Szerte feketén lapul a gyom, a fűz a kút fölött búsul nagyon. Gyászol a felhő fehér ruhájában: a Hold, a szemtelen hízik javában. Gyom alól szól a tücsökzene. Este szép igazán a jegenye, nyújtózik égnek, de csak hiában - a Hold, a szemtelen, nevet magában.
(Babits Mihály)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Zsigát, a kiskutyát, édesanyja tanítgatta a kutyakötelességre:
A baromfiudvarban pedig élt egy hangos, veszekedős csirke. A neve: Csipet. Szidta is édesanyja eleget:
Zsigát addig-addig korholta édesanyja, amíg a kiskutya egy szép napon elhatározta: “Megnézem, milyen az a félénk kiscsirke.”
Aznap Csipet is útnak indult: “Felkeresem a neveletlen kiskutyát!”
A kertajtóban találkoztak.
Zsiga félénken félreállt, de kíváncsisága nagyobb volt félelménél, megkérdezte hát:
A kerítésen ülő veréb a hangos kutyaugatásra ijedten elrepült.
Zsiga azonban nem hallgatott Csipetre. Annyira örült saját hangjának, hogy háromszor körbefutotta az udvart.
Csipet csirke sírva bújt el a kertajtó mögött.
Zsiga mérgesen rávakkantott:
Csipet bánatosan hazakullogott. “Soha többé nem kiabálok! Ilyen förtelmes hangoskodást én nem utánzok.”
Zsiga pedig attól kezdve nem ijedt meg senki fiától. Derék házőrző kutya lett belőle.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Jött a felhő, s hopp felkapta, hopp, felkapta a napot. Vitte is már más vidékre, azt se mondta: jó napot! Meglátta a mérges pulyka: - Rút, rút rossz-csont! A napot visszaadjad! - Ám a felhő nyelvet öltött s elfutott. Ment a pulyka, ment utána, követte a kis kacsa. - Háp, háp, háp! Várj, kedves szomszéd, ketten hozzuk őt haza! Ment a pulyka, ment a kácsa visszahozni a napot. Kakas harsant: - Majd segítek! Csizmát húzok! Várjatok! - Kvák, kvák! - ugrott fel a béka. - Itthon ülni nem fogok! Megyek, és viszek az útra egy tarisznya szúnyogot. Átugrottak három árkot, két barázdát, egy mezőt. Mezőn, a nagy hangyabolynál, találtak egy hangya-őrt. - Hová, hová? - kérdi tőlük. Köszöntötték: - Jó napot! Haszontalan rossz-csont elhő elrabolta a napot! Ment a pulyka s három társa. Futottak fél délelőtt. Szépen kérte, elvitték hát magukkal a hangya-őrt. Kerek tóban rossz-csont felhő lábat mosott, és a nap ott lapult a zsenge fűben egy rozsdás vödör alatt. Hopp, elérték: - Rossz csont felhő, jószágunkat visszaadd! - Rossz-csont felhő fára mászott, s onnan szólt le: - Majd, ha fagy! Fogta, sűrű levelek közt bújtatta el a napot, mint erős ól sötétjébe sivalkodó malacot. Csalafinta béka-gyerek jegenyére felkúszott, s kioldozta, kiengedte a tarisznya szúnyogot. - Zirr-zürr! - szállt az éhes falka, ám a felhő könynedén átrepült a másik fára. - Érj utol itt, kis legény! Köd előttem, köd utánam! Rossz-csont felhő elszaladt. Jegenyefa sűrűjében a síró nap ott maradt. Jött a szél, a nagy bajuszos, Köszöntötték: - Jó napot! Jó szél bácsi, szépen kérünk, add le nekünk a napot! - Szívesen - szólt, görbe botját felnyújtotta, és a nap lepottyant a zsenge fűbe mint a kövér kismalac. Béka tarisznyába tette, hazavitte s elengedte. Pulyka, kacsa megmosdatta, kakas, hangya elaltatta, elaltatta a napot. Itt a vége, fuss el véle, s köszönj szépen: - Jó napot!
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Legsötétebb vagyok, amikor legvilágosabb van, legmelegebb, mikor legnagyobb a hideg, leghidegebb, ha legmelegebb van. (pince) Télen jó meleg, nyáron jó hideg. (pince) Van egy tehenem, mindenki feji, mégsem apad el a teje. (kút) Melyik útban van víz? (a kútban) Egyik ága levegőbe, másik fut a földbe, friss vizet hoz a vödörbe. (gémeskút) Megcsavarva, megkötözve, egy hosszú nyélre ütve ugrál-bugrál a padlón. (seprű) Fa-mezőn szánkázik sárga üstökével, hadakozik por, hulladék, piszok özönével. (seprű) Pici ember, földig szakáll. (seprű) Fogd a nyelét, nyomd a hegyét, ne irgalmazz neki semmit! (sperű) Enyém, tiéd, mindenkié. (kerítés) Foga van, de nem eszik vele. (létra) Senkire sem támaszkodik, támasztják őt falnak, fának, rajta bátor gyermek lábak s kéményseprő bácsik járnak. (létra)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Hol volt, Hol nem, Messze messze, Volt egy boglyos, Lompos, Loncsos, Egy bozontos Öreg medve, Annak pedig Fia kettő, Két kis boglyos, Lompos, Loncsos. Két bozontos Tréfás kis semmirekellő. Hát egyszer Az öreg medve Megy, megyen A rengetegbe, Megyen egy kis Málnát szedni, Megy a boglyos, Lompos, Loncsos, A bozontos Öreg medve Éhségiben málnát enni. Megyen a medve, Morrog a mája, Megyen vele A rengetegbe két kis boglyos, Lompos, Loncsos, Két bozontos Fiacskája. Megyen a medve Morrog a mája, Megy az öreg Medve előtt két kis boglyos, Lompos, Loncsos, Két bozontos Fiacskája. Elunják a hosszú sétát S a két boglyos, lompos, Loncsos, Két bozontos Kölyök mackó Sorra veszen minden tréfát. Szól a kisebb Boglyos, Lompos, Kis bozontos: "Úton megyen, nem poroz, Vízen megyen, nem csobog, Nádon megyen, nem suhog, Sáson megyen, nem susog, Eső éri, nem ázik, Ha fagy éri, nem fázik... Mi az?" Felel rá Az öreg medve: "Héj, te kölök, Hát mi lenne? Az bizony a napsugár!" Tovább folytatják a sétát S a két boglyos, Lompos, Loncsos, Két bozontos Kölyök mackó Szedi elő a sok tréfát. Szól a nagyobb Boglyos, Lompos, Kis bozontos: "Erdőn által Vég vásznakat teregetnek... Mi az?" Felel rá az öreg medve: "Héj, te kölök, Hát mi lenne? Az bizony az országút!" Tovább folytatják a sétát S a két boglyos, Lompos, Loncsos, Két bozontos Kölyök mackó Szedi sorra a sok tréfát. Szól a kisebb Boglyos, Lompos, Kis bozontos: "Kifele megy: Befele áll, Befele megy: Kifele áll, Lefele megy: Felfele áll, Felfele megy: Lefele áll... Mi az? Felel rá Az öreg medve: "Héj, te kölök, Hát mi lenne? Az bizony a macska farka!" Tovább folytatják a sétát S a két boglyos, Lompos, Loncsos, Két bozontos Kölyök mackó Szedi sorra a sok tréfát. Szól a nagyobb Boglyos, Lompos, Kis bozontos: "Zöld istállóban Fekete lovak Piros szénát esznek... Mi az?" Felel rá Az öreg medve: "Héj, te kölök, Hát mi lenne? Az bizony a görögdinnye!" Tovább folytatják a sétát S a két boglyos, Lompos, Loncsos, Két bozontos Kölyök mackó Szedi sorra a sok tréfát. Szól a kisebb Boglyos, Lompos, Kis bozontos: "Madarak szállnak szárnyak nélkül, Fára ülnek lábak nélkül, Jön egy király napkeletről, Mind megeszi szája nélkül... Mi az?" Felel rá Az öreg medve: "Héj, te kölök, Hát mi lenne? Az bizony a hó és a nap!" Tovább folytatják a sétát S a két boglyos, Lompos, Loncsos, Két bozontos Kölyök mackó Szedné még sorra a tréfát, De az apjuk Csöndet int, A két mackóra tekint, Két kis bozontos fiára És ő kérdez utoljára: "Úton megyen médula, kezel, lába korcsolya, Szőr maga, szőr nadrágja, Szilágyi bársony szakálla... Mi az?" Hallgat ám A két okos, Bogolyos, Lompos És bozontos Tréfálkozó kicsi bocs, Tekergetik Nyakukat, Úgy szégyellik magukat. Mondogatják magukban: "Úton megyen médula, Kezel, lába korcsolya, Szőr maga, szőr nadrágja, Szilágyi bársony szakálla... Mi az? Mi az?" Szól az apjuk: "Látjátok? Éppen ezt nem tudjátok. majd megmondom micsoda: Hát a medve - No, elég volt, Elég mára a tréfából, Mind a kettőtök buta!" Megyen a medve, Morrog a mája, Megy az öreg Medve előtt, Egymás mellett, Kéz a kézben, Két kis boglyos, Lompos, Loncsos, Két bozontos Fiacskája.
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Van szája, de mégsem szól, ha tele van, dugd be jól. Mi az? (üveg) Se testvéred, se rokonod, Mégis-mégis megcsókolod. (üveg) Akármennyi vizet töltenek bele, mégsem telik meg. (tölcsér) Új, de mégis lyukas. (tölcsér) Két füle van, mégsem hall. Mi az? (fazék) Fekete, fényes, fertelmes, gyere elő most kellesz! Mi az? (fazék) Van nekem egy kisfiam, akárhova viszik, mindenütt a fenekét pirítják. (lábas) Néha sárga, máskor vörös, de legtöbbször fekete, tűz felett lóg vagy ül éppen, hogy legyen becsülete. A gazdája szilvalekvárt vagy puliszkát főz benne, s ő csak rotyog, egyre fortyog, jobbat mit is tehetne? (üst, bogrács) Mi hordja hátán a fülét? (fedő) Egy füle van, hátán hordja, mégse a király bolondja. (fedő) Szegen szita, kertben káposzta, ház közepén macska. (szita) Szádba teszed, mégsem eszed. Mi az? (kanál) Tim-töm tenyerem, tiba-liba fedelem, kereklyuka katulya, közepébe a lyuka... (daráló) Földön terem, asztalon hever. Mi az? (abrosz) Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne. (mosogatórongy) Se teteje, se feneke, se ajtaja, se ablaka. (mosogatórongy)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés, Társ kiadó)
Volt a juhászbojtárnak egy aranyszőrű báránya. Megirigyelte azt a király kuktája, és mikor senki sem látta, hopp, megfogta! Ha megfogta, hozzá is ragadt, mert a bárány egy bűvös bárány volt.
Ugrándozott a kis bárány. Vele ugrándozott a kukta.
Meglátta őket a szakács. Nosza, elővette fakanalát, s megütötte vele a kis kuktát. Ha megütötte, kanalastul hozzá is ragadt.
Ugrándozott a kis bárány. Vele ugrándozott a kis kukta és a szakács.
Aki látta őket, nem állta meg, hogy hozzájuk ne érjen.
Aki hozzájuk ért, hozzájuk is ragadt.
Ugrándoztt a kis bárány.
Vele ugrándozott a kis kukta, a szakács, a gazdasszony, a törpepapagáj, a fehér egér, a kulcsár, a vadász, a halász, a madarász, a varga, az udvarhölgy, a szabó, a grófkisasszony, a pékinas, a kéményseprő, a Micu cica, a Bodri kutya, a király, a csillagász, a királylány, az udvari bolond, a hercegkisasszony, a herceg, és a hopmester.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Ha rám nézel, visszanézek, ha rám nevetsz, kinevetlek. Tiszta, igaz és hű vagyok, kedvedért én hazudok. (tükör) Melyik kör lehet szögletes? (tükör) Ha előtte állok, benne vagyok. (tükör) Sosem eszik száz fogával, mégis mindig elkoptatja. (fésű) Csonttorony tetején szarueke szánt. (fésű) Élő bércek csúcsán erdő földjét szántja. (fésű) Foga van, de mégsem harap. Mi az? (fésű) A szájadba teszed, de meg már nem eszed. (fogkefe) Minden reggel táncot jár, száz lábával a szádban jár. (fogkefe) Nekem olyan lovam van, amelyik fehéret eszik, s feketét porzik. (borotva) Csonton vascsikó kaparász. (borotva) Van a házunkban valahol egy icipici tó, úszni benne nem lehet, de lubickolni jó. (fürdőkád) Vízben síkos, kézben habos, piszkos kezet tisztára mos. Mi az? (szappan) Simogatja arcod, kezed mindennap, s jóságáért cserébe egy kevés vizet kap. (törülköző) Szárítás közben lesz vizes. Mi az? (törülköző)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével.
A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába,
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.
Ha beköltöztek, be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű, micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből:
a pocok cipőt talpalt,
a cinke ruhát varrt,
a béka órát javított,
a szarvasbogár bútort gyalult,
s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett.
De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak az ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben:
a nagyujjában bableves,
a mutatóujjában mákos csík,
a középső ujjában töltött káposzta,
a gyűrűsujjában sonkacsülök,
s a kisujjában tejbegríz.
Délután kicsit megpihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!
A pocok hegedült,
a cinke zongorázott,
a béka szájharmonikázott,
a szarvasbogár trombitált,
s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.
Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak:
a pocok és a béka sakkozott,
a cinke televíziót nézett,
a szarvasbogár újságot olvasott,
s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.
Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába,
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Mesemondó blog 