Egyszer volt, hol nem volt, volt Vova asztalán egy ceruza. Vova gyakran rajzolt vele képeket, és a Ceruza engedelmesen rajzolt mindent, amit Vova akart. Egyszer, amikor Vova aludt, egy egérke mászott az asztalra. Meglátta a Ceruzát, felkapta, és vonszolni kezdte az egérlyuk felé.
– Engedj el, kérlek! könyörgött a Ceruza. – Mire kellek én neked, hiszen fából vagyok, nem lehet engem megenni!
– Rágcsálni akarlak – mondta a Kisegér. – Bizseregnek a fogaim, s emiatt rágcsálnom kell valamit. Így ni! – és a Kisegér úgy megharapta a Ceruzát, hogy az feljajdult belé.
– Jaj! – kiáltotta a Ceruza. – Akkor legalább hadd rajzoljak valamit utoljára, aztán tégy, amit akarsz.
– No jó – egyezett bele az Egérke -, rajzolj hát! Utána úgyis apró darabokra ráglak!
Nagyot sóhajtott a ceruza és rajzolt egy kört.
– Ez sajt? – kérdezte Egérke.
– Lehet sajt is. – mondta Ceruza, és még három kis karikát rajzolt.
– Hát persze, hogy sajt! Ezek itt benne a lyukak – találgatta Egérke.
– Lehetnek lyukak is – egyezett bele a Ceruza, és még egy kört rajzolt.
– Ez alma! – kiáltott fel Egérke.
– Lehet alma is – mondta a Ceruza, és néhány ilyen hosszú kifli formát rajzolt.
– Már tudom! Ez itten kifli, ezek meg kenyerek! – kiáltotta szája szélét nyalogatva a Kisegér. – No, fejezd be gyorsan, mert már nagyon bizseregnek a fogaim!
– Várj egy pillanatig – szólt a ceruza, s amikor ezeket a háromszögeket kezdte rajzolni, a Kisegér felkiáltott:
– Hiszen ez olyan, mint egy macs… ! Ne rajzold tovább!
A ceruza azonban már hosszú bajuszt is rajzolt.
– Igen, ez egy igazi macska! – cincogta a megrémült Egérke. – Segítség!
És bemenekült az egérlyukba. Azóta az orrát sem dugta ki onnan. Vova ceruzája még most is megvan, csak ilyen kicsi lett. Te is próbálj ceruzáddal ilyen macskát rajzolni, hadd féljenek az egerek!
(Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)
Mesemondó blog 