Táj

Csobog, csacsog, csörgedez,
fűnek-fának köszöngetve
lágy hangon énekel.
Sietve surran a fák alatt,
meg-megcsobban,
majd elhallgat,
titkot súg a halaknak. Mi az?
(patak)

Ágazik, bogazik,
sohasem virágzik. Mi az?
(patak)

Jött a hegyről, jődögélt,
s amikor a völgybe ért,
lábujjhegyen, lassacskán,
csörgedezett tétován.
Bámészkodott,
meg-megállott,
sajnálta, hogy a pisztrángok
nem jöttek a hegyről véle,
s félve gondolt már előre
a girbegörbe jövendőre.
Érezte, a kedve fogy.
S hát egyszer csak látja,
hogy gigágázó lúdcsapat
fut felé, s ijedtében átszaladt
a legelső híd alatt.
Nem volt ő más, csak a...
(patak)

Éjjel-nappal ágyát mossa,
messze hallik mormogása,
fecseg-locsog, nem nyugszik,
éjszaka sem aluszik. Mi az?
(folyó)

Éjjel-nappal ágyban van,
mégsem alszik soha. Mi az?
(folyó)

Mindig fut, mégsem fáradt el.
Mi az?
(folyó)

Úton megyen, meg nem áll,
földön fekszik, fel nem áll,
ágazik-bogazik,
mégsem hajt levelet. Mi az?
(folyó)

Hegyen megyen, meg nem áll,
földön fekszik, fel nem áll,
hanyatt fekszik, úgy szalad,
erdőn, völgyön át halad,
ágazik, bogazik,
mégsem levelezik. Mi az?
(folyó)

Zúgva-zengve zuhog alá
ha gát állja útját,
majd csendesen hömpölyögve,
minden akadályt legyőzve
folytatja az útját. Mi az?
(folyó)

Ide s oda kanyarog,
nyárban sokszor sanyarog,
mikor aztán van mit inni,
veszedelmes szokott lenni.
Ember, állat neki egy,
felfalja, ki neki megy,
víz a lelke, jég a háta,
aki ügyes, kitalálja.
(folyó)

Lábat rajtam ne keress,
léptem mégis oly sebes,
éjjel-nappal szaladok,
s mégis ágyban maradok.
(folyó)

Hegyek között született,
etették a felhők.
Vízen élt csak, egyebet
sosem evett - s megnőtt.
Nyáron puha, mint a szél,
s házat visz a hátán.
Kővé lesz, ha jön a tél,
s téged se bír el tán.
Betakar, ha meleged van,
s már nem izzadsz - csuda jó,
ha kijössz, a fogad koccan.
Mondd meg, mi ez?
(folyó)

Szalad, szalad láb nélkül,
mindent elnyel torok nélkül.
Ágya van, de nem alszik. Mi az?
(folyó)

Nincsen pihenésem, nincsen maradásom,
ágyban fekszem, még sincs soha megnyugvásom.
A vándornak útját állhatom kevélyen,
de többször könnyítem, s megrövidítem.
Hideg keblemtől sok állat éltét szívja,
s lettem már soknak gyászos, hideg sírja.
S ha végre futásom fáradtan bevégzem,
ami magam vagyok, sírom is az lészen.
De bárha síromba egyre temetkezem,
futásom mégis egyre tart szüntelen.
(folyóvíz)

Feketében kezdődik,
feketében végződik,
mégis kék. Mi az?
(Duna)

Feketétől ered, feketébe ömlik,
mégis kéknek mondják.
Hosszú utat tesz meg,
hajókat hord hátán,
de ha útja véget ér,
megpihen a tenger mélyén.
(Duna)

Két testvér egymásért epekedik,
de soha-soha nem találkozik. Mi az?
(a folyóvíz két partja)

Éjjel-nappal szájalhatok,
berekedni mégsem fogok.
(vízesés)

Nyáron táncol, ringatózik,
télen jól betakarózik. Mi az?
(tó)

Ágaskodik, feltornyosul,
alázuhan, majd elsimul.
ha nem leszel úrrá rajta,
a képedet arcul csapja.
(hullám)

Se tenger, se puszta - 
hajó be nem járja,
ember nem lép rája. Mi az?
(mocsár)

Két domb között rátalálsz. Mi az?
(völgy)

Nem foghatsz meg, nem is láthatsz,
ha akarod, megtalálhatsz.
Lehetsz felnőtt, lehetsz gyerek,
veled éppúgy feleselek.
Mondd meg nekem, mi a nevem?
(visszhang)

Egy nyelvet sem tud, 
mégis minden nyelven beszél. Mi az?
(visszhang)

Neve van, teste nincs,
ha kérdezed - megfelel. Mi az?
(visszhang)

Nagyot kiáltok - visszakiált,
ha hallgatok - ő is hallgat. Mi az?
(visszhang)

Bár egy szót sem értek,
mindent megismétlek.
(visszhang)

Aki a nevem kimondja,
azonnal megsemmisít engem.
(csend)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)