“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy minden varázslat.” (Einstein)
Einstein annak ellenére, hogy tudós volt – még pedig a realitások világának kutatója és megismertetője – mégis azt hirdette, hogy a képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. Ma már egyre többen vallják – és tudják -, hogy megvalósítani csak azt tudjuk, amit el is tudunk képzelni. Szkenneléses agyvizsgálatok pedig már bizonyították is, hogy az agynak ugyan az a része aktivizálódik, amikor végrehajtunk egy eseménysort, mint amikor csak elképzeljük annak végrehajtását! (Dr. Caroline Leaf) A képzelet ereje és értéke felbecsülhetetlen! Rohanó világunkban elfelejtettünk álmodni, elfelejtettük megélni a csodákat és hinni a meséket.
Ha valaki a terveiről mesélt nekünk, akkor azt sokszor a realitástól elrugaszkodottnak éreztük, gyerekesnek tituláltuk és felhoztunk egyből legalább 10 érvet neki arra, hogy miért ne. Földhöz ragasztottuk önmagunkat és a környezetünket is. Álljunk meg és nézzünk körül, hogy mindez hová vezetett.
Tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg így szeretnénk élni? Tényleg egy ilyen világot akarunk megmutatni és átadni a gyerekünknek? Valóban egy álmok nélküli nemzedéket akarunk kinevelni?
Ugye nem?
Ez az időszak teret enged a változásnak. Eddig csak arról beszéltünk, hogy mi hogyan fejlesszük a gyerekeket. Mit tehetünk mi azért, hogy ők okosabbak, ügyesebbek legyenek. Álljunk meg egy kicsit és guggoljunk le hozzájuk, nézzünk körül az ő kis világukban, a mesék világában, amiben ők olyan bátran élnek és feltétel nélkül hisznek. Játsszunk velük, legyünk részesei képzeletük szüleményeinek és tanuljunk meg tőlük újra álmodni, egy elképzelt jelenben élni, ahol a csodák a hétköznapok részei. Tanuljunk meg tőlük újra hinni a varázslatban!
Mesemondó blog 