Hold

Szerte feketén
lapul a gyom,
a fűz a kút fölött
búsul nagyon.
Gyászol a felhő
fehér ruhájában:
a Hold, a szemtelen
hízik javában.

Gyom alól szól a 
tücsökzene.
Este szép igazán
a jegenye,
nyújtózik égnek,
de csak hiában -
a Hold, a szemtelen,
nevet magában.

(Babits Mihály)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)