektetés, a tervezés.
A valóságban az oszlopok nem különülnek el élesen egymástól. Vannak átfedések és hatással vannak egymás működésére, stabilitására. Az egyensúly fenntartásához mégis szükség van mind a hat oszlop külön-külön történő felállítására és tudatos gondozására.
Te melyiket terheled túl és melyik kapja a legkevesebb figyelmet? Melyik a legvékonyabb? Melyik a legvastagabb? Hol lenne szükség tudatosabb munkára?
Az öngondoskodás nem luxus.
Alapvető szükséglet.
Úgy tudunk nyitott ajtóval fogadni bárkit is a templomunkba, úgy tudunk mi magunk is szabadon ki-be járni az ajtaján, ha az oszlopok épek, átférünk közöttük és stabilan tartják a homlokozatot.

A történelem legismertebb és első igazán monumentális világítótornya a Pharoszi világítótorony volt. A Pharoszi világítótorony (Lighthouse of Alexandria) az ókori Alexandria kikötőjének bejáratánál álló monumentális világítótorony volt Egyiptomban. Az ókori világ hét csodájának egyikeként tartják számon, és évszázadokon át a világ legmagasabb ember alkotta építményei közé tartozott, miközben a Földközi-tenger hajózásának meghatározó tájékozódási pontja volt.
Alexandria az ókor egyik legforgalmasabb kikötője volt.
A Földközi-tenger ezen részén:
A torony feladata egyszerű volt: utat mutatott a ködben, a zátonyok között, a viharok idején.
Azt üzente: “Erre gyere, itt biztonságban leszel!”
A kutatók szerint a Pharoszi világítótornyot a Kr.e. 3. században emelték és körülbelül 100–120 méter magas lehetett, vagyis évszázadokon át a világ egyik legmagasabb építménye volt.
Három részből állt:
A tetején nappal füsttel, éjszaka hatalmas tűzzel jeleztek a bajba jutott hajóknak. Valószínűleg egy polírozott bronztükör is segítette a fény messzire vetítését.
Nevét a városról kapta, amelynek kikötőjében emelték: Parosz.
Már Parosz megépülése előtt is jeleztek a hajóknak. Őrtüzeket gyújtottak a magasabban fekvő dombokon, sziklákon.
Később építettek őrtornyokat kőből, fából. Gyújtottak tüzet várfalak tetején, hogy haza tudják vezetni a hajósokat.
A Pharosz volt az első, amelyet kifejezetten erre a célra és mérnöki pontossággal terveztek.
A világítótornyoknak van egy különleges tulajdonságuk. Nem keresik a hajókat. Nem mennek utánuk. Csak állnak és csendben világítanak.
Aki eltévedt, az látja meg őket.
Talán ezért váltak az évszázadok során a remény, a biztonság és a belső iránytű egyik legerősebb jelképévé.
A világítótorony csendben emlékeztet arra, hogy a legnagyobb sötétségben is létezik egy biztos pont.
Nem tud minden hajót megmenteni, csak azokat, akik követik a fényt.
Rajzold meg a saját világítótornyod, vagy töltsd le azt a világítótornyot, amely Lélekerdő kikötőjében áll és válaszold meg a kérdéseket.
Forrás: Wikipédia

Van egy kert, amelyet senki más nem láthat úgy, ahogyan te.
Lehet, hogy virágok nyílnak benne. Lehet, hogy néhány ágyás még üres. Talán akad benne egy kis ösvény is, amelyet rég benőtt a gaz. És lehet, hogy valahol a bokrok között már ott bújik egy apró hajtás is, amely csak arra vár, hogy észrevedd.
Az Életkert egy rajzos önismereti gyakorlat.
Nem kell tudni rajzolni hozzá.
Nem a szépségről szól, hanem arról, hogy képekben is meg tudjuk fogalmazni azt, amit néha szavakkal nehéz lenne.
Ha az életed egy kert lenne…
🌱 Mit ültettél el benne?
🌸 Mi virágzik most?
🍂 Mi az, ami már elszáradt, és ideje elengedni?
🌳 Mi ad árnyékot és biztonságot?
💧 Honnan kap vizet a kerted?
🌿 Melyik kis hajtásnak lenne szüksége több figyelemre?
A rajz elkészülte után gyakran egészen más szemmel nézünk a saját életünkre. Észrevesszük, hogy nem csak a gyomok vannak jelen, hanem a virágok is. Hogy nem csak veszteségeink vannak, hanem erőforrásaink is. És hogy néha elég egyetlen kis növényt gondozni ahhoz, hogy idővel az egész kert megváltozzon.
Minden kert más.
És mindegyikben ott rejtőzik valami, ami növekedni szeretne.
Az Életkertben két különleges virág is nyílik.
Nem a színük vagy az illatuk miatt különlegesek, hanem azért, mert segítenek észrevenni, hogyan vagyunk jelen a kapcsolatainkban és önmagunkkal.
Ők a határvirágok.
Mindkét virág szirmai egy-egy fontos életterületet jelölnek.
Az egyik virág szirmai a kapcsolatainkat mutatják:
A másik virág szirmai azt mutatják meg, hogyan bánunk önmagunkkal:
Amikor ránézünk a határvirágokra, azt figyeljük meg, melyik virág szirma milyen.
Lehet, hogy a család szirma erős, élénk és kontúros, miközben a barátok szirma lágy és puha.
Lehet, hogy az anyagiak szirmát megrágta a hangya, de az érzelmek vagy az intimitás szirma szép és egészséges.
Van amelyik szirom rajzolásánál elő kell vennünk egy radírt, hogy kicsit lágyítsunk a vonalakon, de az is lehet, hogy egy másik virág szirmát határozottabban kell megrajzolnunk ahhoz, hogy mások is észrevegyék, akiket beengedünk a kertünkbe.
A kert nem attól lesz szép, hogy minden virága egyszerre nyílik teljes pompájában.
Hanem attól, hogy a kertésze észreveszi, melyik növénynek mire van szüksége, és szeretettel gondját viseli.
Rajzold meg a saját életkerted vagy töltsd le Lélekerdő Életkertjét.

Van egy különös tulajdonsága a rajzoknak.
Néha hamarabb elmesélnek valamit rólunk, mint a szavaink.
Amikor gyerekek voltunk, természetes volt, hogy lerajzoltuk a világunkat. Nem gondolkodtunk rajta, jó lesz-e. Egyszerűen papírra került.
Aztán felnőttként valahogy elhittük, hogy aki nem tud szépen rajzolni, annak már nincs is ceruzája.
A Lélekerdőben senki sem rajzol osztályzatra.
Ott minden vonal egy ösvény.
Minden szín egy érzés.
És minden hősnek van egy saját története.
A Biztonság Vára nem arról szól, hogyan néz ki egy vár.
Hanem arról, hogy te hol és mitől érzed magad biztonságban.
Ki őrzi a kaput?
Mi marad odakint?
Mi az, amitől félsz?
És vajon mit őriz olyan elszántan az a sárkány?
Mire pedig a rajzolás végére érsz megérkeznek a válaszok is.
A Gyökereink Ereje nem rajztanfolyam.
Nem is terápia.
Egy mesés önismereti séta, ahol néha egy ceruza, egy damilra felfűzött gyöngysor, egy kép vagy egy apró tárgy többet mond, mint száz jól megfogalmazott mondat.
Ha hív az erdő, szeretettel várlak, addig is rajzolj egy várat.
Ez lehet odú, kis ház, vagy egy középkori vár.
Rajzold meg a szeled, ami hol ide fúj, hol oda és nem tudsz rajta változtatni.
Rajzold meg a vihart, ami veszélyérzetet kelt benned.
Rajzold meg az őrzőid. Lehet növény, fa vagy valamilyen állat, de akár ember is.
Rajzolj egy tavat vagy egy kertet a házad köré, amiben a meg tudom tenni virágok nőnek vagy halak úsznak.
Rajzold meg a sárkányod, az akadályt, ami távol tart valamitől. Ne feledd, a sárkány mindig valami értékeset őriz. A sárkány nem szokott semmit őrizni a semmiért.
Rajzold meg a segítőidet. Lehetnek csodás lények, megjelenhetnek valamilyen állat képében is.
És rajzold meg a Napod, a fényt, ami beragyog reggel, és mutatja az első lépést, amit megtehetsz.
Hogy néznek ki, milyen tulajdonságaik vannak? Honnan jöttek és hová tartanak? Meddig lesznek itt? Ki van egyáltalán a várban, akit őrizni kell?
Rajzold meg a saját várad, vagy töltsd le Lélekerdő Biztonság Várát, és találd meg a kérdéseidre a választ.