Május első hajnalán kinyílott a tulipán. Kinyílott a nefelejcs is öreganyám udvarán. "Szép ünnepet! Jó ünnepet!" - köszöntött a tulipán. "Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!" - felelte rá nagyanyám. Ekkor léptem udvarunkba, s így fogadott nagyanyám: "Ez a május a legszebbik, mert megjött az unokám!"
(Gazdag Erzsi)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Fut a tíz pettyes fürjcsibe a tyúk után.
Alig hangzik el a figyelmeztetés, a fürjtyúk máris látja a kányát fent a magasban.
Hát a fürjtyúk mit csinál? Ő is elrejtőzik? Ó, nem. Szárnyát leeresztve kibiceg az útra.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Part alatt, part alatt laknak-e még nagy halak? Part alatt, part alatt, ott laknak csak nagy halak. Harcsa Marcsa lakik ott, feldönti a ladikot.
(Gazdag Erzsi)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Az egyszeri szarka mit gondolt magában? El kellene menni a messzi erdőre! A messzi erdőben pompás szarvast fogni! Azt a pompás szarvast meg kellene sütni! A jó barátokkal meg kellene enni!
Gyűltek a vendégek. Gyűltek, gyülekeztek. Ám a szarka nem jött, szalmafickó sem jött.
Az egyszeri szarka meg a szalmafickó nem fogták meg aznap azt a pompás szarvast. mert a szarvas így szólt:
Így történt. Azt ették. Mégis jól mulattak, vígan zsivajogtak.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
A kis sünnek volt két lova. A két ló akkora volt, mint két makk, de erős, mint két táltos. Sebesen futottak picike lábaikon, és a legnehezebb terhet is elhúzták.
A kis sün tökből épített nekik icike-picike istállót.
A kis sünnek valami dolga akadt az erdő túlsó végén. A két apró lovat bekötötte az istállóba, és az istálló ajtaját lezárta.
Ment, ment vígan a kis sün.
Erre várt a róka! Az icike-picike istállót lovastul a hátára vette és hazavitte.
A kis sün leült, és keservesen sírdogált.
Nemsokára arra jött a medve.
A medve és a kis sün sietett a rókához.
A róka az úton közlekedő két barát láttára sebesen beosont a rókalukba. A bejáratot lezárta.
A róka sírni kezdett:
- Ó, jaj nekem! Áztam-fáztam, vörös bőrömig eláztam. Most a tűznél melegedek, mert kivert a láz s a hideg.
A medve azonban tovább dörömbölt az ajtón.
- Róka, róka, mitől fáztál? Künn az erdőn miért áztál? Eső nem esett, harmat sem esett. Róka, róka, hova bújtál? Előlünk el mért futottál?
A róka lelkendezve kiáltozott:
- Nem bújtam el. Láttam, jöttök, s gondoltam: jó levest főzök. Azzal várlak benneteket, biztosan megéheztetek. Várjatok hát keveset!
Erre a lókötő róka már nem tudott mit felelni. Ki is adta az icike-picike istállót a két apró lóval a medvének és a kis sünnek.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Napsütésben melléd szegődik, de meg nem szólít. Mi az? (árnyék) Földön fut négykézláb, a lábaimnál játszik, estére nagyra nő, éjjel nem is látszik. Követne akkor is, ha vízben járnék. Na, mi az, mondd meg! Nem más, csak az... (árnyék) Vízen átmegy száraz lábbal, de nem bír az égő lánggal. Mi az? (árnyék) Nekem is van, neked is van, kertben kóró, annak is van. (árnyék) Bármerre jársz, mindig követ, s hiába dobsz felé követ, nem ijed meg, el nem szalad hogyha megállsz, ő is megáll, s ha elindulsz - veled halad. (árnyék) Ahol jársz, magaddal viszed, a kezedbe mégsem veheted. (árnyék) Éjjel-nappal járok, de éjjel nem látom magamat, csak nappal. (árnyék) Árnyékban hiába keresel. (árnyék) Életem elején nagyobb vagyok nálad, életem delén kisebb vagyok nálad, életem utolján nagyobb vagyok nálad. (az árnyékod) Jaj, de szépen süt a hold, megy egy eleven s egy holt. (ember és az árnyék) Mikor állok, ő is áll, mikor járok, ő is jár. Mi az? (az árnyékom) Híd, de sosem építették, hét színe van, egy se festék, földtől nyúlik mindkét vége, mégis felvezet az égbe. Senki nem szed rajta vámot, széles útját mégse járod, mert a hídfőt nem találod. (szivárvány) Ritka vendég föld felett, jöttét lesik az emberek. Ha feltűnik az égbolton, mindenki nézi boldogon. (szivárvány) Fönt nevet az apa, könnyezik az anya, lent a lányuk hétszínű övet köt. Mi az? (szivárvány) Színes tartógerenda a világra borulva. (szivárvány) Háztetőmön keresztül tarka pányvaív feszül. Mi az? (szivárvány) Töve tengerbe, levele szemembe, ága-boga, hajléka hajlik Jeruzsálembe. Mi az? (szivárvány) Szeg nélkül és fa nélkül, szerszám nélkül, vas nélkül, szemed előtt híd épül. (szivárvány) Honnan jön? Senki se tudja, azt se, merre visz az útja. Kéményeken furulyáz, tőle lobban a parázs. Hátán felhő lovagol, nád előtte meghajol, a fák róla beszélnek, minek hívják, mondd meg! (szélnek) Mindörökké barangolok, azt sem tudom, hogy hol lakom. Ahol járok, dörömbölök ajtón és ablakon. Ezért senki nem szeret. Ki is szeretné a... (szelet)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Aranyméz letarolja égtől a földre, felkúszol, lecsúszol kedvedet töltve: arcodat befutja mennyei repkény. Mi az? (napfény) Éjjel-nappal nincs nyugalma, két világ a birodalma. A sötétség úgy fél tőle, mindenütt szalad előtte. Mi az? (napsugár) Úton megyen nem poroz, vízen megyen, nem csobog, nádon megyen, nem suhog, sáson megyen, nem susog, eső éri, nem ázik, ha fagy éri, nem fázik. Mi az? (napsugár) Balta nélkül, csákány nélkül jeget tör. Mi az? (napsugár) Út fut, minden házba befut. Mi az? (napsugár) Legnagyobb a világon, s a legkisebb lyukon is befér. Mi az? (napsugár) Az én ablakomban is van, a te ablakodban is van, a más ablakában is van. Mi az? (napsugár) Eső veri, nem ázik, ha fagy éri, nem fázik. Mi az? (napsugár) Magasabb a toronynál, vékonyabb a nádszálnál. Mi az? (napsugár) Künn is van, benn is van, mégsem lehet megfogni. (világosság) Két krajcár az ára, mégsem fér a házba. Mi az? (világosság) Fénynél születik, sötétben meghal, makacs kísérőd, nem lát és nem hall. Árokba eshetsz, kajánul majmol, nemhogy kihúzna rögtön a bajból. Ha fára mászol, kúszik utánad. Bemész a tóba? Úszni sem fáradt. Akkor is követ, ha nem akarod, csak sötétben tűnik el mindjárt, nyomát sem látod, hogy nappal itt járt. (árnyék) Este hosszú, délben kurta, falon néha igen furcsa. Mi az? (árnyék) Jól látható dolog, mégis csupa semmi, sötét - mégis fénynél tudod észrevenni. Mindenhol fekete a megjelenése, égjen gyertya, avagy süssön a nap fénye. Egy cseppet sem halljuk, sőt nem is érezzük, mégis hűsítőül gyakran felkeressük. De mihelyt a fény kialszik hirtelen, azonnal eltűnik, nyoma sem marad fenn. (árnyék) Megyen-megyen, meg-megáll, hol lefekszik, hol feláll. (árnyék) Hídon megyen nem dobog, vízen megyen nem locsog, nádon megyen, nem ropog, sáron megyen, nem pocsog. (árnyék) Míg fönn a nap, s fény vesz körül, nem távozik tested mögül. Hol röviden, hol meg hosszan, állva, ülve, csak veled van. De ha a fényt búra váltja, testednek e hű barátja észrevétlen odahagy, s a sötétben magad vagy. (árnyék) Van egy barátom, olyan, mint én, úgy tud futni éppen, mint én. Ha eszem, nem kéri, ha iszom, nem nézi. Ki lehet ő? Tudsz rá felelni? (árnyék) Vízen megyen, nem zuhog, sáron megyen, nem suhog, eső veri, nem ázik, fagy éri, nem fázik. (árnyék) Lassan megy, mégis versenyt fut a nappal. Mi az? (árnyék)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Báránynak nevezik, bár nem béget soha, nincs gyapjú a hátán, nincs szája, sem foga, lába sincs és méis vándorol a nyájban, tavasszal és ősszel, s akkor is ha nyár van. (bárányfelhő) Kormos hasú bivalyok fellegelik a napot. Összecsapnak, láng ragyog. Tejük habzón dől, csorog. (esőfelhők) Erős, tán a legerősebb, az életnél is idősebb, s a föld színén, a föld alatt meg sem állna, mindig halad. Néha mintha szárnya volna, felszáll messze a magasba, s ha elunta égi útját, könnyei a földet mossák. (eső) Mindent lemos szappan nélkül, tőle erdő, mező zöldül. Mi az? (eső) Magasabb a toronynál, vékonyabb a nádszálnál. Mi az? (eső) Vékonyabb a nádszálnál, magasabb a toronynál. Sírva dudorászik, ezüstösen poroszkál. Mi az? (eső) Földre esem, de nem fáj, minden növény engem vár. (eső) Felhő könnye hull a földre, futó csermely lesz belőle. (eső) Felhőből jön, földre ér, onnan hamar visszatér. Mi az? (eső) Felül kopog, alul csobog. Mi az? (eső) Ló lába szúrta, kerék talpa gyúrta, disznó orra túrta, az út szélén kész a torta. Mi az? (sár) Kopogva hull le a földre, a szántóföldre, a mezőre. Nyomában letarolt határ - termést ott már senki se vár. (jégeső) Nagy meleg után érkezik, vízzel, széllel keveredik, s ahová csak elmehet, pusztítja az életet. (jégeső) Szent Péter apostol és az égi szentek, égi tekepályán gurigázni kezdtek. Nehéz golyójuknak lehallatszik hangja, dőlnek is a bábuk, visszhangzik robaja. (mennydörgés) Hegyomlás robaja füled hasogatja, vakító fénysugár szemed kápráztatja. Mi az? (mennydörgés, villámlás) Sohasem hazudik, mégis mindig becsap. Mi az? (villám) Egy lábon imbolygott, egy nagyot kacsintott. (villámlás) Paták vad vágtával messze dübörögnek, vészes csattogással egyre közelednek. Láng lobban nyomukban amíg elrobognak, szél süvít mögöttük mire elcsitulnak. (vihar) Cserfa csattan, ezer ága pattan, ezer ágán ezer fészek, ezer fészek, ezer tojás, mégis egy a székük. (napkelte) Csontkürttel kürtölnek, aranydeszkák hasadnak, földi férgek mozognak. (hajnalhasadás)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Kiugrott a gombóc a fazékbul, utána a molnár fazekastul. Stul-stul-stul, fazekastul. Elfutott a molnár fazekastul, követte őt Böske néni sodrófástul, Stul-stul-stul, sodrófástul. Futott Böske néni sodrófástul, utána meg Miska apó unokástul, Stul-stul-stul, unokástul. Futott Miska apó unokástul, követte őt a kis házuk ablakostul. Stul-stul-stul, ablakostul. Sietett a kis ház ablakostul, utánuk a kis kert eperfástul. Stul-stul-stul, eperfástul. Futott, loholt a kert eperfástul, utána meg cirmos cica kiscicástul. Stul-stul-stul, kiscicástul. Ráugrott a cirmos a gombócra, s megetette kisfiával lekvárostul. Stul-stul-stul, lekvárostul.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Mesemondó blog 