Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi. Ma árkon-bokron át futunk, a világ végére visz utunk. Ha nagy, ha kicsi - zörög a kocsi. Tegnap, hogy az erdőt jártam, a bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, körülsetteng, rámkukucskál - s közel hajlik, így ni, így - súgni akart valamit?
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Fatestemet, ha megfogod, vasfejemet nyomd a földbe. Forgasd meg jól szaporán, s ismételd meg minden év tavaszán. (ásó) Fogd a nyelét, nyomd a hegyét, ne irgalmazz neki semmit. (ásó) Ha munkába állok, minden gyomot kivágok. (kapa) Vasból van a bika, fából van a szarva. Mi az? (eke) Ha kifele megy, befele áll a szarva, ha hazafelé megy, kifelé áll a szarva. (eke) Sólyommadár, föld alatt száll. (eke) Nékem olyan kisfiam van, aki a föld alá jár fésülködni. (eke) Van egy lányom, föld alá jár fésülni. (borona) Amije van, eldobálja, no, de azért, meg nem bánja. Amit elszór, nem siratja, nemsokára visszakapja. (vetőgép) Hegyen-völgyön táncot jár, hazaviszik, szegen áll. (kasza) Hegyes orrú, görbe lábú, búzát, füvet szereti. (kasza) Füvet eszik, fára száll, harkályorrú nem madár. (kasza) Fa a nyele, vas a foga, földön csúszkál ide-oda. (gereblye) Húzom magamhoz, lököm el magamtól. (gereblye) Erdőn vágják, falun nyerít. Mi az? (tiló)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Úton ment a piszkafa. Utána a sodrófa. Utána a vaslapát. Utána a nagykabát.
Csakhamar egy árokhoz értek. Ott megtorpantak.
Ugrottak, és az árokba lepottyantak mind a négyen. Ott sírtak, ott kiáltoztak lenn a mélyben.
Odament a lompos farkas. Odament a morcos medve. Odament az okos róka.
Ó, de segíteni rajtuk nem tudott a lompos farkas. Úgy ám!
Ó, de segíteni rajtuk nem tudott a morcos medve. Úgy ám!
Okos róka segített. Okos róka hosszú farkát lenyújtotta az árokba. Úgy ám!
Csakhamar felmászott rajta mind a négy pórul járt vándor.
Örültek a szerencsének. Úgy ám!
Örömükben még azt is elfelejtették, hogy miért is indultak útnak. Okos róka segítségét megköszönték. Utána hazafutottak.
Úgy szaladt a piszkafa, úgy szaladt a sodrófa, úgy szaladt a vaslapát, úgy szaladt a nagykabát, hogy a lába se érte a földet.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Egyszer egy Indianában lévő birkafarm tulajdonosa nagy gondban volt a szomszédja kutyái miatt. Rendszeresen átjöttek a földjére, és széttépték a legjobb állatait. Az ilyen gondokat általában a bíróság előtt, vagy egy szögesdrót-kerítéssel, vagy fegyverrel oldják meg… Ez az ember azonban másképp cselekedett. Támadt egy jobb ötlete: a szomszédmindegyik gyerekének adott egy vagy két fiatal bárányt, akikkel mint kisállatokkal eljátszhattak. Amikor egy idő után a gyerekeknek saját kis nyájuk volt, a bárányok védelmében elkezdték megkötni a kutyákat. (…) Ez végül megoldotta az egész problémát.
Visszacsatolás
Felhasználási javaslat
Használhatunk műanyag játékkutyákat és báránykákat a vizuális megjelenítés érdekében. Ezenkívül módszertanilag a következőképpen járhatunk el: olvassuk fel a történetet a “Támadt egy jobb ötlete…” részig, és először a résztvevőkkel közösen gyűjtsünk össze megoldási lehetőségeket. Ezt követően végigolvashatjuk a történetet, és megvitathatjuk az ott szereplő megoldást.
(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press kiadó)
Két l-lel, két r-rel Robogok a rollerrel. Nem ír fel a rendőr, A kocsim fel nem dől. Senkit baj ne érjen: Mindenki kitérjen! Futva sántikálok, Aztán vígan megállok. Mint kőszikla állok, Ugye imponálok!
(Szép Ernő)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Ketten vagyunk, testvérek vagyunk, ha nincs mit enni, egymást harapjuk. Mi az? (olló) Ha kinyitod szárát, kinyitja a száját. Ha becsukod szárát, becsukja száját. (olló) Ketten vannak, eggyé lesznek, egyet ketten ketté szelnek. (olló) Hátul taszigálják, elől huzigálják. Mi az? (tű) Tompa tolja, kis vas húzza, fehér egér fut utána. Mi az? (ujj, tű, cérna) Gombja van, de nem kabát, nem is ing és nem nadrág, egyáltalán nem ruha, kemény, hegyes, nem puha. (gombostű) Pici szálfa, villog, serceg, nem ég tovább, csak egy percet. (gyufa) Kis dobozban száz veszély, piros nyelve sokat ér. (gyufa) Pici ember, földig szakáll. (sperű) Fogd a nyelét, nyomd a hegyét, ne irgalmazz neki semmiért. (seprű) Fa-mezőn szánkázik sárga üstökével, hadakozik por, hulladék, piszok özönével. (seprű) Nem sündisznó, nem tűpárna. Mégis szúrós kerek háta. Nos, pajtásom, felelj, ha tudsz! Mi lehet ez? (kefe) Vasparipám parazsat fal, keskeny deszka-mezőn nyargal, meggyűrt ruhákra rátapos, tüzes talpán fordul, futkos, s szüntelenül oda-vissza, minden ráncunk elsimítja. (vasaló) Nyárfa nyílása, bükkfa csattanása, ezer madár megindulása, egynek nyara száradása, a többi mind megáll, míg az egyet meggyógyítják. Mi az? (szövőszék)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Zaza, a zsiráf kiment a tóra fürödni. Ott a tóparton, a fűben egy fényes, piros gyöngyfüzér feküdt. Zaza a gyöngyfüzért nyakára tette.
Örömében virágokból is font egy nyakláncot, de még ezt is kevesellte. Csakhamar körbe is járta az állatokat, s kért tőlük egy új füzérrevalót.
Ciff-caff, a majom zsenge kókuszdiót adott,
camm-camm, a teknősbéka kagylóhéjakat.
Cikk-cakk, a fürge hal igazgyöngyöt hozott,
a zebra pedig egy nyaláb erős indát.
Zaza az erős indára felfűzte a kapott kincseket. – 2+3=5 – számolgatta füzéreit. – Ó, ez kevés. Ó, ez fele nyakamra sem elég! – Zsiráfunk tehát újabb füzérrevaló után nézett.
Csa-csó, a kis madár virágot adott.
Csen-csőr, a strucc egy zacskó színes kavicsot.
Csör-gőtől, a kígyótól kapott egy régi, levetett kígyóbőrt,
Csok-csoktól, a kis négertől egy hosszú bársonyszalagot.
Cicomázta, díszítette magát Zaza az új füzérekkel.
Ó, de miből legyen a tizedik nyaklánc?
Zaza bejárta az erdőt, a rétet, a tó partját, de semmi új csecsebecsét sem talált. Csüggedten ült le egy fa alá.
Csakhamar leszállt az est. Öreg hold és a csillagok előbújtak. Csak úgy szikrázott az ég a sok csillagtól.
Öreg hold a csillagok aprajából leszórt Zazának egy marokravalót.
Csillogott, szikrázott a csillagfüzér. Zaza boldogan indult a zsiráfbálba. Öröme azonban csakhamar csillapulni kezdett. Csillag nyakéke és a többi csecsebecse súlyos koloncként nehezedett nyakára.
Cammogva, búsan ért a bálba. Ott leült az árokpartra. Onnan nézte a friss, jókedvű, táncoló zsiráfokat.
Zaza csillagdísze megfakult, csecsebecséi összetörtek, füzére elfonnyadt, Csen-csőrtől kapott színes kövei lepeeregtek.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
