Történt egyszer, hogy egy muszlim prédikátor lépett be egy terembe, hogy beszédet tartson. A csarnok üres volt, csak egy fiatal istállómester ült az első sorban. A prédikátor így töprengett: – Elmondjam a beszédemet, vagy inkább hagyjam őt? – Végül ezt kérdezte az istállómestertől: – Senki sincs itt rajtad kívül, szerinted prédikáljak? – Az istállómester így felelt: – Uram, én egyszerű ember vagyok, nem értek ehhez. De ha én bemegyek az istállóba, és azt látom, hogy egy kivételével minden ló elszaladt, azért megetetem azt az egyet. – A prédikátor megszívlelte ezt, és megkezdte a beszédét. Két órán át tartott a mondókája, majd a végén megkönnyebbült, boldognak érezte magát és szeretett volna megerősítést kapni a hallgatóságától, hogy jó volt a beszéde. Ezért megkérdezte: – Hogy tetszett az előadásom? – Az istállómester így felelt: – Mint már említettem, egyszerű ember vagyok, és nem értek az ilyesmihez. Ha bemegyek az istállóba, és azt látom, hogy egy kivételével minden ló elszaladt, megetetem azt az egyet. Az is igaz viszont, hogy nem adom neki az összes ételt, amit a lovaknak szántam.
Visszacsatolás
- Hogyan lehetne ezt a történetet átültetni a mindennapokba?
- Hogyan hatnak Rád azok az emberek, akik szemlátomást szívesen hallgatják a saját hangjukat?
- Előfordul ez olykor Veled is?
- Mely az a téma, amelyek Téged is magával ragad?
- Mi a történet tanulsága?
Felhasználási javaslatok
Használhatunk játéklovat és szalmát is a vizuális megjelenítés érdekében. Elhelyezhetjük a kör közepén, vagy mindenki elé egy szalmaszálat teszünk, mielőtt felolvasnánk a történetet. Egy másik lehetőség, hogy a szalmaszálat és a történetet egy fehér moderációs kártyára ragasztjuk, amit aztán emlékbe mindenki magával vihet.
(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-perss kiadó)
Mesemondó blog 