A 20. század második felében a falusi házi kenyérsütés fokozatosan visszaszorult. Az 1960-as évektől a mezőgazdaság átalakulása, a nők munkába állása és az élelmiszer-ellátás változása miatt egyre több család tért át a bolti kenyér vásárlására. Ezzel együtt a hagyományos kenyérsütési tudás, a kovászkészítés, a dagasztás és a kemencében sütés gyakorlata is háttérbe szorult.
Napjainkban azonban ismét megfigyelhető az érdeklődés a házi kenyérsütés, a természetes kovász és a hagyományos eljárások iránt.
A hagyományos paraszti társadalomban a kenyér az egyik legfontosabb alapélelmiszer volt. A családok táplálkozásának meghatározó részét alkotta, ezért a kenyér megléte a biztonságot, a jólétet és a család fennmaradását jelentette. Nem véletlen, hogy a „mindennapi kenyér” kifejezés az élethez szükséges alapvető javak szimbólumává vált. A kenyér tisztelete egyben a föld, a búza és az emberi munka megbecsülését is kifejezte.
A házi kenyérsütés a paraszti háztartásokban hagyományosan a nők feladata volt. Összetett, nagy hozzáértést igénylő munkafolyamatnak számított: a kovász elkészítése, a dagasztás, a kelesztés, a kenyér formázása és a kemence megfelelő felfűtése mind tapasztalatot kívánt. A kenyérsütés nem pusztán házimunka, hanem a háziasszony hozzáértésének és gazdasszonyi tudásának egyik mércéje is volt.
A kenyérrel szemben különleges tiszteletet tanúsítottak. Nem illett eldobni, a földre esett kenyeret gyakran felvették, és a maradékot is megbecsülték.
A kenyér első megszegése sokszor ünnepélyes családi esemény volt, amely hagyományosan a családfő feladata lehetett. A kenyér elosztása a családtagok között a közös étkezést és az összetartozást is kifejezte.
A népi hitvilágban a kenyérnek termékenység- és bőségvarázsló szerepet is tulajdonítottak.
A kenyér egyúttal az összetartozás jelképe is volt. Az „egy kenyéren élni” kifejezés nem csupán a közös étkezést, hanem a közös gazdálkodást, a családi és közösségi egységet is jelentette.
A kenyér illata az otthon meghitt békéjének része, a friss kenyér megszegése a mindennapok ünnepe. Ha kedvet kaptál te is ahhoz, hogy ezt újra a családi szokások részévé töltsd le a mesefüzetet, olvasd el a mesét és kezdődhet is a kenyérsütés.
Felhasznált források, szakirodalom
Az alábbi forrásokat ajánlom a téma további feldolgozásához is:
[1] Magyar néprajz IV. – Életmód. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1997. Az ételválaszték történeti alakulása, Kenyér című fejezet, 453–462. oldal.
A kenyér történetéről, a kenyérfogyasztásról, a kenyérsütés táji különbségeiről és a hagyományos táplálkozáskultúrában betöltött szerepéről szóló alapvető néprajzi feldolgozás.A kenyér – Magyar néprajz IV. (MEK)
[2] Báti Anikó (2020): A házi kenyér illata. HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Néprajztudományi Intézet.
A hagyományos kenyérsütés társadalmi és családi szerepéről, a házi kenyérsütés visszaszorulásáról és napjaink újjáéledő kenyérsütési gyakorlatáról.A házi kenyér illata – Báti Anikó
[3] Selmeczi Kovács Attila (2009): Elfeledett magyar mesterségek és népélet. Budapest: Cser Kiadó. A búzától a kenyérig, különösen a kenyérsütésről szóló rész.
A hagyományos paraszti kenyérkészítés munkafolyamatait, eszközeit, a kemencében sütés módját és a kenyér megszegéséhez kapcsolódó szokásokat mutatja be.A könyv bibliográfiai adatai
[4] Magyar néprajz VII. – Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság. A „Mágia” és „Az emberi világ” fejezetek.
A kenyérhez kapcsolódó népi hiedelmekről, a bőség- és termékenységvarázslásról, valamint az új házba költözéshez és a kenyérsütéshez kapcsolódó szokásokról.Mágia – Magyar néprajz VII.Az emberi világ – Magyar néprajz VII.
