A paraszti kultúrában a gyerekeknek nem volt külön életterük: napjaikat a közösség részeként, a szabad levegőn, tágas térben töltötték. Játékaik gyakran kicsinyített szerszámokból és konyhai eszközökből álltak.
A szülők játékba ágyazott célja az volt, hogy fokozatosan nehezedő feladatok által a gyermekeiket a munkára neveljék.
A felnőttek tevékenységének utánzása ma is a kisgyermekek játékának egyik fő témája. Mindez azonban napjainkban sokszor már nem közösségben, másokat megfigyelve és utánozva történik, hanem egyedül, a gyermek képzeletére támaszkodva, valódi tapasztalatok és kapcsolódás nélkül.
Pedig ma már tudományos kutatások is alátámasztják, hogy a gyerekek sokat tanulnak a példakövetésen keresztül. A pozitív élményekkel teli, együtt töltött idő és a szülő játékossága közvetlenül hozzájárul a korai érzelmi biztonság kialakulásához.
A közös családi tevékenységnek és játéknak számtalan pozitív hatása van. Többek között:
- hozzájárul a korai érzelmi biztonság kialakulásához;
- segíti az érzelmek és a viselkedés szabályozását;
- erősíti a kötődést;
- lehetőséget teremt a pozitív interakciókra;
- fejleszti a kognitív funkciókat, a szociális kompetenciákat és a kommunikációs készségeket;
- segíti a nézőpontváltás képességének fejlődését;
- elősegíti és fenntartja a pozitív érzelmeket;
- csökkenti a stresszt és a szorongást;
- harmonikusabbá teszi a családi kapcsolatokat.
A játék nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is fontos.
Frissen tartja az agyat, az öngondoskodás része, és hozzájárul a mentális jólléthez.
Játsszunk együtt – mindannyiunknak jót tesz!