Címke: anyanyelvi fejlesztés

  • Vadmalacok

    Vadmalacok

    Öt csíkos hátú vadmalac hancúrozott az erdőben. Ügyesen kergetőztek, bújócskáztak a bokrok között. Csak hát minden jó játéknak vége szakad egyszer. Ők is elunták a szaladgálást, és új játék után néztek.

    • Ugorjunk árkot? Űzzünk lepkét? – tanakodtak.
    • Csináljunk kis kuckót – javasolta az egyik.
    • Úgy van! Úgy van! Csináljunk kis kuckót! – örültek a többiek a nagyszerű ötletnek.

    Csakhamar neki is láttak. Orrukkal jókora mélyedést túrtak az árok oldalába. Oly ügyesen, hogy felülről nem is lehetett látni. Utána telehordták puha mohával, száraz fűvel, falevéllel.

    Úgy két óra múltán készen állt a bélelt, illatos kuckó. Vidám röfögéssel belebújtak, és kis idő múlva már hangjukat sem lehetett hallani.

    Úgy elfáradtak a nagy munkában, hogy elaludtak.

    Csalafinta Csiga Oszkár ott ült az árokparton. Onnan figyelte a vadmalacok jóízű szuszogását.

    Vaddisznó mama elindult megkeresni kisfiait. Csörtetett a bokrokon át, ki a tisztásra. Ó, de a vadmalacok nem voltak ott! Odaért az árokhoz, bele is nézett, de a kis kuckót nem vette észre.

    • Csemetéim, kisfiaim, hova bújtatok? – kiáltozott vaddisznó mama, de a vadmalacok semmit sem feleltek neki. Valamennyien békésen aludtak.

    Csalafinta Csiga Oszkár pedig ült, ült az árok parton, és hallgatott.

    Zorgó, a borz éppen arra járt.

    • Ugyan, kedves szomszédasszony, nem látta véletlenül a kisfiaimat? – kérdezte tőle vaddisznó mama.

    Zorgó sem tudta, hogy a vadmalacok hova tűnhettek.

    • Csak nem az a zsivány farkas csalta el őket? – fontoskodott a szajkó, az erdő minden-lében-kanál madara.
    • Zsivány farkas? – ijedt meg vaddisznó mama. – Csemetéimet elvitte volna?
    • Ugyan már! Csak nem hisz el ilyen ostobaságot szomszédasszony?! Van is erre farkas! – vigasztalta a borz.

    Csalafinta Csiga Oszkár ült, ült az árokparton és hallgatott.

    Csakhamar híre kelt az erdőben a vadmalacok eltűnésének. Zúgtak, zsivajogtak az állatok:

    • Vajon hova lettek a vadmalacok? Vajon merre keressük őket?

    Zörgött a bokor alja, hajlott a fű, koppant a fa a nagy keresésében, de a vadmalacokat nem találták.

    Csalafinta Csiga Oszkár pedig ült, ült az árokparton, és hallgatott.

    Cinke Cili bekukkantott minden odúba. Ott sem voltak a vadmalacok. Cammogi uram, a medve bejárta az összes barlangot. Ő sem találta meg a vadmalacokat. Zirregve indultak a méhek és a darazsak is a vadmalacok után. Ők sem jártak szerencsével.

    • Ó, jaj nekem! – sírt a vaddisznó mama. – Csemetéimet talán már sohasem látom többé.

    Csalafinta Csiga Oszkár végre megunta a hallgatást:

    • Ott alszanak a csemetéid az árokban.

    Volt öröm, volt kacagás, mikor álmosan, morcosan előkerült az öt, elveszettnek hitt kis lurkó.

    • Oszkár, Oszkár! – dohogott a borz. – Csak most jutott eszedbe szólni?
    • Csigavér, Zorgó! – felelte csalafinta csiga. – Várt öröm kétszeres öröm. Úgy ám!

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Ha  nagy, ha kicsi

    Ha nagy, ha kicsi

    Ha nagy, ha kicsi,
    zörög a kocsi.
    Ma árkon-bokron át futunk,
    a világ végére visz utunk.
    Ha nagy, ha kicsi - 
    zörög a kocsi.
    
    Tegnap, hogy az erdőt jártam,
    a bokorban nyuszit láttam.
    Láttam: jön-megy, fülel, bujkál,
    körülsetteng, rámkukucskál
    - s közel hajlik, így ni, így -
    súgni akart valamit?

    (Szabó Lőrinc)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)

  • Úti kaland

    Úti kaland

    Úton ment a piszkafa. Utána a sodrófa. Utána a vaslapát. Utána a nagykabát.

    • Olyan bús az életünk, hogy világ végére megyünk – mondták. – Ott házat rakunk, s abban négyen ellakunk.

    Csakhamar egy árokhoz értek. Ott megtorpantak.

    • Ó, de széles szakadék! Olyan nagy, át se lépjük.
    • Ugorjunk! – szólt a lapát.
    • Ugorjunk! – szólt a kabát.
    • Úgy ám! Ugorjuk hát át! – helyeselt a piszkafa, helyeselt a sodrófa.

    Ugrottak, és az árokba lepottyantak mind a négyen. Ott sírtak, ott kiáltoztak lenn a mélyben.

    Odament a lompos farkas. Odament a morcos medve. Odament az okos róka.

    Ó, de segíteni rajtuk nem tudott a lompos farkas. Úgy ám!

    Ó, de segíteni rajtuk nem tudott a morcos medve. Úgy ám!

    Okos róka segített. Okos róka hosszú farkát lenyújtotta az árokba. Úgy ám!

    Csakhamar felmászott rajta mind a négy pórul járt vándor.

    Örültek a szerencsének. Úgy ám!

    Örömükben még azt is elfelejtették, hogy miért is indultak útnak. Okos róka segítségét megköszönték. Utána hazafutottak.

    Úgy szaladt a piszkafa, úgy szaladt a sodrófa, úgy szaladt a vaslapát, úgy szaladt a nagykabát, hogy a lába se érte a földet.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Roller

    Roller

    Két l-lel, két r-rel
    Robogok a rollerrel.
    
    Nem ír fel a rendőr,
    A kocsim fel nem dől.
    
    Senkit baj ne érjen:
    Mindenki kitérjen!
    
    Futva sántikálok,
    Aztán vígan megállok.
    
    Mint kőszikla állok,
    Ugye imponálok!

    (Szép Ernő)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Zaza, a hiú zsiráf

    Zaza, a hiú zsiráf

    Zaza, a zsiráf kiment a tóra fürödni. Ott a tóparton, a fűben egy fényes, piros gyöngyfüzér feküdt. Zaza a gyöngyfüzért nyakára tette.

    • Csodálatos, csillogó csodagyöngy! Csodagyönggyel elmegyek a zsiráfbálba – örült, ugrándozott a kis zsiráf.

    Örömében virágokból is font egy nyakláncot, de még ezt is kevesellte. Csakhamar körbe is járta az állatokat, s kért tőlük egy új füzérrevalót.

    Ciff-caff, a majom zsenge kókuszdiót adott,

    camm-camm, a teknősbéka kagylóhéjakat.

    Cikk-cakk, a fürge hal igazgyöngyöt hozott,

    a zebra pedig egy nyaláb erős indát.

    Zaza az erős indára felfűzte a kapott kincseket. – 2+3=5 – számolgatta füzéreit. – Ó, ez kevés. Ó, ez fele nyakamra sem elég! – Zsiráfunk tehát újabb füzérrevaló után nézett.

    Csa-csó, a kis madár virágot adott.

    Csen-csőr, a strucc egy zacskó színes kavicsot.

    Csör-gőtől, a kígyótól kapott egy régi, levetett kígyóbőrt,

    Csok-csoktól, a kis négertől egy hosszú bársonyszalagot.

    Cicomázta, díszítette magát Zaza az új füzérekkel.

    • 2+3=5, 5+4=9 – számolgatta kincseit. – Okvetlenül kell egy tizedik is. Csak akkor leszek a zsiráfbálban a legszebb.

    Ó, de miből legyen a tizedik nyaklánc?

    Zaza bejárta az erdőt, a rétet, a tó partját, de semmi új csecsebecsét sem talált. Csüggedten ült le egy fa alá.

    Csakhamar leszállt az est. Öreg hold és a csillagok előbújtak. Csak úgy szikrázott az ég a sok csillagtól.

    • Csillag, csillag! Ó, de fényes! – ugrott fel a kis zsiráf. – Öreganyó, holdanyó! Csillagot, vagy egyet-kettőt, dobj le nékem gyöngyfüzérnek!

    Öreg hold a csillagok aprajából leszórt Zazának egy marokravalót.

    Csillogott, szikrázott a csillagfüzér. Zaza boldogan indult a zsiráfbálba. Öröme azonban csakhamar csillapulni kezdett. Csillag nyakéke és a többi csecsebecse súlyos koloncként nehezedett nyakára.

    Cammogva, búsan ért a bálba. Ott leült az árokpartra. Onnan nézte a friss, jókedvű, táncoló zsiráfokat.

    Zaza csillagdísze megfakult, csecsebecséi összetörtek, füzére elfonnyadt, Csen-csőrtől kapott színes kövei lepeeregtek.

    • Csúf, csúf, cicomás zsiráf! – mondták a többiek, és egész éjjel rá sem néztek.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Cirmos és Csóri

    Cirmos és Csóri

    Cirmos cica s Csóri csóka
    csütörtökön este,
    csendben osont a pincénkbe;
    egy kis egérlesre.
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    Csörrent a kulcs, nyílt a pince,
    s a két barát ámult.
    Csodálatos, jó lakoma
    volt, mi elé tárult.
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    - Cirmos nézd, egy csupor tejfel!
    súgta Csóri csóka.
    - Csurrantott méz az üvegben
    s jó bor a hordóban!
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    - Csórikám, e kerek sajtot - 
    súgta a kis macska -
    kóstoljuk meg. Csípj belőle,
    ne hagyd itt, te csacska!
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    Csupor tejfelt mind kinyalták,
    a mézet befalták,
    s nagyapó kis bicskájával
    a sajtot felvágták.
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    Csakhamar a hordók mellett
    csücsült Csóri csóka.
    - Csapoljuk meg, kedves macskám,
    ez lesz ám a móka!
    Csóri mondta: - Csak csapra!
    Cirmos mondta: - Csurrantva!
    
    Csapra verték, kicsurgatták
    bizony mind a hármat,
    mind megitták, táncra keltek,
    csűrdöngölőt jártak.
    Csóri mondta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!
    
    Csattant a zár, s Cili néném
    futott le a zajra,
    csihi-puhi a seprűvel
    mindkettőt elrakta.
    Csórit verte csak csendben,
    Cirmost verte cikcakkban!
    
    Csend lett végre a pincénkben,
    nem szólt már a nóta.
    Csapzott hátát nyalogatta
    cica s szegény csóka.
    Csóri súgta: - Csak csendben!
    Cirmos mondta: - Cikcakkban!

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Este, este…

    Este, este…

    Este, este árnyak ingnak
    és bezárjuk ajtainkat,
    figyelünk a kósza neszre,
    egy vonatfütty messze-messze.
    És a csend jő.
    Alszik a homályos jébe
    künn a csengő.
    A díván elbújik félve.
    Szundít a karosszék.
    Álmos a poros kép.
    Alszanak a csengettyűk.
    Az óránk is félve üt.
    Alszik a cicánk s a vén szelindek,
    föl ne keltsük - csitt - a sok-sok alvót.
    Alszanak a régi rézkilincsek
    s alszanak a fáradt, barna ajtók.

    (Kosztolányi Dezső)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Munkaeszközök az erdőben

    Munkaeszközök az erdőben

    Amikor az erdőbe megy,  a falu fele néz,
    amikor a faluba megy, az erdő fele néz.
    (fejsze)
    
    Erdőbe jár dühöngeni,
    nyugalmát csak otthon leli.
    (fejsze)
    
    Erdőn át, agyatlan kutyák ugatnak.
    (fejsze)
    
    Ha a koma munkába fog,
    dúdol, sivít, nyög és nyafog:
    Tölgy és fenyő, mind dőlni fog,
    ha belemart a fog, a fog.
    (fűrész)
    
    Első két betűmnek örül a gazda és nyáj,
    általa vidám lesz a mező és a táj.
    Nagyváros utcáin nemigen nézheted,
    de hervadtan annál drágábban fizeted.
    Végső négy betűm, nem tesz soha egészet,
    de a végső három annál többre vezet.
    Ez ura mindennek, jót, szépet, dicsőt szül,
    csillagot mér, s bátran világokat kerül.
    (fűrész)
    
    Talán száznál is több a foga,
    egyik sem fáj neki soha.
    Fát harapdál, nagyon merész,
    mi lehet az?
    (fűrész)
    
    Sok foga van, mellyel rágni tudok,
    rágok is én mindig, ameddig eljutok.
    De azt, amit rágok, soha le nem nyelem,
    se szám, de még gyomrom sem volt soha nekem.
    (fűrész)
    
    Nekem olyan kiscsikóm van,
    amelyik kihányja maga alól az almot.
    (fűrész)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)