Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Gyuri kakas és a gyík

    Gyuri kakas és a gyík

    A gyík a napsütötte köveken sütkérezett.

    Meglátta őt Gyuri kakas.

    • Különös állat! Hozzá hasonlót még sosem láttam.

    Közelebb lopakodott, hogy jobban szemügyre vehesse.

    • Négy lába van, mint a lónak, a tehénnek, a cicának és az egérnek. De teljesen sima, szőre nem nőtt. Baromfi nem lehet, mert a baromfinak tolla van és két lába. Vajon mi lehet?

    Törte, törte a fejét Gyuri kakas, de nem tudta kitalálni, mit lát.

    • Nem vagy te béka? – kérdezte a gyíktól.
    • Szoha életemben nem láttam ennél osztobább kakaszt! – sziszegte a gyík.
    • Biztosan béka vagy. De miért beszélsz pöszén?
    • Osztoba, osztoba kakasz! – hangzott a felelet.
    • Persze, hogy béka vagy! – állapította meg Gyuri kakas. – A békának van zöldesbarna bőre és két kidülledt szeme. A lábaid is oldalt nőttek ki, nem alattad. Nini, neked hosszú farkad is van! Kitől kaptad?
    • Nem kaptam. Van.
    • Ha nem kaptad, akkor loptad. Békának nem lehet hosszú farka. Nem az egérkétől loptad?
    • Vigyázz az utamból! – mordult rá a gyík.

    Gyuri kakas a gyík farka után kapott, és az letörött.

    • Látod, hogy loptad? Oda volt ragasztva! – diadalmaskodott.

    A gyík mérges sziszegéssel eltűnt a kövek között. Gyuri kakas pedig a gyíkfarkot gondosan elrejtette.

    Pár nap múlva a gyík ismét sütkérezett a köveken. Gyuri kakas ámulva látta, hogy ismét farkat visel.

    • Honnan van új farkad?
    • Kinőtt – felelte a gyík.
    • Ne beszélj szamárságot! Ennyi idő alatt még a toll se nőhet ki – mérgelődött Gyuri kakas.
    • Az én farkam kinőtt.

    Nem hitte ezt Gyuri kakas. Egy óvatlan pillanatban ismét a gyík farka után kapott, és az ismét letörött.

    Nem telt bele öt nap, s a gyík ott sütkérezett a köveken.

    Vadonatúj farka zölden villogott a napfényben.

    • Bámulatos! – kiáltott fel Gyuri kakas. – Harmadszorra is lopott magának új farkat ez a furfangos béka!
    • Nem béka az, kisfiam – felelte édesapja -, hanem gyík.
    • Gyík? És a gyíknak van farka?
    • Van. És valahányszor letörik, mindig kinő.
    • Sosem hallottam ennél érdekesebbet – mondta Gyuri kakas, de attól kezdve nem bántotta a gyíkot.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Természeti jelenségek (6.)

    Természeti jelenségek (6.)

    Néha susog, néha zokog.
a szemeddel mégse látod. Mi az?
(szél)

Nem lát, nem hall,
de titokban sugdolózik. Mi az?
(szél)

Hallod, de nem látod. Mi az?
(szél)

Fúj és fütyül, pedig nincsen szája. Mi az?
(szél)

Nincsen testem, nincs barátom,
nincs kenyerem, se lakásom,
eső eshet, mégse ázom,
nyargalászok hét határon.
Februárban hozok fagyot,
bátyáim a vad viharok,
ha bezárod az ablakod,
fütyörészve kint maradok.
Nos, tudod már, hogy ki vagyok?
(szél)

Széles világba
futkorászik magába,
nyakában a lába,
sosem érsz nyomába. Mi az?
(szél)

Se keze, se lába,
a kaput mégis kitárja. Mi az?
(szél)

Nincsen szárnya, nincsen lába,
mégis a világot járja.
(szél)

Se keze, se lába,
mégis fütyülve járkál a világba. Mi az?
(szél)

Lába nincs, de messze fut,
szárnya nincs, de messze száll. Mi az?
(szél)

Lába nincs, mégis sebesen fut. Mi az?
(szél)

Szárnya nincs és mégis röpül. Mi az?
(szél)

Láttam én már olyan vitézt,
egyet sem lép mégis halad. Mi az?
(szél)

Bekalandozza a világot,
de egyetlen várost sem ismer. Mi az?
(szél)

Nincsen szárnya, mégis repül,
fákon, bokrokon hegedül.
Ha nem repül, nincsen sehol,
de mégis csak van valahol.
(szél)

Olyan, mint a rossz gyerek,
az utcákon tekereg,
bekukucskál minden lyukon,
mégsem csípik sehol nyakon.
(szél)

Fenn repül - nem madár,
lyukba bújik - nem bogár. Mi az?
(szél)

Kötekedik fűvel, fával,
játszik mások kalapjával,
lovagol az ember hátán,
soha nem áll saját lábán.
(szél)

Ha kedvem jó, simogatlak,
szép gyengéden átkarollak.
De ha kedvem végleg oda,
beletépek a hajadba,
megcibálom a ruhádat,
a szemed is könnybe lábad.
(szél)

Híres legény vagyok,
tű fokán átbújok,
de ha egyszer megharagszom,
tenger vizét megszalasztom,
a fát tövétől kicsavarom.
Ugyan bizony mi vagyok?
(szél)

Nincs patája, mégis nyargal,
nincs szája, de süvölt, beszél,
élete sincs, de mégis él.
Panasza sincs, mégis zsémbes,
nem bosszantják, mégis mérges.
(szélvihar)

Váratlanul körülsüvít,
szemedbe fúj, hátha taszít,
ha lengedez, én szeretem,
viharban: sújt a félelem.
A magvakat viszi, szórja,
a vitorlás csónakot tolja,
aki kitalálja, mondja!
(szél)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • Megy a vonat

    Megy a vonat

    Megy a vonat
zakatol, zakatol:
- Várnak reád
valahol, valahol.

Fut a kerék,
dübörög, dübörög:
- Lesz még máma
örömöd, örömöd.

Futó felhő
elmarad, elmarad.
Elhagytuk a 
madarat, madarat.

Meg sem állunk
hazáig, hazáig,
kicsi falunk
tornyáig, tornyáig.

    (Gazdag Erzsi)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Vendégvárás

    Vendégvárás

    Jöjj el hozzám, hétfőn,
de ne gyere későn!

Jöjj el hozzám kedden!
Hadd nőjön a kedvem!

Jöjj el hozzám szerdán,
kopogtass a meggyfán!

Csütörtökön jönnél,
tán még itthon lelnél.

Pénteken a kedvem
szétgurul a kertben.

Szombaton, barátom,
a világot járom.

Vasárnap, vasárnap
engemet is várnak.

    (Gazdag Erzsi)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A legszebb május

    A legszebb május

    Május első hajnalán
kinyílott a tulipán.
Kinyílott a nefelejcs is
öreganyám udvarán.

"Szép ünnepet! Jó ünnepet!"
- köszöntött a tulipán.
"Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!"
- felelte rá nagyanyám.

Ekkor léptem udvarunkba,
s így fogadott nagyanyám:
"Ez a május a legszebbik,
mert megjött az unokám!"

    (Gazdag Erzsi)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A kánya és a fürjek

    A kánya és a fürjek

    • Pity-palatty! Pity-palatty! Itt van már a pitymallat! – köszönti a fürjkakas a hajnalt, mint mindig.
    • Vár! Vár! Vár a róna, vár! – vágja rá a fürjtyúk, és hangos pity-pity-pityegéssel reggelizni hívja a kicsinyeit.

    Fut a tíz pettyes fürjcsibe a tyúk után.

    • Kurta, furcsa, suta tyúk! – kiáltja a mátyásmadár. – Ne vidd ki csibéidet a fészekből. Erre jár a kánya.
    • Pinty! Pinty! Pettyes csibe nagy kincs! – szólítja a pintyőke is.

    Alig hangzik el a figyelmeztetés, a fürjtyúk máris látja a kányát fent a magasban.

    • Sutty a fűbe kicsinyeim! – A pettyes apróságok fürgén lesuttyannak a fűbe, a pitypangok közé.

    Hát a fürjtyúk mit csinál? Ő is elrejtőzik? Ó, nem. Szárnyát leeresztve kibiceg az útra.

    • Béna tyúk, megfoglak! Hi-hi-hitty! – füttyent a kánya. Lecsap. A fürj persze nem várja be. Huss! Odébb repül. Ismét bicegni kezd. – Hi-hi-hitty! – próbálkozik ismét a kánya. Most sem jár szerencsével. A tyúk ismét odébb repül. Közben megérkezik a kiscsibék atyja, a kakas. Ő is csalogatni kezdi a mohó kányát. – Hi-hi-hitty! – A kánya hol a tyúkra, hol a kakasra csapna, ám hiába: azok nagy ügyesen mindig megszöknek. Csalogatják, csalogatják egyre messzebb. Amikor a kiscsibéket már látni sem lehet, a fürjmama és fürjpapa berepül a sűrűbe. A kánya csalódottan továbbáll.
    • Kurutty! Kurutty! Ügyes munka! – vartyogja a béka elismerően a latyakos nádas széléről

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Tarka cica, fehér cica…

    Tarka cica, fehér cica…

    Tarka cica,
fehér cica, haj!
Meglátta, hogy
kemencén a vaj.

Tarka cica,
fehér cica
egyet ugrott, haj!
S nyelve hegyén
elolvadt a vaj.

A gazdasszony
haragjában
seprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,
tarka cicafej.

    (Gazdag Erzsi)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó 1989)

  • Part alatt

    Part alatt

    Part alatt,
part alatt
laknak-e még
nagy halak?

Part alatt,
part alatt,
ott laknak csak
nagy halak.

Harcsa Marcsa
lakik ott,
feldönti a 
ladikot.

    (Gazdag Erzsi)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Víg lakoma, víg muzsika

    Víg lakoma, víg muzsika

    Az egyszeri szarka mit gondolt magában? El kellene menni a messzi erdőre! A messzi erdőben pompás szarvast fogni! Azt a pompás szarvast meg kellene sütni! A jó barátokkal meg kellene enni!

    • Gyere, jó pajtásom! – szólt a szalmafickónak. – Mire vársz itt, kedves? Menjünk az erdőre!

    Gyűltek a vendégek. Gyűltek, gyülekeztek. Ám a szarka nem jött, szalmafickó sem jött.

    Az egyszeri szarka meg a szalmafickó nem fogták meg aznap azt a pompás szarvast. mert a szarvas így szólt:

    • Adok neked, szarka, egy marcipán szarvast! Jobb lesz lakomád is, vígabb muzsikád is.

    Így történt. Azt ették. Mégis jól mulattak, vígan zsivajogtak.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)