Természeti jelenségek (1.)

Csillag fent a fellegekben,
vízzé válik tenyeredben.
(hópehely)

Vízbe esik, eltörik,
kőre esik, nem törik.
(hópehely)

Hideg pillangó,
a vetésnek takaró.
(hópehely)

Földre esem, de nem fáj,
minden gyerek engem vár.
(hópehely)

Hullok, hullok sebesen,
meghalok a kezeden.
(hópehely)

Madarak szállnak szárnyak nélkül,
fára ülnek lábak nélkül.
Jön egy király napkeletről,
mind megeszi szája nélkül.
(hópelyhek és a Nap)

Sok-sok apró szárnytalan,
jön valaki lábatlan,
mind megeszi szájatlan.
(hópelyhek és a Nap)

A nagy méhkas sűrűn rajzik,
ha nap süti, mind elázik.
(havazás)

Égtől hullok, fehér vagyok,
szeretem a kemény fagyot.
Siklik rajtam szánkók talpa,
víg csatákban vagyok labda...
De ha olvad, vízzé válok,
pára leszek, égbe szállok.
(hó)

Nagy hidegben soká élek,
vigyél szobádba: meghalok. 
(hó)

Kiszakadt egy nagy-nagy zsák,
szerteszórja tartalmát.
Szeretik a gyermekek,
tudod-e, hogy mi lehet?
(hó)

Fehér tollú kiscsibe,
kerek tál a tó színe,
megsütötte Holdanyó,
majd megeszi Napapó. 
(hó)

Csillog is, villog is,
hullik is, múlik is,
a füstös háztetőn,
ezüstös fény, ragyogó!
Hűvös is, befed is,
vetésen meleg is,
jó takaró!
(hó)

Égtől hull, jaj, de jó!
Lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag bundája alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
Ha kisüt a meleg nap,
elolvad a bundája,
lesz belőle pocsolya. Mi az?
(hó)

Hófehér a születése,
fekete a temetése.
(hó)

Tiszta, fehér születése,
sáros, piszkos temetése.
(hó)

Fehér, bársony születése,
lucskos, sáros temetése.
(hó)

Születése csillogó,
temetése locsogó.
(hó)

Fehér pokróc egész földön,
nem itt szövik, az égtől jön.
(hó)

Van egy szép fehér ingem,
az ég varrta énnekem.
Ha melegen süt a nap,
az én ingem elolvad.
(hó)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés - Társ kiadó)