Ámdám, démusz,
szárakatémusz,
száraka tiketuka,
alahala bambuszka.
Ettyem, pettyem, petymárára,
Szőlő, rigó, kis korába,
Szil, szál, szalmaszál,
Nádi, nádi telestál.
Ecem, pecem, pityfalára,
Szól a rigó rakoncára,
Cérnára, cinegére,
Hess ki a mezőre.
Fű, fű, fű,
Szép zöld fű,
Eredj ki, te zöldfülü.
Ellem-bellem belvárosi,
Som, som, kuti tallérosi,
Ek mak,
Ok mak,
Bezzeg mukk,
Eje mekk.
Egyedem, begyedem, tenger tánc.
- Hajdú sógor mit kívánsz?
- Nem kívánok egyebet,
Csak egy falat kenyeret!
Egy, kettő, három,
Macska ül az ágyon.
Fogadjunk egy icce borban,
Hogy ez tizenhárom!
Nincs szebb állat mint a lúd.
Nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron ha kijár,
Fölneveli a libát.
Elhajtanám a libát
Komáromig mezétláb,
Ha a rózsám láthatnám,
Tovább is elhajtanám.
Korpát eszik a kutyám.
Uszítanám, ha tudnám.
Ugyan mér fogadna szót,
Mikor sose lakik jól?
Úton megyen, nem poroz;
Vízen megyen, nem csobog;
Nádon megyen, nem suhog;
Sáson megyen, nem susog;
Eső éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.
(Napsugár)
Finom legény vagyok:
Tű fokán átbúvok;
De ha aztán megharagszom,
Tenger vizét megszalasztom;
Fát tőből kicsavarok.
Ugyan bizony mi vagyok?
(Szél)
(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Mesemondó blog 