Szerző: Jarabin Kinga

  • Szégyenkezve

    Szégyenkezve

    Egy arabnak volt egy telivér lova: olyan szép állat, hogy mindenki meg akarta szerezni. Történt egyszer, hogy egy beduin földesúr két nemes tevét ajánlott a lóért, de az arabot így sem érdekelte az üzlet. Az úr teljes tevecsordájáért sem cserélte volna el a lovát. – Ha mindenemet, amim van, felajánlom a lováért cserébe, és így sem kell neki, akkor csellel fogom megszerezni – gondolta a beduin, és koldusnak öltözött. Szörnyű fájdalmakat tettetve lefeküdt az út szélére, amin az arab nap mint nap járt a lovával. Az arab megsajnálta a koldust, és leszállt a lováról. A szegény beteg fölé hajolt, és megkérte, hogy menjen el vele egy orvoshoz. – Túl gyenge vagyok a járáshoz – panaszkodott a koldus. – Már napok óta nem ettem semmit. Nem tudok felállni, elfogyott az erőm.

    Az arab erős karjával a nyeregbe emelte a beteg koldust, aki alighogy ráült a lóra, elnyargalt vele. Az arab rájött, hogy a beduin rászedte, és a földesúr után kiáltott, hogy álljon meg, mert valamit mondania kell neki. – Elloptad a lovamat – kiáltott az arab. – Ezen már nem tudok változtatni. De ha még van egy szikrányi tisztesség a szívedben, teljesítsd egy kívánságomat, és ne meséld el senkinek, hogyan szedtél rá engem. – Miért tenném? – kérdezett vissza a földesúr gunyorosan. – Mert egyszer valóban előfordulhat, hogy egy szegény ember betegen fekszik az útszélen, és ha a viselkedésednek híre megy, senki nem fog rajta segíteni.

    A földesúr elszégyellte magát, visszalovagolt, és szó nélkül visszaadta a lovat jogos tulajdonosának.

    Visszacsatolás

    • Hogyan foglalnád össze saját szavaiddal a történet tanulságát?
    • Mennyire hasonlít a két ember viselkedése a mi közösségünkére?
    • Milyen érzéseket kelt beenned ez a történet?
    • Mit szimbolizálhat a ló a mi közösségünkben?
    • Mit vihetünk magunkkal ebből a történetből a közösségünk számára?

    Felhasználási javaslat

    A vizuális megjelenítés érdekében felhasználhatunk egy műanyag vagy fa játéklovat, a kör közepére tehetjük, vagy akár adhatunk is egy-egy kis lovat emlékeztetőül minden résztvevőnek.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Kincskeresés

    Kincskeresés

    Helyszín: egy tisztás, játszótér vagy mező

    Életkor: 4 éves kortól

    Létszám: 6-20 fő

    Időtartam: 30 perc

    A játék célja: koncentráció, figyelem, emlékezet

    Kellékek: 10-15 darab kisméretű tárgy, melyek elütnek az erdei környezettől (például teniszlabda, ceruza, palack stb.)


    A játék felvezetése

    Az erdei törpék egyik kedvenc játéka, hogy kincseket rejtenek el az erdei ösvény mellett, és az arra járó kirándulók megtalálják azokat.

    A játék menete

    20 és 100 méter hosszúság közötti területen helyezzünk el (részben rejtve) 5-25 tárgyat az út mindkét oldalán. Minden játékosnak megállás nélkül végig kell mennie az úton, de úgy, hogy közben a kincsekből minél többet felfedezzenek és megjegyezzenek.

    A végén a játékosok papírra lejegyzik – a kisebbek felsorolják – a tárgyakat, amelyeket az út során megjegyeztek.

    A játék lehetséges variációi

    • A játékvezető kimond egy tárgynevet, a gyerekek pedig megmondják, hogy az szerepel-e az elrejtettek között.
    • A játékosok csapatokat alakítanak: ekkor a csapattagok által megjegyzett tárgyak számát összesítik, és ezt vetik össze a többi csapatéval.
    • A csapatjáték során minden csapattag az útvonal különböző, jól behatárolható részein fellelt tárgyakért felelős.
    • Az útvonal bejárásának idejét is korlátozhatjuk.
    • Tárgyak helyett színes kártyákat is használhatunk: a gyerekeknek azt kell megszámolniuk, hogy színenként hány kártya van elrejtve.

    Jó tanács játékvezetőknek

    A játékosok egyesével induljanak, hogy ne tudják utolérni egymást a kincskeresés során.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Mikor tudod leszerződtetni Messit?

    Mikor tudod leszerződtetni Messit?

    A gyerekek nehezen értik meg, milyen sok az egymillió.

    Korosztály: 5 éves kortól

    Ebben segít: A becslésben, és a számok nagyságrendjének megértésében.


    Ezt a játékot bármikor elővehetjük, de különösen érdekes és jó móka lehet akkor, amikor a gyermek épp zsebpénzt kap, vagy a szülinapjára kap pénzajándékot.

    Ha gyermeked például 10 000 Ft zsebpénzt kap Flóra nénikéjétől, hangosan elmélkedhetsz így: “Vajon mennyi idő múlva lesz elég pénzed ahhoz, hogy leszerződtesd Messit?” (Lionel Messi helyett persze példálózhatsz bármilyen különösen költséges személlyel vagy olyan tárggyal, amely a gyerekedet foglalkoztatja: a koronaékszerekkel vagy egy Ferrarival.) Beszélgessetek arról, mennyibe is kerül Messi, aztán kezdjétek el találgatni, hogy mennyi időbe telne ténylegesen összegyűjteni rá a pénzt: “Ha minden szülinapodra kapnál 10 000 Ft-ot Flóra nénitől, szerinted 21 éves korodban elég pénzed lenne rá? És 80 évesen? Persze nem tudom, Messi még életben lesz-e akkor… Na jó, ha megkérnénk Flóra nénit, hogy minden héten adjon neked 10 000 Ft-ot?

    Talán fölösleges is elmondanunk, de a gyerekek elképesztően alábecsülik, hogy hány tízezresre lenne szükség ahhoz, hogy valami igazán drága dolgot megvehessenek. Egy focista esetében például, aki forintra átszámolva, mondjuk, évi 20 milliárd forintot keres, összesen 200 000 évig kellene tízezreseket a malacperselybe dugdosni, hogy egyéves fizetését előteremtsük!

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Út, ágas út, hármas út

    Út, ágas út, hármas út

    Az erdőn át út nyílik,
    Célját nem ismerem,
    Csak nekivágok, mert úgy illik,
    Hogy velem is valami legyen.
    
    Hát: most aztán mit csináljak?
    Itt kétfele vinne az út.
    
    Vajon erre leszek vidámabb?
    Vajon arra leszek szomorúbb?
    
    Kezdem már unni ezt az utat!
    Hívogat háromfelé!
    
    Amaz erre tilos?
    Emez arra szabad?
    Választom a legfurcsábbikat:
    
    Node csakugyan hát: KI ELÉ?

    (Tandori Dezső)

    (Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)

  • Mindenki, vagy senki

    Mindenki, vagy senki

    Egyszer egy indián törzs új vadászterületet keresve már több napja úton volt. Órák óta mentek a sivatagban, és már jó ideje nem találtak vizet adó növényt sem. A nap erősen tűzött, amikor egy szikla árnyékában megpihentek, hogy védelmet keressenek a forróság elől. Gyötrelmesen szenvedtek, és a szomjhalál határán álltak. Ekkor egyikük hozott egy vízzel teli tálat, amit nagy fáradtsággal egy kövek alatt rejlő gödörből szerzett. Átnyújtotta a tálat a vezetőjének. Ő elvette tőle, és megszemlélte, de vonakodott a szájához emelni, mert az emberei szemébe, és megmerevedett arcára nézett. Megfordította a kis tálat, s a vizet ezekkel a szavakkal a földre öntötte: – Egy ember számára sok lett volna, mindannyiunk számára viszont túl kevés.

    Visszacsatolás

    • Hogyan vélekedsz a vezető viselkedéséről?
    • Mit gondolsz annak az indiánnak a viselkedéséről, aki a vizet találta?
    • Hogyan ültethető át ez a történet a mi közösségünkre (vadászterület keresése, sivatag, szomjúság, egy indián vizet keres)?
    • Mit tanulhatunk ebből a történetből a közösségünkre vonatkozóan?

    Felhasználási javaslat

    A vizuális és szimbolikus megjelenítés érdekében a kör közepére állíthatunk egy vízzel teli tálkát a történet felolvasása előtt, vagy szó nélkül körbeadhatjuk a tálat a csoportban, míg mindenki egyszer meg nem mosta a kezét benne. Csak ezután olvassuk fel, és kezdjük meg a történet feldolgozását.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Egérke piros szegélyes kék kabátja

    Egérke piros szegélyes kék kabátja

    Volt egyszer egy öregapó, annak volt egy fekete kutyája. Olyan kicsi volt ez a kutya, hogy öregapó elnevezte Egérkének. Egérke nagyon szeretett vadászni. Ha gazdájával kiment az erdőbe, folyton szimatolt, nyüszített, egyre kisnyulat keresett.

    Egy téli napon ismét kiment öregapóval az erdőbe. Egyszerre valami nagyon érdekes szag csapta meg Egérke szimatoló orrocskáját. Izgatottan nyüszítve rohant a bokrok közé. Az egyik bokor alatt lyukat látott meg s belebújt. Ez a lyuk egy alagút nyílása volt, s a csöpp kutyus sietősen totyogott előre az alagútban. Hirtelen megtorpant. Egy nyúl állt előtte, hosszú fülét, mulatságos orrát mozgatva. Egérke éktelen ugatásba kezdett:

    • Vau… vau… ! – A nyúl meg csak nézte, s mozgatta fülét meg az orrát.
    • Miért nem szaladsz el? – kérdezte Egérke. – Hogyan fogjalak meg, ha nem szaladsz előlem?
    • Miért akarsz engem megfogni? – kérdezte a nyúl.
    • Nem is tudom pontosan – mondta Egérke. – De úgy tudom, hogy a nyulak szoktak elfutni a kutyák elől. Nem félsz tőlem?
    • Nem hiszem – mondta a nyúl. – Tudod, te olyan pici vagy, hogy nem félek tőled, akármilyen hangosan ugatsz is! Különben is jobban tennéd, ha abbahagynád ezt a csúf lármázást. Nézd meg inkább a fiaimat, olyan aranyos kis jószágok!

    Nyúlanyó az alagúton át a fészekhez vezette Egérkét, és megmutatta neki az öt aranyos nyulacskáját.

    • No, most már tudod a hozzánk vezető utat, gyere el máskor is – mondta Nyúlanyó Egérkének barátságosan.

    Másnap reggel leesett az első hó. Öregapó azt mondta Egérkének, félti őt a nagy hidegben, ezért piros szegélyes kék kabátkát adott rá. Egérkét szorította, csiklandozta a piros szegélyes kék kabátka, próbált tőle szabadulni, de sehogy nem boldogult. Öregapó leült a kandallóhoz melegedni. Egérke meg fogata magát, és piros szegélyes kék kabátkájában nagy mérgesen csaholva az erdőbe vágtatott. Egyenest a nyúlcsalád fészkébe vezető alagút felé rohant.

    • Ó, egek! – kiáltott nyúlanyó, amikor meglátta Egérkét. – Milyen csinos a korcsolyaruhád!
    • Ez nem korcsolyaruha – vakkantott Egérke -, ez csak egy piros szegélyes kék kabát, ami szorít és csiklandoz. Kérlek, segíts leszedni rólam. Odaadnám takarónak a kisnyusziknak.

    Nyúlanyó óvatosan leszedte Egérkéről a piros szegélyes kék kabátkát, gyöngéden ráterítette az alvó nyuszikra, s fölsóhajtott:

    • Nézd csak, milyen aranyosak! És gyere el, Egérke, kérlek, gyere el hozzánk máskor is!

    Egérke hazaballagott, s mikor öregapó megkérdezte tőle, hogy hova lett az új kabátja, boldogan csaholta:

    • Vau… vau…

    De öregapó nem értette, mit csahol Egérke, és még most is azon gondolkozik, ugyan hová tűnhetett a piros szegélyes kék kabátka.

    (angol népmese)

    (Átdolgozta: Bartócz Ilona)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A mackó mind kíváncsi

    A mackó mind kíváncsi

    A mackó mind kíváncsi,
    Mit is lehet kívánni!
    Becsukják néha a fél fülük:
    Mi lenne félig nélkülük!
    S hallják a fél világot...
    Ilyet is már ki játszott!
    S mert semmi nem elég nekik
    A felét külön is élvezik.
    Ki tudja, épp hol ülnek,
    Ki tudja, épp mit néznek;
    D mert örökké nézhetik,
    Becsukják néha a fél szemük,
    S csak képzelik
    Ezt az egészet!

    (Tandori Dezső)

    (Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)

  • Az igazi fény

    Az igazi fény

    Van egy templom Franciaországban, az égő lámpások temploma, ahogy az emberek hívják a kis evangélikus templomot. Minden vasárnap este összegyűlnek a falubeliek istentiszteletre, ahova mindenki olajlámpást visz magával. A templomban meggyújtják a lámpásokat, és a széles padtámlákra állítják őket. Így lesz világosság a templomban, és így ünneplik az istentiszteletet. Ez a szokás 1550 körül alakult ki. Azóta az egyházközség minden tagja, aki hitét elismeri, kap egy lámpást, amit haláláig meg kell őriznie, és minden istentiszteletre magával kell vinnie. Ezek a lámpások már négyszáz éve járnak kézről kézre, és mindenki tudja, hogy ha elmulasztja az istentiszteletet a lámpásával együtt, akkor a templom valamivel sötétebb lesz.

    Visszacsatolás

    • Mit jelenthet ez a történet az osztály számára?
    • Ami ebben a közösségben a lámpás, az a mi osztályunkban… ?
    • Mit tehetünk azért, hogy hasonló kötelességtudatot teremtsünk a közösségünkben?
    • A közösség célja az istentisztelet ünneplése – milyen magasabb célt követünk mi?

    Felhasználási javaslat

    Ennél a történetnél a következő eljárás javasolt: minden gyerek kap egy gyertyát a történet előtt. A pedagógus gyújtja meg az első gyertyát, majd megkéri a gyerekeket, hogy a fényt adják tovább egymásnak. (Lehet elemes mécsest is használni és mindenki a soron következőét kapcsolja fel.) Ezt követően pedig felolvassa a történetet. A gyertyák szimbolikusan az egész foglalkozás alatt égve maradhatnak, és a megfelelő alkalmakkor hivatkozhatunk rájuk.

    Abban az esetben, ha valódi gyertyát használunk, széles, hosszú ideig égőt válasszunk. A gyertya alá tegyünk tányért, legyünk óvatosak a forró viasszal és a gyertya lángjával, nehogy sérülést vagy tüzet okozzunk!

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Az erdő szörnye

    Az erdő szörnye

    Helyszín: erdő, mező, játszótér

    Életkor: 4 éves kortól

    Létszám: 8-12 fő

    Időtartam: 30 perc

    A játék célja: gyorsaság, kreativitás, bátorság


    A játék felvezetése

    A sűrű, sötét erdőben, ahol örök sötétség uralkodik, él egy titokzatos szörny. Soha senki nem látta, így nem tudni, hogy gonosz-e vagy barátságos. Azt beszélik, a szörny csak ül az erdő közepén, és őrzi a varázserejű titkos kincseit.

    A játék menete

    Olyan terepet válasszunk, ahol sok akadály (fa, patak, domb, farönkök, hasábok) található. A játéktér kb. 200×200 méteres legyen, jól kijelölt határokkal. A játékvezető szörnynek öltözik, és elrejt 10 különböző tárgyat maga körül. Amikor a játék kezdetét veszi, a gyerekek megpróbálják megtalálni az erdei szörnyet és a varázserővel bíró tárgyakat. Ha a szörny meglátja valamelyik játékost, és a nevén szólítja, vissza kell térniük a kiindulópontra (vagy kiesnek a játékból, vagy később visszamehetnek a játékmezőre). 10 vagy 30 perc múlva a játékvezető leállítja a játékot, a játékosoknak fel kell sorolniuk azoknak a tárgyaknak a nevét, amire emlékeznek.

    A játék lehetséges variációi

    • Lehet egynél több erdei szörny is, de fejenként csak 3-4 tárggyal rendelkeznek. A terephez és a csapathoz mérten határozzuk meg a játékidőt.
    • A szörny kissé távolabb, de látótávolságon belül helyezi el a tárgyakat, és a gyerekek megpróbálják ezeket ellopni.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)