Egy Namen Choni nevű bölcs egyszer az országot járva meglátott egy embert, aki szentjánoskenyérfát ültetett. Megállt mellette, ránézett, és így szólt: – Mikor hoz majd ez a kis fa gyümölcsöt? – Az ember így válaszolt: – Hetven év múlva. – Ekkor a bölcs azt mondta: – Te bolond! Gondolod, hogy még élni fogsz hetven év múlva, hogy élvezd a munkád gyümölcsét? Ültess inkább olyan fát, ami hamarabb terem, hogy még életedben örülhess neki!
Az ember azonban befejezte művét, boldogan nézegette, és így válaszolt: – Bölcs ember, amikor megszülettem, találtam szentjánoskenyérfákat, és ettem a gyümölcsükből, annak ellenére, hogy nem én ültettem őket, hanem az őseim. Olyan dolognak élveztem a gyümölcsét, amiért én semmit nem dolgoztam, ezért én is szeretnék ültetni egy fát a gyerekeimnek és unokáimnak, hogy ők is örömüket leljék benne. Mi, emberek, csak akkor jutunk előrébb, ha segítő kezet nyújtunk egymásnak. Látod, én egyszerű ember vagyok. Van azonban egy nagyon fontos mondásunk: egymást segítjük, vagy elveszünk.
Visszacsatolás
- Neked mi az első gondolatod a történet hallatán?
- Mit gondolsz a bölcsről?
- Mik azok a tettek a közösségünkben, a csoportban, amelyeknek a hozadéka csak később fog megmutatkozni?
- Milyen jelentősége van az ilyen, jövőre irányuló befektetéseknek egy közösség számára?
- Vannak-e olyan tevékenységek a közösségünkben, csoportunkban, amelyek azért nem valósultak meg, mert nem volt közvetlen hozadékuk, és előnyeit csak a közösség, a csoport későbbi tagjai élvezték volna?
Felhasználási javaslat
A történethez kapcsolódóan minden résztvevőnek adhatunk egy picike facsemetét emlékbe. Ha van rá lehetőség, egy kis “erdőt” is ültethetünk a csapatnak. Ha nincs kert, ültethetünk egy “benti erdőt” egy nagy bonszáj-tálba. Az erdő ápolásáért mindenki felelős, ehhez viszont szükséges, hogy egyeztessenek egymással.
(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)
Mesemondó blog 