Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Udvar

    Legsötétebb vagyok, amikor legvilágosabb
van, legmelegebb, mikor legnagyobb a hideg,
leghidegebb, ha legmelegebb van.
(pince)

Télen jó meleg,
nyáron jó hideg.
(pince)

Van egy tehenem, mindenki feji,
mégsem apad el a teje.
(kút)

Melyik útban van víz?
(a kútban)

Egyik ága levegőbe,
másik fut a földbe,
friss vizet hoz a vödörbe.
(gémeskút)

Megcsavarva, megkötözve,
egy hosszú nyélre ütve
ugrál-bugrál a padlón.
(seprű)

Fa-mezőn szánkázik
sárga üstökével,
hadakozik por, hulladék,
piszok özönével.
(seprű)

Pici ember, földig szakáll.
(seprű)

Fogd a nyelét,
nyomd a hegyét,
ne irgalmazz neki semmit!
(sperű)

Enyém, tiéd, mindenkié.
(kerítés)

Foga van,
de nem eszik vele.
(létra)

Senkire sem támaszkodik,
támasztják őt falnak, fának,
rajta bátor gyermek lábak
s kéményseprő bácsik járnak.
(létra)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • A tréfás mackók

    Hol volt,
Hol nem,
Messze messze,
Volt egy boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Egy bozontos
Öreg medve,
Annak pedig 
Fia kettő,
Két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos.
Két bozontos
Tréfás kis semmirekellő.

Hát egyszer
Az öreg medve
Megy, megyen
A rengetegbe,
Megyen egy kis Málnát szedni,
Megy a boglyos,
Lompos,
Loncsos,
A bozontos
Öreg medve
Éhségiben málnát enni.

Megyen a medve,
Morrog a mája,
Megyen vele
A rengetegbe
két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Fiacskája.

Megyen a medve
Morrog a mája,
Megy az öreg
Medve előtt
két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Fiacskája.

Elunják a hosszú sétát
S a két boglyos,
lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Sorra veszen minden tréfát.

Szól a kisebb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Úton megyen, nem poroz,
Vízen megyen, nem csobog,
Nádon megyen, nem suhog,
Sáson megyen, nem susog,
Eső éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik...
Mi az?"

Felel rá
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a napsugár!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Szedi elő a sok tréfát.

Szól a nagyobb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Erdőn által
Vég vásznakat teregetnek...
Mi az?"

Felel rá az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony az országút!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Szedi sorra a sok tréfát.

Szól a kisebb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Kifele megy:
Befele áll,
Befele megy:
Kifele áll,
Lefele megy:
Felfele áll,
Felfele megy:
Lefele áll...
Mi az?

Felel rá
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a macska farka!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos 
Kölyök mackó
Szedi sorra a sok tréfát.

Szól a nagyobb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Zöld istállóban
Fekete lovak
Piros szénát esznek...
Mi az?"

Felel rá 
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a görögdinnye!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos 
Kölyök mackó
Szedi sorra a sok tréfát.

Szól a kisebb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Madarak szállnak szárnyak nélkül,
Fára ülnek lábak nélkül,
Jön egy király napkeletről,
Mind megeszi szája nélkül...
Mi az?"

Felel rá
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a hó és a nap!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Szedné még sorra a tréfát,
De az apjuk
Csöndet int,
A két mackóra tekint,
Két kis bozontos fiára
És ő kérdez utoljára:

"Úton megyen médula,
kezel, lába korcsolya,
Szőr maga, szőr nadrágja,
Szilágyi bársony szakálla...
Mi az?"

Hallgat ám
A két okos,
Bogolyos,
Lompos
És bozontos
Tréfálkozó kicsi bocs,
Tekergetik
Nyakukat,
Úgy szégyellik
magukat.

Mondogatják magukban:
"Úton megyen médula,
Kezel, lába korcsolya,
Szőr maga, szőr nadrágja,
Szilágyi bársony szakálla...
Mi az?
Mi az?"

Szól az apjuk:
"Látjátok?
Éppen ezt nem tudjátok.
majd megmondom micsoda:
Hát a medve -
No, elég volt,
Elég mára a tréfából,
Mind a kettőtök buta!"

Megyen a medve,
Morrog a mája,
Megy az öreg
Medve előtt,
Egymás mellett,
Kéz a kézben,
Két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Fiacskája.

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A szultán álma

    A szultán egyszer azt álmodta, hogy minden fogát elvesztette. Mihelyt felébredt, azonnal az álomfejtőhöz fordult, hogy megtudja, mit jelent az álom. – Micsoda szerencsétlenség, Uram! – felelte az. – Minden elvesztett fog egy-egy hozzátartozód elvesztését jelenti. – Arcátlan fickó! – kiáltotta a szultán dühösen. – Hogy merészelsz ilyet mondani nekem? Takarodj a szemem elől! – És kiadta a parancsot: – Ötven botütést a szégyentelennek!

    Ezután egy második álomfejtőt hívatott. Amikor az az álomról értesült, így kiáltott fel: – Micsoda szerencse! Micsoda szerencse! Uram, ön minden hozzátartozóját túl fogja élni! – Felvidult a szultán arca, és így szólt: – Köszönöm, barátom! Menj azonnal a kincstárnokhoz, hogy adjon neked ötven aranyat! – Útközben így szólt a kincstárnok az álomfejtőhöz: – De hiszen te sem értetted másképp a szultán álmát, mint az előző álomfejtő! – Mire az ravasz mosollyal így válaszolt: – Jól jegyezd meg: bármit is mondasz, minden azon múlik, hogyan adod elő.

    Visszacsatolás

    • Mennyire figyelünk oda az apró részletekre, amikor közlünk valamit?
    • Milyen gyakran fordul elő, hogy amit mesélünk, másképp értelmezik, mint ahogy szerettük volna?
    • Mikor figyelünk leginkább, és mikor legkevésbé a kimondott szavainkra?
    • Milyen területeken fogalmazhatnánk konkrétabban?
    • Mikor fordult már elő olyasmi, hogy teljesen félreértették Önt?
    • Kivel egyszerű a kommunikáció, és kivel nehéz?

    Felhasználási javaslatok

    Elhelyezhetünk a teremben jól látható helyen egy botot, és csokoládéból készült aranypénzeket, melyek később, a foglalkozás folyamán az átgondolt és az át nem gondolt kommunikáció szimbólumaként szolgálnak.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek, és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • Téli történet

    Nagy pelyhekben hullt a hó. A hegyeket hó borította. A Balaton is befagyott. A téli üdülőben zajos volt az élet. A kicsik a domboldalon szánkáztak, hógolyóztak. A nagyobbak a tó jegén korcsolyáztak.

    • Próbáljuk meg mi is! – vakkantott Bodri kutya.
    • Milyen jó ötlet! – siklott a korcsolyázók közé a hóember. Bodri kutya követte. Pörögtek, táncoltak, ide-oda siklottak a sima jégen.

    Feljött a hold. A csillagok sejtelmesen ragyogtak. Az üdülők vacsorázni indultak.

    • Együnk mi is! – ajánlotta Bodri kutya.

    Megittak egy-egy csésze teát. Bodri kutya forrón, a hóember jégbe hűtve. Megettek két-két pár virslit. Zsemlyecipót ettek hozzá.

    • Vajon hol marad Varjú Károly? – tűnődött a hóember.
    • Átrándult Keszthelyre a sirállyal. Ott a halászok hatalmas lyukat vágtak ma a jégen.
    • Léket vágtak. Úgy halásztak. Magam is láttam tegnap hajnalban ilyen téli halászatot.

    Egyszerre csak megkoccant az ablaküveg. Varjú Károly érkezett meg. – Brr! Milyen hideg van kint! Alig várom már az ibolyák nyílását! – didergett a kályha mellett.

    • Hamarosan itt a tavasz – vakkantott vigasztalón Bodri kutya. – Én is csak arra várok.

    Mit gondoltok, a hóember is ennyire várta a tavaszt?

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkidaó)

  • Hull a hó

    Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.

    (Várnai Zseni)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Budapest, Tankönyvkiadó 1989)

  • Konyha

    Van szája, de mégsem szól,
ha tele van, dugd be jól. Mi az?
(üveg)

Se testvéred, se rokonod,
Mégis-mégis megcsókolod.
(üveg)

Akármennyi vizet töltenek bele,
mégsem telik meg.
(tölcsér)

Új, de mégis lyukas.
(tölcsér)

Két füle van, mégsem hall. Mi az?
(fazék)

Fekete, fényes, fertelmes,
gyere elő most kellesz! Mi az?
(fazék)

Van nekem egy kisfiam,
akárhova viszik,
mindenütt a fenekét pirítják.
(lábas)

Néha sárga,
máskor vörös,
de legtöbbször fekete,
tűz felett lóg
vagy ül éppen,
hogy legyen becsülete.
A gazdája szilvalekvárt
vagy puliszkát főz benne,
s ő csak rotyog,
egyre fortyog,
jobbat mit is tehetne?
(üst, bogrács)

Mi hordja hátán a fülét?
(fedő)

Egy füle van, hátán hordja,
mégse a király bolondja.
(fedő)

Szegen szita,
kertben káposzta,
ház közepén macska.
(szita)

Szádba teszed,
mégsem eszed. Mi az?
(kanál)

Tim-töm tenyerem,
tiba-liba fedelem,
kereklyuka katulya,
közepébe a lyuka...
(daráló)

Földön terem,
asztalon hever. Mi az?
(abrosz)

Se oldala, se feneke,
mégis megáll a víz benne.
(mosogatórongy)

Se teteje, se feneke,
se ajtaja, se ablaka.
(mosogatórongy)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés, Társ kiadó)

  • Nyújtózik a hóvirág

    Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kostól:
- Jóízű!
Bimbót bont a 
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a 
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.

    (Osvát Erzsébet)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A három szita

    Izgatottan, szinte futva érkezett valaki a bölcs Szókratészhez. – Szókratész, el kell mesélnem neked valamit egy közös barátunkról, aki… – Várj! – szakította félbe Szókratész. – Azt, amit mondani akarsz, megszitáltad-e a három szitán? – A három szitán? – kérdezte csodálkozva a másik. – Igen, a három szitán. Az első szita az igazság. Utánanéztél-e mindennek,a mit mesélni akarsz, hogy valóban igaz-e? – Nem, csak úgy hallottam. – De bizonyára megvizsgáltad a második szitán, a jóságén. Amit mesélni akarsz, ha már nem hiteles, legalább jó? – Nem, nem jó, éppen ellenkezőleg, mert…

    A bölcs újra félbeszakította: – Várj! Alkalmazzuk a harmadik szitát is, és mondd: használ-e nekem valamit, ha elmondod azt, ami annyira felizgatott? – Éppenséggel nem használ. – Akkor – mosolygott a bölcs -, ha az, amit mesélni akarsz, se nem igaz, se nem jó, de még csak nem is hasznos, felejtsd el, és inkább ne terheld vele se magadat, se engem!

    Visszacsatolás

    • Hogyan, és milyen szempontból ültethető át ez a történet a saját életünkre, közösségünkre?
    • Vannak a környezetünkben “pletykafészkek?”
    • Hogyan bánok/bánunk az igazsággal?
    • Milyen szerepe van az igazságnak a közösségünkben?
    • Hogyan jelenik meg nálunk a jóság?
    • Ki lehetne közülünk Szókratész, aki megszűri az információkat?
    • Van egyáltalán ilyen személy nálunk?
    • Milyen szitákon mennek keresztül nálunk az információk?
    • Mi tanulhatunk ebből a történetből?

    Felhasználási javaslatok

    Fektessük a három szitát egymás után a kör közepére, és kis cetlik segítségével írjuk rájuk a következő fogalmakat:

    • igazság,
    • jóság,
    • szükségesség.

    Ezeket hagyjuk ott szimbolikusan a foglalkozás végéig: a megfelelő helyeken majd újra és újra utalhatunk rájuk.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • A bűvös bárány

    Volt a juhászbojtárnak egy aranyszőrű báránya. Megirigyelte azt a király kuktája, és mikor senki sem látta, hopp, megfogta! Ha megfogta, hozzá is ragadt, mert a bárány egy bűvös bárány volt.

    Ugrándozott a kis bárány. Vele ugrándozott a kukta.

    Meglátta őket a szakács. Nosza, elővette fakanalát, s megütötte vele a kis kuktát. Ha megütötte, kanalastul hozzá is ragadt.

    Ugrándozott a kis bárány. Vele ugrándozott a kis kukta és a szakács.

    Aki látta őket, nem állta meg, hogy hozzájuk ne érjen.

    Aki hozzájuk ért, hozzájuk is ragadt.

    Ugrándoztt a kis bárány.

    Vele ugrándozott a kis kukta, a szakács, a gazdasszony, a törpepapagáj, a fehér egér, a kulcsár, a vadász, a halász, a madarász, a varga, az udvarhölgy, a szabó, a grófkisasszony, a pékinas, a kéményseprő, a Micu cica, a Bodri kutya, a király, a csillagász, a királylány, az udvari bolond, a hercegkisasszony, a herceg, és a hopmester.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)